A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
A CSEMADOK A Magyar Népköztársaság elnöki tanácsa a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeikért a közelmúltban több cseh, szlovák és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak magas kitüntetést adományozott. A kitüntetettek között volt Rácz Olivér író, műfordító, a Csemadok Központi Bizottságának alelnöke is. Dr. Rácz Olivérnek a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét július 11-én dr. Tóth József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Sidó Zoltán, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke. RÁCZ OLIVÉR kitüntetése Prandl Sándor felvételei AZ ATOMKORSZAK KÜSZÖBÉN A minap az atom békés felhasználásáról hallgattak meg előadást a Csemadok Ipolyvarbói (Vrbovka) Helyi Szervezete Palóc Közművelődési Klubjának tagjai. A klub vezetőségé keresve sem talált volna jobb előadót, mint Kovács Zoltán villamosmérnököt, aki ipolyvarbói születésű, iskoláit szülőfalujában kezdte, majd az ipolysági (Šahy) gimnáziumban folytatta, s a bratislavai Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karán fejezte be sikeresen éppen tíz éve. Azóta a Fűtőanyag-energetikai Komplexum Kutatóintézetében dolgozik a szlovák fővárosban. Kovács Zoltán élénk figyelemmel kísért előadásában három témakört érintett. Kifejtette, hogy miért van szükség az atomenergiára. Földünk szerves fűtőanyagtartalékai egyenetlenül vannak szétszórva a világ különböző részein, ráadásul kimerülőben vannak. Az új energiaforrások keresése ezért létszükséglet. A vízi energia, a szél és a Nap energiájának hasznosítása is korlátozott. Egyedül az atomenergia áll korlátlan mennyiségben az emberiség rendelkezésére. A tudomány tehát éppen jókor ajándékozott meg bennünket az új energiaforrással, ami évszázadokra megoldhatja az energiakészletek kérdését. A továbbiakban az előadó részletesen foglalkozott az atomerőművek működésével A Csernobilben történt katasztrófával kapcsolatban Kovács Zoltán leszögezte : a radioaktív sugárzás mértéke nem érte el a megengedett évi 5 remet. Az atomerőművek berendezéseinek meghibásodása elvileg elképzelhető, de a rendkívül szigorú biztonsági elvek betartásával és ellenőrzésével komoly következményekhez nem vezethet. Ennek ellenére új kísérletekre van szükség, amelyek végérvényesen kizárják még a legvalószínűtlenebb hibákat is. Köszönet Kovács Zoltán mérnöknek a figyelemkeltö előadásért, a sok-sok kérdésre adott kimerítő válaszért, s a klubnak, hogy műsorával kielégítette sokak érdeklődését. U. A. JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI TÁBOR Hosszas előkészület után első ízben rendezték meg Abroncsoson (Obručná) a Losonci járás művelődési táborát. A tábor szervezői igyekeztek olyan programot összeállítani, amely kielégítette a résztvevők igényeit Ezért elismerést érdemel a füleki (Fiľakovo) SZISZ szervezete, amelynek támogatása nélkül ez aligha sikerült volna. Katona Tamás történész előadásával a , múlt századba vitte a hallgatókat. Az előadás hatását fokozta Böszörményi István tanár diavetítése. A következő napon a somoskői vár nevezetességeit tekintették meg a táborozok dr. Krúdy Gábor, a Területi Műemlékvédelmi Hivatal igazgatójának a vezetésével. A restaurálási munkálatokról és a további tervekről Pálmány Béla történész számolt be. A táborban a járás tehetséges novellistája Lóska Lajos is bemutatkozott Az író-oNasó találkozón eddigi munkásságával ismertették meg a résztvevőket Isky Ibolya TALENTUM Semmi kétség, Krisztina