A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
SZLÖMENSZKOI KOLDEIťS Haladó törekvések a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomban A szocialista líra képviselői között tart- J. juk számon Földes Sándort (1895— 1968), aki közíróként is tevékenykedett. A húszas évek elején Komáromban letelepedett lelkes pártmunkás nagy hatással volt Fábry világnézete formálódására, a kiutasítás veszélye miatt később azonban visszavonult a mozgalmi élettől, sőt a harmincas években az aktivista Magyar Újság munkatársa lett, ahol élénk antifasiszta és háborúe)lenes tevékenységet fejtett ki. Ihletöje Ady és Kassák volt, s első kötete Emberország címmel (1922) jelent meg, s feltehetően ösztönzője lehetett (a német expresszionizmus emberkultuszát hirdető) emberirodalom elnevezésnek. Testvéreinek a szenvedőket tartja, s a mélyben síró milliókban látja a jövőt (Mélységek éneke). Naturalista kicsengésű valóságábrázolása (Gyár) mellett az adysan hangszerelt forradalmi és optimista kicsengésű versek sem hiányoztak kötetéből. Tömeg cimü kötete (1923) radikálisabb, lázítóbb hangvételű verseket tartalmazott. Mellőzi a hagyományos formákat, s mint a forradalmi korszak költője osztályharcos küldetést szánt a lírának, melyet a forradalmi öntudatra ébresztés eszközének tekintett. Forradalmi tett és aktivitás, tehát ugyanazok a motívumok lelkesítették, mint Kassák Lajost és a Ma avantgardista költőit. Míg korábban Fábry felértékelte, túlbecsülte Földes tevékenységét (nevét Ady és Kassák mellett említette), 1935-ben megjelent kötetéről (Némák indulója) már a csalódottság hangján irt. Úgy látta, hogy „Földes Sándor forradalmi tömegszuggesztiója a magányossá csömörült ember költészetévé mélyült". Földes Sándor az avantgardizmus igézetében és a forradalmi eszmék követésében együtt haladt ezekben az években Forbáth Imrével, s 1938-ban éppúgy elhallgatott mint Forbáth. Költészete azonban a maga idejében számottevő volt, jelentősebb annál, mint amilyen figyelmet az utókor szentel neki. Azok közé tartozott, akik az izmusokat szintézisbe hozták a szocialista világnézettel. Mai szemmel nézve Földes forradalmisága ugyan meggyőzőbb volt mint verseinek formanyelve, költőként azonban képviselte azt az átlagot, mely érdemessé teszi őt a megbecsülésre. Az emberi harmónia utáni vágyáról, megalázottságáról és a szorongásokról szólt egyszerűen és tisztán felépített verseiben Berkó Sándor (1918—1943). A csehszlovákiai magyar líra egyik kivételes tehetségű költője. A harmincas évek második felében induló tevékenysége azt jelzi, hogy a milliók zokogásával és kacagásával azonosuló költő (Vers az öreg napszámosról) új elszánások küszöbére érkezett. Az embertelenség, a szociális igazságtalanság jajkiáltásai megérzésétől vezetett az útja az elnyomottak ügyével való azonosulásig. Márciusi forradalom című versében úgy érzi, hogy mint „vén zsidó az imaszíjjal" csavarja a nép sorsával körül a kezét, hűséget fogadva neki. 1938 augusztusának végén közli nagy hatású, igazi elkötelezettségről szóló. Üres tarsollyal című versét, mely az írástudók árulásának szólt, ugyanakkor egységre szólította azokat, akik a vészt hozó időkben hűek maradtak elveikhez. Berkó egyetlen kötete (Az ördög köpenyében) 1940-ben jelent meg, összegyűjtött versei pedig — Csanda Sándor szerkesztésében — Nem vagy magadban címmel 1964-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadóban. A fiatalon, tragikusan elpusztult Berkó Sándor a csehszlovákiai magyar lira nagy veszteségei közé tartozik. Az avantgarde líra képviselői között tartjuk számon Sáfáry Lászlót (1910—1943), akinek életműve szintén befejezetlen maradt. A verhovinai táj költője volt, életében két verseskötete jelent meg saját kiadásában (a Lendület 1931 és a Verhovina, 1935). Leheletnyi, alig néhány soros versei azt az életérzést fejezték ki, mely a korabeli nemzedéket jellemezte. Hangvételében mértéktartó, művészi eszközeiben azonban igényes volt, olyan költö, akinek emlékét — Dobossy