A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
akkor megveheti az ún. párhuzamos piacon, de négyszeres áron. Az ilyen arányú árkülönbség a legtöbb árucikknél megvan, még a műszaki cikkek esetében is. A párhuzamos piac tehát állami bolthálózat, ahol elkülönül az élelmiszer és az iparcikkek árusítása és az árakat központilag maximálják. Elmondható az is, hogy a borsos árak ellenére a párhuzamos piacok gyorsan népszerűek lettek, ez érthető, mert az évek során hozott kedvező szociális intézkedések, a fizetések emelése, számos szolgáltatás ingyenessé tétele, illetve árának csökkentése révén jelentős összegű pénz halmozódott fel a lakosságnál. A párhuzamos piacok javították a kínálatot, csökkentették a vásárlóerőt, de nem ösztönözték a mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági szövetkezetek mellett Kubában még mindig nagyon fontos az egyéni gazdaságok szerepe is. Számos élelmiszer, például a zöldség a gyümölcs, a hús jelentős részét az egyéni gazdák termelik meg. Ezek évenként szerződést kötnek arról, milyen és mennyi terméket szolgáltatnak be az államnak. Ezek a szerződések rögzítik a felvásárlási árakat is. A szerződésben vállalt mennyiségen felül termékeiket 1986 júniusáig a szabadpiacokon értékesíthették. A szabadpiacok dolgában azonban egy körülménnyel nem számoltak, azzal, hogy a földjeiken dolgozó gazdák többségének nincs ideje a piacokon ülni és szállítóeszközök híján nem tudják maguk eladni áruikat. Nagyon gyorsan kialakult az a közvetítő réteg, amely ezt igyekezett kihasználni. A megvesztegetések, a korrupció láncolata elérte az állami bolthálózatot is és számos esetben az állami boltokból a szabadpiacra került az áru. Ezt a helyzetet a pártkongreszszus élesen bírálta, neokapitalista tünetként bélyegezte meg. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági szabadpiacok a kubai forradalom káros tévedését testesítették meg, és kifejtette, könnyebbé válhat majd, ha az egyéni termelők termelőszövetkezetekbe tömörülnek, és termékeiket az állam közvetítésével értékesítik. AZ ÖNFELÁLDOZÁS ELVE A most zárult III. pártkongresszus második szakaszában a gazdasági gondok felszámolásában első helyre állították az ideológiai munkát, a nevelést, a meggyőzést. Fidel Castro kiemelte, csakis a forradalmi hit, a meggyőződés és az önfeláldozás lehet a meghatározó motiváló erő a kubai társadalomban. Elítélte azokat a nézeteket, amelyek kizárólag az anyagi érdekeltségben látják a munkatermelékenység fokozásának egyetlen hathatós eszközét. Castro kijelentette: a párt erejét bizonyítja, hogy időben észrevette a hibákat, önkritikusan föltárta azokat és megkezdte kijavításukat. STRASSER GYÖRGY A szerző felvételei GYERMEKEKNEK — Es ki főz majd? — kérdezte a kolbász. Mese az egérről, a harkályról és a kolbászról... Az erdő szélén egy vityillóban élt a harkály, az egér, és a kolbász. A harkály naponta az erdő közepébe repült fáért, az egérke vizet vitt haza és megterítette az asztalt, a kolbászka meg főzicskélt. Jól éltek így: hármasban ... A harkály a tűzifát cipelte, az egérke begyújtott a kályhába, és perceken belül zubogott is a víz, a kolbászkánk meg finom kását készített. Délben az egérke megterítette az asztalt, a harkály megtért az erdőből, s odaült, a kolbászka kétszer-háromszor megrázogatta a tűzről lekapott ételt, megzsírozta, megsózta és az asztalra tette. Egy nap az erdőben a harkály a rókába botlott, akinek azzal dicsekedett, hogy milyen jól megélnek hármasban. A róka elnevette magát: — Milyen buta vagy. Az egérre és a kolbászra dolgozol. Míg te az erdőben föl s le szárnyaIgatsz, és a gallyakat gyűjtőd, a kolbász és az egérke otthon tétlenkedik. Vagy azt hiszed, hogy a kolbász ugyanannyit tesz-vesz, mint te? A harkály nem válaszolt a kérdésre, de midőn hazatért, elkezdte: — Nem értem én, hogy miért mindig nekem kell az erdőbe mennem. Vagy, ha már így adódik: velem jöhetne a kolbászka is ... égett is a vityilló. A harkály igen megrémült, fogta a csöbröt, és vízért sietett. Vizet akart meríteni, de az edénye a kútba esett, ő meg utána vetette magát, s megfulladt. így végződött a harkály,, a kolbász és az egérke története. Hol a barátok már nem hisznek egymásnak, s az egyik a másiknak sorsát megírigyli, ott senki sem jár jól... EDUARD PETIŠKA Fordította: Zsemberi Etelka TALLÓSI BÉLA — Hát... főzzön az egérke — határozta el a harkály. — Cseréljünk... A következő nap a kolbász is fáért ment, és az egérke készítette el az ebédet. A harkály befűtött és az erdőbe repült. A kolbászka viszont nem jutott messzire. Az első fenyőfánál ott állt a róka: elkapta a kolbászt és keresztben lenyelte. Az egérke otthon főzött. — Még félre kell húznom a fazekat, hogy megzsírozhassam, és megsózhassam az ételt, mint ahogyan a kolbászka tette. S amíg így sürgölődött a tűzhelynél: a forró kásába fulladt. A harkály megtért az erdőből, kereste az egérkét, meg a kolbászt, de egyiküket sem találta meg. Ahogy a viskóban körözött, szétszóródott a szárnyai alatt melengetett tűzifa. A kályhából kiesett egy parázs, a fa meggyulladt és néhány másodperc múlva már rézkilincs a bérletszedő gondolat az ékesszóló házikómba vendégváró fényes tükör ezüstcsengő versikém ha házikó lesz háziúr a harangszó lesz 21 Q
