A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-20 / 8. szám

r KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés NAGY GÉZA zootechnikussal Miklósi Péter: UTCA A GYÁRNEGYEDBEN Balázs Béla: A MUNKÁSOSZTÁLY SZOLGÁLATÁBAN Ozogány Ernő: A LÁTHATATLAN VESZÉLY- Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Végh Zsoldos Péter: PORTUGÁLIAI KÉPESLAPOK Címlapunkon Kontár'Gyula felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvatí Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Híríapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Sárosfán születtem 1949-ben. Apám női szabó volt, anyám háztartásbeli. Öt gyerme­ket nevelt fel. Szerette és vásárolta is a könyveket. Mindent elolvasott, ami a községi könyvtárban megtalálható volt. Ennek kö­szönhető. hogy négy nötestvérem is könyv­szerető és -vásárló. Most nyolcszáz lakosú a falum, és úgy látom gyermekkoromtól, hogy a kultúra egyre jelentősebb tényező Sárosfa életében. Gondolok itt a községi könyvtárra, amely az elsők között szervezett író-olvasó találkozókat. Gyermekfejjel személyesen megismerhettem szinte minden szlovákiai magyar írót. Ezeknek a találkozóknak a jó hagyománya ma sem szűnt meg. Anyai ágon az olvasás szenvedélyét örököltem. Apámtól a közéleti buzgalmat. Tűzoltóparancsnok­ként mindenütt ott volt, ahol a falunak szük­sége volt rá. Mind apai, mind anyai ágon nagy család voltunk, összetartó rokonsággal, gyermekkori, családi események megünnep­lésével. Anyai nagyanyám szintén szenvedé­lyes könyv- és újságolvasó volt, apai nagy­apám úgyszintém. Ö elismert szakember volt, falusi gépészkovács, anyai nagyapám meg a kommunista párt egyik alapitó tagja Pozsonyeperjesen. Jó érzéssel gondolok vissza a gyermekkoromra. Harmonikus csa­ládi életben nőttem fel. — Teljes felelősséggel mondhatom, hogy jó iskolára találtam Sárosfán. Olyan tanítóm volt például Nagy Sándomé személyében, aki tankönyvet irt Varsányi Lászlóval társulva a csehszlovákiai magyar iskolák elsőosztá­lyosai számára. Nagy Sándorék háza máso­dik otthonommá vált, mivel Laci fiukkal tes­ti-lelki jó barátságban voltunk, vagyunk ma is. Ennek az volt a haszna, hogy elég nagy könyvtárukban szinte minden értékes könyv­höz hozzájutottam. Sokszor üldögéltem ott a könyvek között. A történelem és az irodalom érdekelt. Böngészés, búvárkodás közben tudtam meg, hogy falumban született Bittó István, az 1870-es évek magyar miniszterel­nöke. Vagy hogy Fényes Elek a híres statisz­tikus is élt Sárosfán néhány évig, birtokot bérelt, és nálunk kezdte imi Magyarország geográfiai leírását. Ma is úgy látom, hogy jó tanítóim könyvtára meghatározó volt az éle­temben, de konkrét elképzelésem akkor még nem volt a jövömről. A 6—9. osztályt Szar­ván jártam ki. Akkor is, ma is a járás egyik legjobb iskolája. Tehát megint szerencsém volt! Csak a szomszédos faluba kerültem, autóbuszozó bejáró voltam. Azóta is állan­dóan utazom. Földrajzi értelemben kis terü­leten mozgok mind a mai napig, bár miután megnősültem, már Érsekújvár is benne van a mozgási körömben. Szerettem tanulni. Tud­tam, hogy a számomra érdektelen tantárgya­kat is meg kell tanulnom. Ismereteim gyara­podtak, érdeklődési köröm azonban nem változott. Történelem, irodalom ... A szarvai évek alatt kezdtem Somorjára járni zeneisko­lába (tangóharmonika). Somorján zenét ta­nultam, Szarván pedig már játszottam az iskolai zenekarban. Mi kísértük a tánccso­port fellépéseit. Faluztunk is olykor-oly­kor ... — A somorjai magyar gimnáziumba könnyen bejutottam, és egész idő alatt egy­szer volt hármasom fizikából, félévkor. Végig kitűnő tanuló voltam, így is érettségiztem. A gimnáziumban már változott az érdeklődési köröm. A társadalomtudományi kérdések iz­gattak jobban. Közrejátszhatott ebben a Jó­zsef Attila Klub rendezte pinci Nyári Ifjúsági Tábor, amelyen mindjárt érettségi után részt vehettem, ahol a szlovákiai magyar kulturális élet neves személyiségeit is megismerhet-VÉGH LÁSZLÓ szociológus, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányhivatala nemzetiségi főosztályának szakelőadója tem. Ez nyilván elmélyítette szociológiai ér­deklődésemet, a társadalmi kérdések iránti fogékonyságomat, s már ezekhez kerestem könyveket a városi könyvtárban. Balogh Ed­gár Hét próbája felejthetetlen olvasmányél­ményem volt. Rávezetett, milyen társada­lomtudományokat kell megismernem, ha magam is foglalkozni akarok ezekkel. A Sar­lósok példája ösztönzőleg hatott rám. Elin­dultam egy olyan érdeklődés útján, amely egyenesen vezetett a népi írók szociográfiai müveinek tanulmányozásához. A gimnázi­umban nagyjából már tudtam, hogyan fogok tájékozódni a továbbiakban, de az egyetem és a szak megválasztásában Nagy Laci bará­tom segített, aki elsőéves hallgató volt a bölcsészkaron, pszichológia szakon, amikor én