A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 5. szám
I be. Kollégiumba, amely fegyelmet, szigorú rendet követelt. Ha rosszak voltunk, bezártak bennünket. Nem kaptunk kimenőt. Hát aztán! Kimásztunk az ablakon. Kötélen, lepedőn vagy a villámhárítón. A lányoknak rózsa kellett — bejártuk a közeli kerteket. Éjjel. Zseblámpával. Egyébként szerettem az iskolát. Rengeteget kellett tanulni, rajzolni, de mert könnyen ment minden, szerettem. Jó tanuló voltam. Sportoltam, festettem, írogattam, de egyszer sem éreztem, hogy ez az! Csak ha verset mondtam, akkor. Annyi bátorságom persze nem volt, hogy a színművészetire jelentkezzem. De hogy közelebb legyek a színészethez, Pestre jöttem. Az építőipari főiskolára. Egy évvel a diplomaosztás előtt már tudtam: nincs veszteni valóm. Elmentem felvételizni a színművészetire. Sikerült. Felvettek. Elvégeztem az építőiparit, és újra főiskolai hallgató lettem. Kerényi Imre volt az osztályfőnököm, HirtUng István a barátom. Mi ketten ki is lógtunk a sorból. Lelkileg ugyanis érettebbek voltunk, mint a többiek. Vezettük az osztályt. Esténként mások szerepén törtük a fejünket, mert amit ránk osztottak, az valahogy mindig kevésnek tűnt. Legnagyobb sikerünk a János király volt negyedikben; az eseményszámban ment. Amikor Hirtlinggel A legbelsőbb belsőből Ma még kamaszhős. Erős hitű, szenvedélyes kamaszhős, sodró dinamizmussal. Szavainak íze, mondatainak színe, gondolatainak fénye van. Ö volt a „kakukkfiú" Dürrenmatt János királyában. A Fattyú aki vásott kölyökként csap anyja fenekére, de vérbeli moralistaként küzd népe nyugalmáért. Már lovaggá ütötték; rangja van, és vagyona lehetne, ha egy picit törtető lenne. Csakhogy az újdonsült Sir elvhü, egyenes ember marad. Tisztességes honpolgár. Amikor látja, hogy minden hiába, a „hatalmasok" nem békéinek meg, kimászik a világpolitika húsdarálójából. Sütő András Advent a Hargitán című drámájában Zetelaki Gáborként lép színpadra. Csodaváró gyerek, aki „megröpteti" jégmadárkedvesét, de csodavesztett felnőtt, amikor megtudja annak egyszeri hűtlenségét. Ha a Nagy Romlás elkerülné, akkor fájdalmában talán saját kezével vetne véget életének. A hit, a lobogás, a romantika Rómedként is az övé. Szertelen, durcás, kíváncsi kamaszként kezd, de Júlia szobájában, a hajnali fényben már egy igazi férfi búcsúzik. És így lép be kérőbb a Capulet-kriptába is, hogy „halott" szerelme láttán gondolkodás nélkül ölje meg magát. Funtek Frigyes a Nemzeti Színház tagja. Valami olyat tud, amit csak nagyon kevesen tudnak: a leikéből játszik. Most épp Maár Gyula Malom a pokolban című filmjében. „Az életem? Csaknem húsz év egy kisalföldi faluban; földes szoba, albérlet, frissen vakolt falak ... mindenre pontosan emlékszem. A rosszra is, a jórla is. Apám ács, tizenhárom éves koromtól tiz nyarat dolgoztam mellette. Háztetőket csináltunk. Igen, tudom, ennek is megvan a romantikája, de nem ez a lényeg. A küzdelem! Amit a szülei mellett él át az ember. Az formálja, attól lesz olyan, amilyen. Munkaszeretö, de csintalan gyerek voltam én is, mint a többiek. Az erdő, a vízpart reggeltől estig csalogatott bennünket. Meg a sok kert. .. mindig tudtuk, hol érik a gyümölcs. Ha nyakon csíptek, kaptunk, de félni sosem féltünk. Egy valami tudott olykor-olykor lefékezni: a család. Ha beteg volt az anyám, én mostam, én főztem, én takarítottam. Semmit sem hagytam a húgomra. Aztán ahogy jött úgy el is maradt a csikóskodás. Építőipari szakközépiskolába kerültem Győr-és Mácsai Pállal a Nemzetibe szerződtünk, Kerényi ott is színpadra állította a darabot. Az első ember, akihez igazán közöm volt a pályán: Őze Lajos. Negyvenszer is elmondatott velem egy mondatot... tanított, honnan kell nézni a világot. A legbelsőbb belsőből játszani, csak így lehet, hallom ma is a hangját, sehogy máshogy. Arra törekedj, hogy minden szerepednek egyéni íze legyen; a titkaidból építsd fel a figurát. És egy másik emlék: Sütő András. Már tanultuk a szerepünket, már a vérünkben folyt az Advent csodálatos szövege, amikor partneremmel, Kubik Annával elutaztunk hozzá Székelyföldre. Mint egy költő, úgy beszélt a darabjáról. Arról, hogy hol azonos az élete hőseinek, Bódi Vencelnek és Zetelaki Dánielnek az életével, nem szólt. De az a gyermeki ragyogás, ami a szeméből sugárzott, az mindennél több volt. Zetelaki Gáborban is ezt a finom ragyogást szerettem, meg azt, hogy nem akar felnőtté válni. A makacssága, a konoksága bennem is megvan, de én már tudom, miért kell féltenem a belső arcomat." SZABÓ G. LÁSZLÓ (Sípos Géza felvétele) A francia főváros közlekedési szakemberei tánc- és popzenei műsorokat sugárzó videókat állítottak a közönség szolgálatába. Egyelőre 150 unaloműző, türelmetlenséget csillapító készülék működik a metró állomásain, illetve kocsijaiban. Az NSZK-beli író, Siegfried Lenz magyarul is megjelent regényéből lengyel rendező — Jerzy Skolimowski — készített amerikai filmet egy osztrák — Klaus Maria Brandauer — és egy amerikai — Robert Duvall — főszereplővel. A film címe: A világí-Hét esztendő — hét film. Ez a húszéves Sophie Marceau eddigi pályafutásának számokban kifejezhető eredménye. Az ifjú és szép sztár partnere legutóbb Claude Brasseur volt, akivel már kezdőként is forga-
