A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-13 / 7. szám
Alekszandr Szergejevics Puskin mindig büszke volt nemesi származására. Apja olyan nemesi ősök leszármazottja volt, akik évszázadokon át jelentős szerepet játszottak az orosz főúri társadalomban és a történelemben. Anyja, Nagyezsda Oszipovna Nagy Péter cár kedvelt „szerecsenének", az abesszíniái Hannibálnak volt az unokája. (Első Péter tanítatta, minden hadjáratába magával vitte, és nemessé ütötte kegyencét.) Puskin 1799. június 6-án született moszkvai palotájukban. Gyermekkorát részben itt, részben nagyanyja zaharovói birtokán élte át fölvilágosult, művelt társaságban. Környezetükben sok író, művész, arisztokrata megfordult. Nagybátyja, Vaszilij Lvovics abban az időben ismert költő volt. Puskin a nagyanyja birtokán testközelbe került a jobbágyokkal, parasztokkal, elleste ajkukról népdalaikat, meséiket, megtanulta be-AZ OROSZ IRODALOM GÉNIUSZA szédjük ízét. Ebben segítségére volt dajkája, Arina is, aki kifogyhatatlan volt a népmesékben és mondákban. Moszkvai tartózkodása során a nagyvilági életet, vidéken a falvak világát ismerte meg. Ez a kétféle látás érlelte gondolkodását, valóságszemléletét. Alig múlt tízéves, amikor a Carszkoje Szelői gimnáziumba került. Kiemelt iskola volt ez, ahol a nemesifjakat készítették föl széleskörű ismeretek megszerzésére, a nyugati gondolkodás és viselkedés elsajátítására. Puskin hamar beilleszkedett környezetébe, élte a nemesifjak felhőtlen életét. Lelke azonban fogékonyan magába szívta az orosz irodalom szépségeit, nemkülönben a francia felvilágosodás világraszóló eszméit. 1817-ben elvégezte a líceumot s titkári állást kapott a szentpétervári külügyi kollégiumban. Itt tovább erősödtek benne azok az eszmék, amelyek a társadalmi és politikai változást szolgálták, invokálták. Ekkor már közkézen forogtak a cári rend ellen írt, kéziratban terjesztett versei, amelyek népszerűséget szereztek neki a felvilágosulást vallók körében. Az ohrana fölfigyelt Puskinra, s a cár egy tollvonással száműzetésbe küldte. A Kaukázusba került, amely elkápráztatta vad szépségével, s több versének, elbeszélésének volt a forrása. A dekabristák itt is összefogtak egy majdani felkelés előkészítésére. Tudnunk kell, hogy a dekabrista szervezkedésnek, amelynek a felvilágosult nemesifjak is tagjai voltak, két ága működött: az északi és déli csoport. Puskin még Péterváron kapcsolatba lépett az északiakkal, most pedig a Déli Szövetséggel került összeköttetésbe. A déliek főképpen az itt állomásozó katonaság tisztjeiből verődtek össze. Puskin különösen Rilejev költővel és Pesztelej ezredessel került bensőséges viszonyba. 1823 nyarán Odesszába helyezték a költőt. A főkormányzó, Voroncov szívesen szolgálatába fogadta, bár Puskin szabadságeszméit elítélte. A kormányzó felesége kedvelte Puskint, s egyrészt féltékenységből, másrészt a költőnek egy elfogott levele következtében Voroncov istentagadásért bevádolta. A költőt az állami szolgálatból visszahívták és száműzték mihajlovszkojei család domíniumára. Közben, 1825. december 14-én, I. Sándor cár halála után a dekabristák kirobbantották a felkelést. A zendülést, amely pártfogók híján elszigetelődött, a cári hatalom kegyetlenül elfojtotta. A néptömegek messze álltak a felkelőktől, a nemesség pedig passzívan szemlélte tevékenységüket, így tehát nem volt elég erejük az abszolutizmus megdöntésére. Az uralomra került I. Miklós elrettentésül öt forradalmi vezetőt akasztatott föl, százhúszat pedig szibériai kényszermunkára ítéltetett. A felkelésben részt vevő több ezer katonát a Kaukázusba vezényelték, ahol tömegesen elpusztultak a különféle járványos betegségekben ... Puskin kényszerlakhelyén, Mihajlovszkojéban vette hírét, hogy a dekabrista felkelés elbukott, s a felkelők keservesen meglakoltak. Elkeseredését a cári rendszer elleni versekben fejezte ki. Puskin elvbarátainak meghurcoltatása után sem hódolt be az abszolutizmusnak. I. Miklós cár, hogy a költő népszerűségét a maga javára kamatoztassa, az udvar közelébe, Pétervárra csalta s megígérte neki, hogy saját maga fordít gondot verseinek ellenőrzésére, megjelentetésére. A cárhoz intézett egyik levélből világosan kitűnik, mit akartak a költővel kezdeni a fővárosban: „Puskin jeles léhűtő, de ha sikerül tollát és szavát megfelelően irányítani, közvetlen hasznot lehet belőle húzni" — írta a csendörség főnöke. Puskin drágán fizette meg a cár „kegyét", lépten-nyomon éreztették vele, hogy fogolynak tekintik, számtalanszor meg is alázták az udvarban. A költő 32 éves korában. 