érettségiztem. Ö hívta fel a figyelmemet egy akkor új, divatos szakra, a szociológiára, hogy oda nem nehéz bejutni. így választot­tam a bölcsészkaron tudományos kommu­nizmus-szociológia szakot! És nem is bán­tam meg! Jellemzően olyan szak, amely széles területet fog át. Statisztika, történe­lem, demográfia, politikai tudományok, nép­rajz, pszichológia, jog. Egyetemi tanulmá­nyaim idején mindig érdekelt a szlovákiai magyarság történelme, társadalmi élete. Lo­gikusan következett ebből, hogy a választott szakon belül a nemzetiségi kérdéssel foglal­kozzam. A végén Július Sefránek professzor ilyen címmel ajánlott diplomamunka-témát számomra: Nyelvkérdés a több nemzetiségű szocialista államban. Egyetemi hallgatóként nem éltem négy fal között. Végig tagja voltam a József Attila Ifjúsági Klub vezetősé­gének. Egy évig felelősen az elnöki teendő­ket is elláttam. Úgy látszik, apám közéleti buzgalmát örököltem. — Az államvizsga után megint a szeren­cse szegődött a nyomomba. Abban az évben megbízták a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézetet széles körű szociológiai vizsgáló­dásra a szlovákiai magyarság körében. Az intézet magyarul tudó szociológust keresett, és megtalálta személyemben. Ez az intézet lett az első munkahelyem. A kutatást elvé­geztem, illetve a kutatásnak részese voltam. Egész Dél-Szlovákiát bejártam. Azóta is so­kat utazom, persze a Sárosfára való állandó KÖTŐDÉSEK visszatérésekkel. Ez fűt, jó érzés, bizton­ságérzetet ad. A kutatás 1974— 1975-ben fejeződött be. Több tanulmányt publikáltam belőle az Irodalmi Szemlében és az intézeti szlovák nyelvű kiadványokban. Ennek révén bekerültem a nemzetiségtudományi szak­emberek körébe, s 1975-ben engem küldtek Békéscsabára, a Nemzetközi Néprajzi Nem­zetiségkutató Konferenciára, amely ötéven­ként fóruma a kelet-közép-európai nemzeti­ségtudománnyal foglalkozó szakemberek­nek. Ezen kutatásunk eredményét ismertet­tem, és a beszámolóm nagy visszhangot keltett. Hyen kutatást ugyanis akkor még más szocialista országban nem végeztek. Minden eddigi békéscsabai értekezleten részt vet­tem, és sok neves szakemberrel, elsősorban néprajztudóssal kerültem közeli kapcsolat­ba. 1972-töl 1981-ig dolgoztam a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézetben, s ez alatt az idő alatt még egy hasonló kutatást végez­tem. Ezekben az években ismertem fel, hogy szakmai ismereteimet és kutatási eredmé­nyeimet a mi kulturális életünkben is kama­toztatnom kell. Több előadást tartottam na­gyobb Csemadok-rendezvényeken. 1977- ben beválasztottak a Csemadok Központi Bizottságába. Itt mondanám el, hogy 1973- ban megnősültem, rá egy évre somorjai la­kos lettem, feleségem szintén szociológus, diákként ismerkedtünk össze, két gyerme­künk van, az idősebb negyedik osztályos tanuló, a fiatalabb elsős. Természetesen a magyar oktatásnyelvű általános iskolában. Gyermekkorom óta sokféleképpen kötődöm Somorjához, apám is évekig dolgozott ott, jól érzem magam a városban. Körülbelül tíz éve tevékenykedem a Csemadok helyi szer­vezet vezetőségében. Jelenleg a művelődési klubot vezetem. Ahogy az egyetemen, úgy itt sem tudok tétlen lenni. — 1981 nyarától vagyok a kormányhiva­tal alkalmazottja. Korábban is sokat jártam ide. Ismertek, hívtak. Itt a szlovákiai magyar nemzetiségi kultúra helyzetének figyelemmel kisérése a feladatom. S e témakörben tájé­koztató anyagokat készítek, s a főosztály dolgozójaként részt veszek a nemzetiségi tanács elé kerülő anyagok előkészítésében és szakmai véleményezésében. Mindezideig olyan munkát végeztem, s végzek ma is, ami a szenvedélyem. Ami nyugtalanít, hogy még nem tudtam több gyűjtött és feldolgozott anyagot közkinccsé tenni. Úgy érzem, keve­set publikálok, pedig ezen a területen hi­ányos az olvasók tájékozottsága. Anyagom bőven van, tehát akárhogyan is nézem, az a feladat áll előttem, hogy egy szociológiai megalapozottságú jelentéssel és helyzetfel­méréssel segítsem előbbre lépésünket. A szlovákiai magyarság társadalmi helyzeté­nek, szociológiai elemzésének és kulturális életének feldolgozása és publikálása komo­lyan foglalkoztat. A nyelvhasználat szocioló­giai megközelítésben, vagy a nemzetek és nemzetiségek együttélésének jellegzetessé­gei mind olyan témák, amelyek figyelmet érdemelnek. Szeretek könyveket gyűjteni. Szociológiai munkákból már szép gyűjtemé­nyem van. A nemzetiségi kérdéssel foglalko­zó művekből úgyszintén. Mondjam, ne mondjam? Szeretnék olyan jó szociológus lenni, amilyen jó szabó volt apám. De a közéleti munka is szenvedélyem, és sok időmet elveszi, készülő szociológiai munká­imból is elvett néhányat. Többet kellene ülnöm az íróasztal mellett. A közéleti teendő­ket viszont változatlanul hasznosnak tartom. MÁCS JÓZSEF Z

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom