A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
csak férjhez megyek, és ha nem tudok főzni, megharagudhat rám a leendő férjecském. Akkor aztán mi lesz velem ? — nézett kérdőn Alexandra a nagyanyjára huncutkodva a nagy, sötétkék szemével. — Azt bizony okosan teszed, ha mielőbb megtanulsz főzni. A férfiak nagyon szeretik ám a gyomrukat! Közben megérkezett Erzsébet. Papucsba bújtatta a lábát, a tükör előtt megigazította a haját, s egy fotelbe huppant. Fáradtan lógatta le a két karját. — Hosszú volt a nap, anyuci? — Hosszú és fárasztó — felelte az anya kissé panaszos hangon. — Ráadásul a Fülöp gyerek teljesen kihozott a sodromból. Nem és nem bírok vele. Szerintem nem komplett a szerencsétlen. Mondtam is az igazgatónak, hogy valamit kellene vele csinálni, mert nagyon rossz hatással van az egész osztályra, de ő csak a vállát vonogatja és egyre azt hajtogatja, hogy tovább kell vele kísérletezni. Tessék! — Beszélhetnél a szüleivel — vetette közbe Mezeiné. — Beszéltem ... Szerintük talpraesett, ügyes fiú. csak egy kicsit szeles meg csintalan, s hogy majd csak kinövi ás megkomolyodik ... Szerintem soha nem növi ki. A viselkedése nem szelességre vagy csintalanságra vall... Feri ? — Lesre ment a társaival. — Elég hűvös van, még megfázik — mondta Erzsébet aggódva. — Mama! Vasárnapra meghívtam Borbálát ebédre, nem baj?... Ugye nem baj? — Már hogy volna baj, Erzsikém. — Helyes teremtés, megkedveltem. Úgy érzem ő is engem. — Legalább én is megismerem, s megtudjuk, ki fia-borja. Elemészt a kíváncsiság. Csupa jót hall róla az ember... — mondta Mezeiné, s úgy látszott örül, hogy vendégül láthatja. — Kötve hiszem, hogy valamit is megtudunk róla, valami közelebbit — jegyezte meg Erzsébet. — Mindig másra tereli a szót, ha az életéről érdeklődöm. Olyan furcsa rejtély, titokzatosság veszi körül, de mindazzal együtt kedvelem. — Majd meglátjuk — mondta Mezeiné. — Jaj, csak szerencsével járnának Feriék, olyan ünnepi ebédet remekelnék, hogy mind a tíz ujját megnyalná utána a Borbála kisasszony! — Ugyan, mama, anélkül is van mit tenni a fazékba. — Persze hogy van, de azért egy kis vadashús mártással mégsem volna rossz ... bár lehet, hogy nem is szereti. Holnap kipuhatolhatnád nála hogy mi a kedvence. — Mama, mama, nem kell ebből akkora felhajtást csinálni — figyelmeztette az anyját jóindulatúan Erzsébet. — Nem is csinálok — mondta Mezeiné, s kiment a konyhába. Onnan kiabálta vissza. — Tán enni is adtak a gyűlésen, hogy nem kérsz vacsorát? — Fogyókúrázom ... — No, jézus-márja, aztán el ne fogyj a végén, mint a holdvilág. Hogy még fogyókúra! Nagy bolondság — dohogott magában Mezeiné. — Valamikor azért voltak ösztövérek az emberek, mert nem volt elég ennivalójuk, most meg azért koplalnak, hogy tartsák a vonalaikat. Ki érti ezt? Erzsiék nem szóltak semmit, csak megmosolyogták, majd Alexandra szokatlanul komoly ábrázattal fordult az anyjához. — Szeretnék tőled megkérdezni valamit. (Folytatjuk) FODOR ANDRAS NEMES NAGY ÁGNES A hóhullásban Fák A hóhullásban szépek a lányok: fejüket meghajtva futnak az útra, verdeső pillájuk szirmok közt billeg, harmatos csillagok ülnek hajukba. Úgy érzik, mintha az ég sűrűjéből libegne köréjük zizegő dallam, — márványos arcukon átüt a mámor: vérük, a vígtüzü rózsa kicsattan. A hóhullásban szép az öregember, amikor egyedül ballag a dombra: süvege, válla a zuhogó szálak rácsait szelíden tépkedi, bontja, — emelt arcából tág szeme kitartón figyel a pelyheket ringató égbe. nyakába csüngő ősz haja. ezüstös bajusza, fehéret ír a fehérre. FOTO: KURT PETER Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig züzmarásak. Mozdíthatatlan függönyök Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött, vadkacsa néma szárnyait, s a vakfehér, kék éjszakát, amelyben csuklyás tárgyak állnak, meg kell tanulni itt a fák kimondhatatlan tetteit NAGY LÁSZLÓ Fagyok jönnek Fagyok jönnek sorban, fehér dühű gárda, mint a perec roppan az esendők válla. Nélküled hol laknék ? — megborzong a lélek Hajnaltüzes hajlék a te közelséged. Szemem elől vedd el a tél-hideg tányért, etess szerelemmel, hogy ne legyek árnyék Szerelmünk tűztornyát engedd betetőznöm — kapcsold ki a szoknyát az aranycsípődön.