1831 -ben feleségül vette a könnyelmű és nagyravágyó Natalja Goncsarovát. „Ma már csak az a vágyam van, hogy ne változzék az életemben semmi" — írta boldogságában egyik barátjának. Pedig csak ezután következtek a sötét napok. Előbb vallási mániában szenvedő anyósa keserítette meg az életét, később felesége is, aki férje szellemi nagyságát semmibe vette. Szerette a zajos nagyvilági életet, s a könnyű sikereket a férfiak társaságában. Ez az életvitel azonban olyan kiadásokkal járt, amelyet Puskin jövedelmei nem fedeztek, s gyakran Dickens nevének említésekor a legtöbb olvasónak két halhatatlan gyerekhős jut az eszébe: Twist Olivér és Copperfield Dávid. Az ő életüket elmesélő, nevüket címként viselő kitűnő regények már megjelenésük idején nagy sikert arattak, s népszerűségük máig is töretlen. Ám Dickenst, a XIX. századi angol realizmus nagy hatású alkotóját nem csak e két könyvéért tartjuk a világirodalom egyik legjelentősebb regényírójának. Ki-A REALIZMUS ROMANTIKUSA (175 éve született Charles Dickens) emelkedő művek sorával tett tanúbizonyságot kivételes tehetségéről, őszinte humanizmusáról, igazságszeretetéröl — mindarról, amiért születésének 175. évfordulóján tisztelettel emlékezünk meg alakjáról. Dickens 1812. február 7-én született Landprotban egy alsó középosztálybeli család gyermekeként. Korán megismeri a szegénységet és a megaláztatást. Már 12 éves korában kenyérkeresö lesz, napi 12 órát dolgozik — vagy inkább robotol — egy cipőpasztagyártó műhelyben — éhbérért. Ez az élmény élete végéig elkíséri, az itt szerzett tapasztalatok a későbbi regényíró számára igen fontosnak bizonyulnak. Miután családja egy váratlan örökség révén megszabadul a nyomortól, Dickens újra járhat iskolába. Ezután írnok lesz egy ügyvédi irodában, majd parlamenti tudósító. Hamarosan a legjobb riporterek között emlegetik. 25 éves, amikor megjelenik első regénye, az ellenállhatatlanul mulatságos Pickwick klub, mely valóságos tárháza a komikus figuráknak és a groteszk helyzeteknek. írói stílusát már ekkor a szellemes irónia, az emberszerető humor és a romantikus mesélőkedv jellemzi. Az első regényt a Twist Olivér követte. Az elhagyatott lelencfiú érzelmes története olvasók millióinak vált kedvenc olvasmányává, s kétségtelen, hogy ez az író egyik legjobb műve. Noha a cselekmény kissé meseszerü, a környezet félelmetesen valóságos: Dickens a szegényházba, a nagyvárosi nyomortanyára, a londoni alvilágba kalauzol el bennünket. Övé az érdem, hogy kortársainak bemutatta az elnyomottak és kiszolgáltatottak vigasztalan, sivár életét, „felfedezte" számukra a szegénység és a bűn világát. Az elsők között leplezte le a gazdagok szemérmetlen képmutatását, álszenteskedését, a polgári társadalom igazságtalanságait. Dickens műveiből megismerjük a korabeli angol élet megannyi érdekes, meghökkentő és botrányos jelenségét, a nagyhatalommá nőtt Anglia szomorú sorsú nélkülözőit, tragikomikus kispolgárait és különc figuráit, akik kortársai voltak, s akikről mindig a szeretet, az együttérzés hangján ír. Könyörtelen bírálattal sújtja viszont a pénz urait, a haszonra éhes tőkéseket, mélységesen elítéli a jellemeket megnyomorító anyagiasságot, az önzést és az embertelenséget. Egyre határozottabb társadalomkritika csendül ki a Twist Olivért követő nagy regényekből: a Nicholas Nickleby-bö\, az Ódon ritkaságok boltjából, a Dombey és fiából s kiváltképp a Nehéz időkbői, melyben eljut az öntudatra ébredő munkásság harcának ábrázolásához. A lélektelen, zsarnoki bürokrácia, a kizsákmányolást szolgáló bírósági mechanizmus kritikáját tartalmazza az Örökösök című müve, mely az emberektől elidegenedett igazságszolgáltatást mutatja be, akárcsak a Kis Dorrit, egyszerre komor és megmosolyogtató története. Szép remények című regénye azt bizonyítja, hogy az író leszámolt a burzsoázia hatalmához fűződő illúziókkal. Látja, és olvasóival is láttatja, hogy a viktoriánus Angliát nem az emberség és a tisztesség, hanem az arany, s ezen keresztül az egyéni önzés és a megalkuvás uralja. 10
