A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-22 / 34. szám

A CSEMADOK A Magyar Népköztársaság elnöki taná­csa a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok fejlesztésében szerzett kima­gasló érdemeikért a közelmúltban több cseh, szlovák és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak magas ki­tüntetést adományozott. A kitüntetettek között volt Rácz Olivér író, műfordító, a Csemadok Központi Bizottságának alel­­nöke is. Dr. Rácz Olivérnek a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét július 11-én dr. Tóth József, a Magyar Népköz­­társaság bratislavai főkonzulja adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Sidó Zol­tán, a Csemadok Központi Bizottságának elnöke. RÁCZ OLIVÉR kitüntetése Prandl Sándor felvételei AZ ATOMKORSZAK KÜSZÖBÉN A minap az atom békés felhasználásá­ról hallgattak meg előadást a Csema­dok Ipolyvarbói (Vrbovka) Helyi Szerve­zete Palóc Közművelődési Klubjának tagjai. A klub vezetőségé keresve sem talált volna jobb előadót, mint Kovács Zoltán villamosmérnököt, aki ipolyvar­bói születésű, iskoláit szülőfalujában kezdte, majd az ipolysági (Šahy) gimná­ziumban folytatta, s a bratislavai Mű­szaki Főiskola Villamosmérnöki Karán fejezte be sikeresen éppen tíz éve. Azó­ta a Fűtőanyag-energetikai Komplexum Kutatóintézetében dolgozik a szlovák fővárosban. Kovács Zoltán élénk figyelemmel kí­sért előadásában három témakört érin­tett. Kifejtette, hogy miért van szükség az atomenergiára. Földünk szerves fű­tőanyagtartalékai egyenetlenül vannak szétszórva a világ különböző részein, ráadásul kimerülőben vannak. Az új energiaforrások keresése ezért létszük­séglet. A vízi energia, a szél és a Nap energiájának hasznosítása is korláto­zott. Egyedül az atomenergia áll korlát­lan mennyiségben az emberiség ren­delkezésére. A tudomány tehát éppen jókor ajándékozott meg bennünket az új energiaforrással, ami évszázadokra megoldhatja az energiakészletek kérdé­sét. A továbbiakban az előadó részlete­sen foglalkozott az atomerőművek mű­ködésével A Csernobilben történt katasztrófával kapcsolatban Kovács Zoltán leszögez­te : a radioaktív sugárzás mértéke nem érte el a megengedett évi 5 remet. Az atomerőművek berendezéseinek meg­hibásodása elvileg elképzelhető, de a rendkívül szigorú biztonsági elvek be­tartásával és ellenőrzésével komoly kö­vetkezményekhez nem vezethet. Ennek ellenére új kísérletekre van szükség, amelyek végérvényesen kizárják még a legvalószínűtlenebb hibákat is. Köszönet Kovács Zoltán mérnöknek a figyelemkeltö előadásért, a sok-sok kér­désre adott kimerítő válaszért, s a klub­nak, hogy műsorával kielégítette sokak érdeklődését. U. A. JÁRÁSI MŰVELŐDÉSI TÁBOR Hosszas előkészület után első ízben ren­dezték meg Abroncsoson (Obručná) a Losonci járás művelődési táborát. A tá­bor szervezői igyekeztek olyan programot összeállítani, amely kielégítette a részt­vevők igényeit Ezért elismerést érdemel a füleki (Fiľakovo) SZISZ szervezete, amelynek támogatása nélkül ez aligha sikerült volna. Katona Tamás történész előadásával a , múlt századba vitte a hallgatókat. Az előadás hatását fokozta Böszörményi Ist­ván tanár diavetítése. A következő napon a somoskői vár nevezetességeit tekintették meg a tábo­rozok dr. Krúdy Gábor, a Területi Műem­lékvédelmi Hivatal igazgatójának a veze­tésével. A restaurálási munkálatokról és a további tervekről Pálmány Béla törté­nész számolt be. A táborban a járás tehetséges novellistája Lóska Lajos is bemutatkozott Az író-oNasó találkozón eddigi munkásságával ismertették meg a résztvevőket Isky Ibolya TALENTUM Semmi kétség, Krisztina