A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 5. szám
építkezünk, epitkezge (Hétfő délelőtt egy „elfelejtett" építkezésen) Kiskürtös (Malý Krtíš), a ma már névlegesen nem is létező kisközség pár esztendeje a kényszerű városiasodás útjára lépett: bekebelezte ugyanis az egyre terebélyesedő, terjeszkedő járásszékhely, Nagykürtös (Veľký Krtíš). A település hajdanvolt faluszélén nagyszabású munkálatok folynak. Méghozzá jó ideje, s elég komótosan. A Kürtös-patak mentén tejüzem épül. Ám lassabban készül, mint ama bizonyos Luca széke ... Mit mond az építésvezető? A tejfeldolgozó kombinát építéséhez a Nemzeti Front 1976—80. évi választási programja keretében fogtak hozzá Nagykürtösön. A 102,5 millió korona költségvetéssel induló építkezés beruházója a zvoleni Közép-szlovákiai Tejfeldolgozó Üzem a kivitelezésre pedig a Banská Bystrica-i Stavoindustria nagyzellöi (Veľké Zlievce) részlege kapott megbízást. — Munkásaink — tájékoztat Nagy Ernő építésvezető — jelenleg a járás három jelentős építkezésén dolgoznak. A tejüzemmel egyetemben ugyanis a kürtösi LlAZ-gyáregység, valamint a pótori gépjavító építését szintén a zellöi részleg alkalmazottai végzik. A tejfeldolgozó üzem építésénél az első kapavágásra 1980. május 30-án kellett volna befejezni. Sajnos, több éves késésben vagyunk. De számadatokkal is szolgálhatok: az építkezéshez 1981 végéig a tervezett 5 millió helyett csupán 4 338 000 korona értékű munkát végeztünk el, ,s azóta egyre nagyobb a lemaradás. Hogy mást ne mondjak: 1985 végéig már közel 20 millió koronányi beruházással maradtunk adósai a tejüzemnek. — Sajnos — kesereg az ipolynyéki (Vmica) fiatalember —, mindössze 30 állandó dolgozónk van, s ennyi emberrel, bármilyen ügyes kezűek, lelkesek, kitartóak és szorgalmasak is, csodákra nem vagyunk képesek. Pedig hovatovább ezen az építkezésen már egyedül csak a csoda segíthet. Állandó munkaerőhiánnyal küzdünk. A dolgozók keveslik a keresetet, a szakemberek másutt, példának okáért odahaza, a szövetkezetben, 5—600 koronával is többet megkapnak, s ráadásul nem is kell naponta ingázniuk. — Továbbá — folytatja az építésvezető az érvek sorolását — nincs védnöke az üzemnek, sokszor úgy tűnik, gazdátlan építkezés vagyunk, nem tartozunk a kiemelt beruházások sorába. A múlt nyáron, június elejétől augusztus — sok hónapos késésben vagyunk — mondja Nagy Ernő építésvezető végéig, az anyavállalat minden egyes munkásunkat a losonci'(Lučenec) húskombinát építéséhez irányította. A legtermékenyebb napokban állt a munka! Aztán csodálkozunk, hogy egyre nagyobb a lemaradás. Van más gond is. — A Banská Bystrica-i üzemnek nincs elegendő szakiparosa. Ha a gyártócsarnok tetőszigetelését nem sikerül sürgősen, a komolyabb fagyok beálltáig vagy a hó lehullásáig elvégezni, a tél folyamán nem tudjuk a belső, szerelési és térbeépítési munkálatokat elvégezni. Más üzemekkel is kooperálunk, az állandó határidőcsúszásokkal nekik is megnehezítjük a dolgukat. Mit mondanak a munkások? A jókora épületek, csarnokok között szinte elvész a néhány dolgozó. A villanytelep trafóházának külső munkálatainál a Dobra-brigádot találom. Elbeszélgetünk. — Csoportunk — mondja Dobra Béla brigádvezető — 23 esztendeje dolgozik együtt. Szívós Árpád kivételével mindannyian szécsénykovácsiak (Kováčovce) vagyunk. Ismerjük már egymás gondolatát is. Az adott szavunkhoz ragaszkodunk, a ránk bízott feladatokat mindig időben elvégezzük, bennünket nem kell nógatni, sürgetni, a magunk szabdalta fegyelem szerint végezzük a teendőinket. Dobra Béla ezüstjelvényes brigádvezető, 22 éve igazgatja társai ügyeit, tevékenységét. — A zellöi részlegen egyébként — veszi át a szót Antal István munkás — három szocialista brigád dolgozik. Petényi Sándor csapatának tagjai aranyjelvénnyel büszkélkedhetnek. Mindany-A legújabb átadási határidő: 1987. XII. nyian több kitüntetést, érmet, oklevelet kaptunk már az esztendők során. Mi becsüljük a munkát, szeretünk dolgozni. — Kiss Jánossal, Halgas Lászlóval, Kovács Zoltánnal, Antal Pista bátyámmal és a brigádvezetővel remekül megértjük egymást — szól közbe Szívós Árpád is —, munkatervünket rendszeresen túlteljesítjük. Pár méterrel odébb Híves Pállal, a kőművescsoport irányítójával ismerkedem meg. — Harasztiban (Chrastince) élek — tart röpke pihenőt —, naponta ingázom. Régebben jobban kerestünk. 31. Most belső épületvakolást végzünk. Nyitott tető alatt dolgozunk. A hideg tönkreteszi sokhetes fáradozásunkat. Tavaszra aztán kezdhetünk majd mindent elölről. Micsoda pazarlás. Való igaz. Egy műszakban folyik a munka, ebédszünetre mindenki a „kantinba" igyekszik. — Egy éve nyílt meg a büfé — tudom meg Hrubíkné Koronczi Zsuzsanna boltvezetőtől —, a nagykürtösi vendéglátóipari vállalat üzemelteti. Salátákkal, sajtfélékkel, felvágottakkal, üdítőkkel, sörrel bármikor szolgálhatok. Igyekszem a dolgozók kedvében járni: virslit 12