László szavaival — „a korán jöttek és a korán távozók tisztasága vesz körül." Prerau Margitnak a két világháború között két verseskötete jelent meg. Tevékenységével a dolgozó tömegek és a kommunisták harcát segítette. Köteteit elkobozták, néhány száz példány azonban eljutott az olvasókhoz. Kiáltás című kötete 1931-ben, a Minden pária nevében című pedig 1938-ban jelent meg. Az életben hitt és az „élni akarunk" igéjét kiáltotta világgá (Élni akarunk). Nem véletlen, hogy költészetében a szegénység, munka, éhség, harc, testvériség, élet a leggyakoribb képek. Versei árnyaltan és költőin fejezték ki agitativ szándékát. Ez az agitatív szándék nyilvánult meg Morvay Gyula és Szabó Béla verseiben is, akiknél ugyancsak a forradalom hite és a csorbithatatlan élet jussa szólalt meg verseikben. Forradalmi hangulatot és a tömegekkel való azonosulást fejeztek ki Mihályi Ödön versei is. Életművét azonban sajnálatosan torzóvá tette korai halála. Megjelent kötetei {Ma itt borongok néhány kétkedéssel, 1917, Márciusi tribün, 1922, Galambot várok, 1928) költői adottságait bizonyítják, melynek beteljesítése nem adatott meg. Válogatott verseit — néhány prózai írásával — 1930-ban jelentették meg (Felszökő föld címmel), Ignotus, Márai Sándor és Lesznai Anna előszavával. Költészetéből válogatás 1968-ban is megjelent a Budapesti Szépirodalmi Kiadónál, Déry Tibor előszavával. Fekete vihart kívántál címmel. A polgári lira útkeresői közül — György Dezső mellett elsősorban Vozári Dezső költészetére hívhatjuk fel a figyelmet (1904— 1974). Prágai tartózkodása során ismerkedett meg Forbáthtal és a cseh avantgarde képviselőivel. Később Novomeský, Smrek, Poničan és E. B. Lukáč barátságát mondhatta a magáénak. Költészete elsősorban igényessége és formaművészete miatt érdemel figyelmet. Megjelent kötetei (Fekete zászló, 1921; Éjfél után, 1922; Szebb a sziréna, 1935; Vagy-vagy, 1944, Moszkva; Varázslat nélkül Bp. 1972, Br. 1974) a romantikus hangvételtől vezetnek bennünket a Nyugat költőinek formamüvészetén át a realista látásmódhoz. Elsősorban az ember sorsa, jelene, jövője foglalkoztatja. Kisebbségi helyzetére kevés verse utal. A harmincas évek közepétől szaporodnak meg azok a versei, melyek már a pillanatfelvételeken túl a valós élet gondjait látják. Ezekhez a társadalmi gondokkal perelő versekhez kapcsolódnak aztán azok, melyekben a „zűrös kerge század" ellen lázad. Vozári a két világháború között nem volt osztályharcos költö, humanizmusával azonban — költőként és Íróként — a haladás, a társadalmi és szociális igazság érvényesülését segítette. A prózairodalomban az új csapást 1926 táján azok a fiatalok vágták, akik A Mi Lapunk termékenyítő hatásával a magyar irodalom legfrissebb eredményeit közvetítették. A torzók végtelen mozaikjai kövezik azt az utat, mely a prózairodaion két világháború közötti értékei felé vezet bennünket. Olyan nevek képviselik — ha szerényebb színvonalon is — prózairodalmunkat, mint Darkó István, Tamás Mihály, Szenes Piroska, Egri Viktor, Neubauer Pál, Jarnó József, valamint a baloldali irodalmat képviselő Bányai Pál, Morvay Gyula. Dömötör Teréz, Háber Zoltán és a társutas Sellyéi József. Viszonylag eredményesen fejlődött a novellairodalom. Darkó István, Egri Viktor, N. Jaczkó Olga, Lányi Menyhért Palotai Boris, Sándor Imre és Tamás Mihály novellái jelzik elsősorban a megtett utat. A felsorolt nevek közül mindenekelőtt Darkó István, Tamás Mihály és Egri Viktor munkássága emelkedik ki, s a témák közül a világháborús téma a leggyakoribb. A parasztság kiszolgáltatottságát, földreformból való mellőzésüket azok az írók írták meg, akik a „valóságirodalom" eszméit vállalva alkottak. Olyan alkotások, mint Sellyéi József (Lósorozás Gádoroson) vagy Morvay Gyula (Állatok halála) novellái utalnak erre. Ezt a témakört tágította Darkó István (Szlovenszkói vásár), Dömötör Teréz (Városban), Tamás Mihály (József, a kubikus) és mások. A társadalmi körképet teljessé tevő alkotások közt említhetünk olyan