tehetséges. Már az óvodában feltűnt szépen csen­gő hangja, biztos hallása és ritmusérzé­ke. Kisiskolás korában több hangszeren kezdett játszani, mindegyiken feltűnő eredménnyel. Tizenkét éves korában aztán a csellónál kötött ki. Gyorsan emelkedett leendő pályatársai fölé; akár azt is mondhatnám, hogy egyenes ívben szállt felettük a művészet maga­sába ... Hogy adottságát szerencséjé­re, avagy vesztére hozta-e magával, egyelőre nem tudni. Pillanatnyilag azonban épp elég gyötrelmet kell el­szenvednie miatta. Félreértés ne essék: nem a gyakorlás terén, azt szívesen végzi, hiszen szelíd és szorgalmasan engedelmes kislány, akit nem kell pa­rancsszóval a hangszeréhez kötni. De azt már ő is nehezen nyeli le, hogy a vakációkban sosem tarthat a kortár­saival. Magyarán; Krisztina rövid pórá­zon él. A szüleivel nyaral, a szüleivel úszik, persze, csak olyan távolra, amed­dig ők. És csupán annyi ideig, amíg a szülők számára is kellemes a vízi sport. Hogy a huszonöt évnél nagyobb korkü­lönbség más igényeket táplál az izmok­ba, arra senki sem gondol. Jobbára azt teszi, amit mondanak neki, közben las­sacskán elfelejti, hogy személyiség. Alig érzi magát többnek, mint hangszere alkatrészének, hiszen a szülői idomítás valóban tökéletes. De mi lesz, ha egy­szer kitörésre szánja el magát ? Vagy ha egyszer rádöbben, hogy képességei nem értek meg ennyi áldozatot? Egy más példaként említhetném Vili esetét, akire már kicsi korában úgy ragadt minden idegen szó, mint mézre a darázs. Szembetűnő adottságára ne­héz lett volna nem felfigyelni. Gimnazis­ta korában már négy nyelvet tanult, s kettőből nyelvvizsgára készült. Egyete­mistaként rendszeres tolmácsolással bőven jutott zsebpénzhez. A vele egy internátusbán lakó diáktársait azonban meglepte némely szokásával. Ha példá­ul nem húzta fel valaki az ágyát, akkor csupasz vánkoson aludt. Papírzsebken­dői lucskos hókupacként tornyosultak az ágya előtt, és még sorolhatnám vi­selkedésének furcsaságait... Ha fi­gyelmeztették, belátta hibáit, de más­nap újra megismétlődött minden. Hogy miért, az beszélgetés közben derült ki róla. Otthon ugyanis soha semmilyen munkát nem végzett. Megszokta, hogy a vajas kenyér megkenve, az alma meg­hámozva áll előtte, neki — nyelvtanulás közben — a kisujját sem érdemes meg­mozdítania. Ő egyszerűen az „amit más megtehet, ne vállald magadra!" jelszó jegyében nevelkedett. Ám mi lesz, ha családot alapít? Vajon talál-e olyan alá­zatos feleséget, aki öt is, gyermekeit is egyedül látja el, hogy a zseninek számí­tó férj egy percet se veszítsen ? Tény és való, sok szó esik manapság a tehetséggondozásról. Bizonyos, hogy a társadalomnak, s ennek keretében az iskolának, többet kellene tennie a jó adottságokkal rendelkező gyermekek felkutatása és kibontakoztatása érde­kében. Ez nemcsak az érintettek, ha­nem valóban az egész társadalom ér­deke. Leghamarabb azonban a család, a szülők fedezhetik fel a csírájában meglévő adottságot, ugyanakkor na­gyobb körültekintéssel kellene ügyelni arra, hogy a tehetség megbecsülésével párhuzamosan ne torzuljon el a talen­tummal megáldott gyermek személyi­sége. Minden tehetség kibontakozá­sához részint fegyelemmel elegy szor­galomra, részint természetes emberi közegre és hétköznapi életformára is szükség van. Tehetségesnek lenni nem jelenthet „kalitka életet", gyámságra szorulást, másoktól való örökös füg­gést. Hadd hivatkozzam ebben Móra Ferencre, aki azt írja: „Az a legnagyobb úr, akinek nem kell szolga; és az az áldott tehetség, amit nem sorscsapás­ként hordoz, aki kapta." (miklósi) 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom