A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
A A jelenkori modern népek között alig akad olyan, amely ne ápolná valamilyen formában a téli — farsangi hagyományokat. Ki ne hallott volna a kubai karneválokról, a kaposvári farsangról, a mohácsi busójárásról? Eddig azonban alig jutott a szomszéd falu határán túl annak a híre, hogy a Mátyusföldön is évszázados hagyományai vannak a farsang megünneplésének. Nincs olyan község a környéken, amelyben a farsangon ne rendeznének legalább egy-két mulatságot, bált. Néhány évtizeddel ezelőtt erre az időre esett a lakodalmak legnagyobb száma, ekkortájt fosztották meg az év folyamán összegyűjtött tollat, természetesen véget nem érő mesék, hátborzongató történetek, szellemes vagy éppen vaskos tréfák kíséretében. csoport fő mókamestere is. hiszen, miközben a többiek szép sorjában vonulnak az utcán egyik háztól a másikig, ö meg-meglódulva, botjára támaszkodva, nagy szökellésekkel, hatalmas rikkantgátások közepette közelít meg egy-egy újabb jellegzetes faragott farkasdi,.kapuszobrot" vagy éppen egy modern zöldre festett díszkaput. Az utcán többnyire a következő sorrendben vonulnak: elöl — mintegy előőrsként — szökdell az „első dorongos", utána karonfogva a menyasszony és vőlegény, őket követi a „harmonikás", az „írnok" és a „tyúkkosaras". A sort a nehézkesen kullogó „tökehúzó" zárja a „hátsó dorongossal”. Nem valami sablonos felvonulás ez azonban. A sor minduntalan megbomlik, rengeteg improvizált ötlet, mókázás fűszerezi a felvonulást. A tökehúzók a legkülönfélébb módon igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Az első dorongos gyakran meg-meglódul, rúdugróhoz hasonló módon szökdell egy-egy kapu felé, felkapaszkodik a palánkra, felmászik a diófára, hogy belásson az udvarba; felemeli csörgös botját, megrázza a bámészkodó gyermekhad felé, megugattatja a kutyákat stb. A tőkehúzó gyakran mímeli, hogy elesett; végighemperedik a járdán, árokparton. kavics- vagy homokkupacon, s ilyenkor mindkét dorongos a segítségére siet, dorongjával lökdösi, piszkálja, sőt néha .Jészát" formálva a két dorongból, cipelik is néhány méternyit, mint az elejtett vadat, majd igyekeznek öt lefordítani: aminek többnyire újból hempergés a vége. Néha a „hátsó dorongos" szándékosan el is akasztja a tőkét, összebogozza a láncot, aminek kiszabadítása újabb mókázásra ad alkalmat. Amikor a tökehúzó a földre esik, nagyokat rikkantanak, majd csörgetik botjukat, huhognak stb., stb. Közben szinte megszakítás nélkül szól a harmonika, néha még a tyúkkosaras vagy az írnok is táncra perdül. Ha nagyobb ácsorgó, bámészkodó tömegbe kerülnek, még az utcán is ropja a táncot a menyasszony és vőlegény. A lakásba általában nem mennek be, csak az udvaron mókáznak. Ilyen farsangi szokás a vágfarkasdí (Vlčany) tőkehúzás is. Az elnevezés valószínűleg a közvetlen szemlélet alapján alakult ki, mivel a „tökehúzók" egyike a szó szoros értelmében vett „tökét", vagyis hagyományosan egy olyan görcsös fatönköt húz a derekára erősített kb. 2 méteres láncon fogva, mely általában tűzifa vágására, hasogatására használatos. A tökehúzás időpontja: hamvazószerda, tehát a húshagyó kedd utáni nap, valóban „farsangfarka", ahogy ezt a Mátyusföldön mondani szokás. Ha a láncos botot, a „dorongot" a kezükbe vették, útra készen voltak. Az egyikük, az első dorongos, mehetett elöl, hiszen neki kellett utat csinálnia a „menyasszony", a „vőlegény", a „harmonikás", az „írnok", a ,,tyúkkosaras", a „tőkehúzó" számára, neki kellett az útból elzavarnia, félrelökdösnie a bámészkodó gyereksereget, elszalasztania csörgös botjával az acsarkodó kutyákat, megzörgetni a palánkokat, zárt kapukat bebocsájtás végett; sőt, ha kedve szottyant, ismerősebb udvarba akár a kapun vagy kerítésen is áthuppant, hogy ajtót nyisson. Ő a A délutáni órákban aztán a sok kilincseléstől és gyaloglástól elcsigázva térnek haza a tökehúzók, szétosztják egymás közt a „keresetet"; az összegyűlt tojásból, kolbászból, sonkából vacsorát készíttetnek maguknak, ha nincs elegendő ital a tarsolyukban, azt is pótolják, hogy este a „pociiéban" ne legyen hiány. (Részlet Mórocz Károly tanulmányából) Görföl Jenő felvételei INNENEgyetlen mozdulattal riksakocsivá alakítható a tolószék, ám ez az egyszerű mozdulat nagyon megkönnyíti a mozgássérült ember életét. Az ötletes megoldás egy 35 éves nyugatnémet fiatalember agyában született meg. A tolószéket és a „félkerékpárt" könnyen öszsze lehet kapcsolni. A tolószéket természetesen hagyományos módon is használhatják. 1986 eleje óta immár sorozatban gyártják ezt az elmés jármüvet, amellyel nemcsak mozgássérülteket, de idős embereket is lehet — akár egy nagyobb kórházban vagy üdülőtelepen — szállítani. Ez az elektromágneses főzőlap olyan szerkezet, aminek nem a lapja melegszik át, hanem a ráhelyezett edény. A szerkezet arra is beállítható, hogy ne főzze, hanem csak melegen tartsa az edényt és persze benne az ételt. 8
