A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
Örvendetes, hogy a marxista történetírók tollából egyre gyakrabban jelennek meg a munkásmozgalom kiemelkedő harcosait bemutató monográfiák. Az utóbbi években, egyebek között Steiner Gáborról, Major Istvánról, František Zubkáról és Ladislav Novomeskýrôl készült tudományos igénnyel megírt magyarul is megjelent — alapos életrajz. A Pravda Könyvkiadó gondozásában legutóbb újabb monográfiák hagyták el a nyomdát. Jan Galandauer: A marxista baloldal élén című kötete Bohumír Šmeral, Terézia Kováčiková: Mindig az élvonalban című kötete Karol Šmidke életét és munkásságát mutatja be. A Nyugat-morvaországi Trebíčben 1880. október 25-én született Bohumír Šmeral jogot tanult, majd újságíró és kommunista politikus lett. Egyike volt Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítóinak. Több mint négy évtizeden át harcolt a munkásosztály élvonalában. A Kommunista Intemacionálé tisztségviselőjeként is kiemelkedő munkát végzett. Életét a sikerek és a kudarcok övezték. Bohumír Šmeral azonban mindig, mindenütt következetesen védte és szolgálta a munkásosztály ügyét. Jan Galandauer kötete a történelmi események menetébe ágyazva mutatja be Bohumír Šmeral életét és munkásságát. Kötetének különösen azok a részei érdekfeszítöek, ahol Bohumír Šmeralnak a kommunista párt megalapításáért és a csehszlovák munkásosztály egységének a megteremtéséért vívott harcát elemzi. A csehszlovákiai kommunista és munkásmozgalom egységesülését nehéz küzdelem előzte meg. A fejlődés adott szakaszának értékelését tekintve főleg a cseh és a német baloldal nézetei tértek el egymástól. A nemzetiségi viszálykodás a proletariátus soraiban is éreztette hatását. Bohumír Šmeral és a német nemzetiséget képviselő Kari Kreibich azonban — akik előzőleg gyakran vitatkoztak egymással — a CSKP 1921. október 30-a és november 2-a között megtartott egyesítő kongresszusán azonos módon érté-TERÉZIA KOVÁČIKOVA Mindig az élvonalban KAROL ŠMIDKE ÉLETE kelték a politikai helyzetet. Nagyon megfontoltan és tapintatosan közelítették meg a nemzetiségi kérdést is. A kongresszuson elhangzott fö beszámolójában Šmeral a cseh munkásság kötelességét a nemzetiségi kisebbségekkel szemben például így határozta meg: „Annak megakadályozása, hogy sorainkba ne férkőzzön be a nacionalista neurózis és túlérzékenység, amely bomlasztóan hatna és zavarná a szociális forradalmi döntéshozatalaink egyénesvonalúságát. a cseh elvtársak hatalmában áll, éspedig azáltal, hogy támogatni fogják a német, a magyar, a lengyel, az ukrán nemzetiségű proletár tömegek minden követelményét, legyen szó iskolákról, a nyelvhasználat jogáról vagy bármilyen kulturális vonatkozású kérdésről, maguk állnak a nemzetiségi igazságosságért vívott küzdelem élére." Kari Kreibich, aki a kongresszuson a másik fő beszámolót tartotta, a nemzetiségi kisebbségek kommunistáinak a szerepéről ezt mondta: „Šmeral elvtárs felvázolta azokat a kötelességeket, amelyeket a kommunista párt tegyesítésével a cseh proletárok vállaltak magukra a nemzetiségi küzdelem vonatkozásában .. . Szenvedélyes szavakkal szólította fel a cseh kommunistákat. hogy megvalósítóivá váljanak mindazoknak az óhajoknak, amelyeket az államunkban élő nemzetiségi kisebbségek proletariátusa kifejez, s ne tűrjék, hogy a nemzetiségi kisebbségek egyetlen proletár tagját is sérelem érje nemzetiségi vonatkozásban. Úgy vélem, hogy nemcsak mint németek, hanem mint kommunisták is kötelesek vagyunk az állam egyéb nemzetiségeit az egész magyar, német, lengyel stb. proletariátust figyelmeztetni, gondoljanak arra, mit jelent ennek az államnak a nemzeti önállósága nemcsak a csehszlovákiai proletariátus, hanem egész Európa forradalmi fejlődése szempontjából.” Az idézet kapcsán a kötet szerzője azt a következtetést vonja le, hogy bár a kongresszuson elmondottak nem fejezték ki mindenben Šmeralnak és Kreibichnek a CSKP nemzetiségi politikájával kapcsolatos nézeteit, azt meggyőzően tanúsítják, hogy az egyesítő kongresszus tanácskozását áthatotta az internacionalizmus szelleme. A kötet bemutatja Bohumír Šmeral politikai fejlődését, egyben érzékelteti, hogy Šmeral tevékenysége mindig széleskörű érdeklődésre talált. Egyfelől rokonszenvet és szeretetet, másfelől gyűlölködést, igazságtalan bírálatokat váltott ki. Ö azonban alaposan ismerte a szocialista irodalmat és fenntartás nélkül magáévá tette a marxista-leninista világnézetet. Munkájához, harcaihoz a tudományos világnézetből merített erőt és kitartást. A kötet közli Bohumír Šmeral életrajzi adatait, és könyv alakban megjelent müveinek jegyzékét. Az 1897. január 21-én Vitkovicében született Karol Šmidke is fiatalon került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ipari munkásból lett országos jelentőségű, kiemelkedő politikus. Terézia Kováčiková Mindig az élvonalban című könyve Karol Šmidke életének