tehetséges. Már az óvodában feltűnt szépen csengő hangja, biztos hallása és ritmusérzéke. Kisiskolás korában több hangszeren kezdett játszani, mindegyiken feltűnő eredménnyel. Tizenkét éves korában aztán a csellónál kötött ki. Gyorsan emelkedett leendő pályatársai fölé; akár azt is mondhatnám, hogy egyenes ívben szállt felettük a művészet magasába ... Hogy adottságát szerencséjére, avagy vesztére hozta-e magával, egyelőre nem tudni. Pillanatnyilag azonban épp elég gyötrelmet kell elszenvednie miatta. Félreértés ne essék: nem a gyakorlás terén, azt szívesen végzi, hiszen szelíd és szorgalmasan engedelmes kislány, akit nem kell parancsszóval a hangszeréhez kötni. De azt már ő is nehezen nyeli le, hogy a vakációkban sosem tarthat a kortársaival. Magyarán; Krisztina rövid pórázon él. A szüleivel nyaral, a szüleivel úszik, persze, csak olyan távolra, ameddig ők. És csupán annyi ideig, amíg a szülők számára is kellemes a vízi sport. Hogy a huszonöt évnél nagyobb korkülönbség más igényeket táplál az izmokba, arra senki sem gondol. Jobbára azt teszi, amit mondanak neki, közben lassacskán elfelejti, hogy személyiség. Alig érzi magát többnek, mint hangszere alkatrészének, hiszen a szülői idomítás valóban tökéletes. De mi lesz, ha egyszer kitörésre szánja el magát ? Vagy ha egyszer rádöbben, hogy képességei nem értek meg ennyi áldozatot? Egy más példaként említhetném Vili esetét, akire már kicsi korában úgy ragadt minden idegen szó, mint mézre a darázs. Szembetűnő adottságára nehéz lett volna nem felfigyelni. Gimnazista korában már négy nyelvet tanult, s kettőből nyelvvizsgára készült. Egyetemistaként rendszeres tolmácsolással bőven jutott zsebpénzhez. A vele egy internátusbán lakó diáktársait azonban meglepte némely szokásával. Ha például nem húzta fel valaki az ágyát, akkor csupasz vánkoson aludt. Papírzsebkendői lucskos hókupacként tornyosultak az ágya előtt, és még sorolhatnám viselkedésének furcsaságait... Ha figyelmeztették, belátta hibáit, de másnap újra megismétlődött minden. Hogy miért, az beszélgetés közben derült ki róla. Otthon ugyanis soha semmilyen munkát nem végzett. Megszokta, hogy a vajas kenyér megkenve, az alma meghámozva áll előtte, neki — nyelvtanulás közben — a kisujját sem érdemes megmozdítania. Ő egyszerűen az „amit más megtehet, ne vállald magadra!" jelszó jegyében nevelkedett. Ám mi lesz, ha családot alapít? Vajon talál-e olyan alázatos feleséget, aki öt is, gyermekeit is egyedül látja el, hogy a zseninek számító férj egy percet se veszítsen ? Tény és való, sok szó esik manapság a tehetséggondozásról. Bizonyos, hogy a társadalomnak, s ennek keretében az iskolának, többet kellene tennie a jó adottságokkal rendelkező gyermekek felkutatása és kibontakoztatása érdekében. Ez nemcsak az érintettek, hanem valóban az egész társadalom érdeke. Leghamarabb azonban a család, a szülők fedezhetik fel a csírájában meglévő adottságot, ugyanakkor nagyobb körültekintéssel kellene ügyelni arra, hogy a tehetség megbecsülésével párhuzamosan ne torzuljon el a talentummal megáldott gyermek személyisége. Minden tehetség kibontakozásához részint fegyelemmel elegy szorgalomra, részint természetes emberi közegre és hétköznapi életformára is szükség van. Tehetségesnek lenni nem jelenthet „kalitka életet", gyámságra szorulást, másoktól való örökös függést. Hadd hivatkozzam ebben Móra Ferencre, aki azt írja: „Az a legnagyobb úr, akinek nem kell szolga; és az az áldott tehetség, amit nem sorscsapásként hordoz, aki kapta." (miklósi) 6