bemutatásával párhuzamosan egyebek között képet fest arról, hogy a szlovák munkásosztály milyen eszközökkel küzdött a kapitalista kizsákmányolás ellen, hogyan jött létre és miként dolgozott az SZLKP V. illegális központi bizottsága, a kommunisták hogyan készítették elő a szlovák nemzeti felkelést; Szlovákia haladó gondolkodású erői milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy Csehszlovákia külpolitikáját a Szovjetunió irányába orientálják és a csehszlovák dolgozók a Szovjetunióban lássák Csehszlovákia legjobb barátját és szövetségesét. Felvillantja azt is, hogy a háború befejezése után Szlovákia dolgozói hogyan rakták le a népi demokratikus rendszer alapjait és léptek a szocializmus építésének útjára. A kötet gazdagon dokumentálja, hogy Karol Šmidke munkastílusát, akárcsak beszédeit a tárgyszerűség jellemezte. Kitűnően tudott szervezni, nagyszerűen értett ahhoz, miként lehet és kell a párt politikai irányvonalát realizálni. Beszédeiben kerülte a frázisokat és arra törekedett, hogy szavait mindenki megértse. A szlovák nemzeti felkelés előkészítése idején egyik beszédében ezeket mondta: „rajtunk múlik, hogy megfeszítsük minden erőnket, könyörtelen harcra riasszuk a nemzetet, hogy néhány napig saját erőnkkel is kitarthassunk és megvédhessük az államunk megszervezéséhez szükséges területet." A Mindig az élvonalban című kötet arról győzi meg az olvasót, hogy a mindenkor szerényen élő Karol Šmidke rendkívüli adottságokkal rendelkezett. Képességét, egész életét a forradalmi mozgalomnak, a kapitalizmus megdöntéséért és az igazságosabb társadalmi rend megteremtéséért folytatott harcnak szentelte. Élete, munkássága szorosan összefonódott a szlovák nép nemzeti felszabadító küzdelmével és a kommunista párt munkájával, sikereivel. Bohumír Šmeral is. Karol Šmidke is becsületes emberként, harcos kommunistaként élt és dolgozott. Megérdemlik, hogy az utókor tisztelettel és szeretettel emlékezzék rájuk. A Dósa László és a Varga Erzsébet fordította köteteket a Bohumír Šmeral és a Karol Šmidke életével kapcsolatos dokumentumok egészítik ki és teszik szemléletessé. BALÁZS BÉLA A MUNKÁSOSZTÁLY SZOLGÁLATÁBAN Bohumír Šmeral és Karol Šmidke életrajza „Az én nemzedékemnek nem volt gyermekkora" (Interjú Joszif Kobzonnal) A „Melogyija" című folyóirat egyik száma érdekes interjút közölt Joszif Kobzonnal. melyet N. Szasina készített a népszerű táncdalénekessel. Ezt közöljük az alábbiakban. Joszif Kobzont, az Orosz Szovjet Föderativ Szovjet Köztársaság népművészét 1984-ben a Szovjetunió Állami Díjával tüntették ki. Negyed évszázadot szentelt a szovjet dal szolgálatának. Mennyit indított el közülük az életbe! Az énekes régi és termékeny kapcsolatot tart fenn a Melogyija hanglemezgyártó vállalattal: az eltelt évek folyamán több mint húsz szólólemeze jelent meg itt. Megkértük Joszif Davidovicsot, beszéljen önmagáról, ossza meg velünk gondolatait annak a műfajnak a fejlődéséről, melyben ő maga az eltelt évek folyamán aktívan dolgozott. — Hogyan választotta ezt az utat? Hogyan . is kezdődött? — A dal számomra életem első benyomásait jelenti. Ukrajnában születtem 1937-ben. A háború Lvovban érte családunkat. Bármily különös is, de jól emlékszem az első bombázásokra, az éhezésre, a fagyoskodásra, a kitelepítésre. Az én nemzedékemnek nem volt gyermekkora. Zsenge éveinktől kezdve osztoztunk a felnőttek gondjaiban és a körülöttünk felhangzó dalok is felnőtt dalok voltak, olyanok, mint pl. a „Kelj fel hatalmas ország", a „Lövészárok", a „Sötét éjszaka", a „Kék kis kendő". A háború befejezéséhez viszont vidám, mámoros dalok kapcsolódnak: „Megjöttem Berlinből", a „Géppisztoly-dal", a „Kis fecske, galambocska". Nézem és irigylem a mai gyerekeket. Mit énekelnek ők? a „Genu krokodil", a „Vidáman együtt lépdelünk" című dalocskákat, boldog, örömteli dalokat. Mi ilyeneket nem ismertünk. Mi együtt nőttünk és férfiasodtunk hazánkkal, együtt éltünk a gondjaival. Mindezeknek meghatározó szerepe volt életutam kialakításában. Elvégeztem a dnyepropetrovszki bányászszakközépiskolát, katonáskodtam, nótáskedvű voltam. Hamarosan meghívtak a Kaukázuson túli katonai körzet együttesébe. Azokban az években gyakran voltak dalosversenyek, én az „Aranyló búza" és a „Szállnak a költöző madarak" című dalokat énekeltem Blantyertól. Ezek a dalok, valamint más kiváló zeneszerzők — Novikov, Dunajevszkij, Mokrouszov, Pokrasszov — dalai segítettek nekem abban, hogy megtaláljam az életutamat. — Hol szerzett zenei végzettséget? — A Gnyeszinih zenei intézetben. Sikeresen felvételiztem és felvettek az ének tanszakra. Énekeltem Rahmanyinov és Csajkovszkij románcait, áriákat Donizetti „Don Pasquale” és Mozart „Don Juan" című operájából. Anyegint is énekeltem, Tatyjána szerepét Eleonora Beljajeva énekelte. Az intézet igen komoly, szigorú volt. Az én dalszeretetem a vezetők elutasításával találkozott. Még 10