nagyhatású írásokat, mint Darkó István (Áll a bál. Görög tűz), N. Jaczkó Olga (A megátalkodott). Palotai Boris (Ébredés), Tamás Mihály (Csuka Flórián, Szüreti bál) novelláit. A kisprózában az egy hazában élő népekkel való kapcsolatok dokumentumainak tekinthetők olyan Írások, mint Darkó István szlovák környezetben játszódó írása (Faun a Magurán) és Szenes Piroska Szerelmi története, valamint a kárpátaljai környezetben játszódó N. Jaczkó Olga novellája (Juhászhistória), illetve a cseh környezetben játszódó Darkó novella (Madarak rokona). A regényirodalomban a legsikeresebb alkotók között említhetjük Darkó István (Zúzmara, 1926; A szép ötvöslegény. Ferdetorony, 1929; Szakadék, 1928; Égő csipkebokor, 1935; Deszkaváros, 1938) regényeit. Tamás Mihály (Sziklán cserje, 1937 elb.; Két part közt fut a víz, 1936 reg.; Szép Angela háza kisreg.; Mirákulum, 1932; Fekete hajók, Drótvasút kisreg., ugyanabban a kötetben). Szenes Piroska (Csillag a homlokán. Egyszer élünk, 1935). Bányai Pál (Fakó földek, 1936; Fetsőgaram, 1934), Egri Viktor (Rácsablakos ház. 1924; Demeter megtérése. 1927; Főikéi a nap. 1928; Égő föld. 1937). A baloldali irodalom alkotásai között említhetjük meg Barta Lajos regényeit (A sötét ujj, 1928; Gyár, 1945) Morvay Gyula Emberek a majorban (1936) című regényét, valamint Sellyéi József Zsellérminiatűrök, Lósorozás Gádoroson és a Nádas házak című kisregényét, melyet más írásaival együtt 1957- ben adtak ki könyvalakban. Dömötör Teréz Cselédkönyv címmel írt regényt, a munkásirók legtehetségesebbje, Háber Zoltán pedig riportokat és kisebb drámai alkotásokat irt. elsősorban azonban a munkásszínjátszás irányításával foglalkozott. Az 1938-as tragikus esztendő minden kísérletnek, próbálkozásnak véget vetett. Elmondhatjuk azonban, hogy a kisebbségi írók többsége az „ordas eszmék" tobzódása idején is hű maradt eszméihez, elveihez, a közép-európai népek egymásra utaltságának gondolatához. Ehhez később azok is visszatértek, akiket a „nemzeti gondolat eszméje" — a bécsi döntés után megingatott. Akik mindvégig kitartottak a köztársaság ügye mellett és felléptek a fasizmus ellen, azok a baloldali írók és értelmiségiek (köztük a Sarló volt tagjai) voltak, akik már korábban elkötelezték magukat a proletárügy mellett. Ezekben a vészterhes hetekben 1938 júliusában Fábry Zoltán Kassán át küldte üzenetét a világnak: „A magyar, ha élni akar, nem lehet újra a német imperializmus Ady-szövegezte Mesebeli Jánosa ... A csehszlovák demokrácia ma a szabad Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyájaA kommunisták egységes fellépése ellenére a csehszlovák burzsoázia árulása megpecsételte az ország sorsát, melyet betetőzött Hlinka szlovák néppártjának autonomista fellépése, melyeknek következményeként Csehszlovákia megszűnt egységes állam lenni. A hitleri Németország támogatásával a néppártiak 1939. március 14-én kikiáltották a szlovák államot és kimondták Szlovákia elszakadását a köztársaságtói. Irodalmi életről az ún. szlovák állam területén alig beszélhetünk. Legfeljebb a publicisztika, az évkönyvek, naptárak és albumok próbálták pótolni az anyanyelvüséget. Hat év alatt összesen harminc szépirodalmi jellegű kiadvány jelent meg, ezek többsége (kb. 23) néhány oldalas füzet, melyeket magánszemélyek, illetve a Toldy Kör adott ki. Említést érdemlő kiadványt ezek között csak néhányat találunk (Győry Dezső: Emberi hang. 1940, L Kiss Ibolya: Diridongó, 1939, Szalatnai Rezső: Juhász Gyula Szakolcán, 1940, Vő : Móricz Zsigmond Szlovákiában, (1943). Amikor a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom eredményeiről — vázlatosan — szólunk, elmondhatjuk, hogy forgószélben élve álltak helyt azok, akik a szolgálat hűségével vallották az emberség, a társadalmi haladás, a szocializmus igéit. Európaiként ezt az üzenetet adják ma is tovább azoknak, akik már nem a szépség koldusai, s a remények várományosai, hanem annak az új történelmi korszakának a letéteményesei, akik az „Íme hát megleltem hazámat" hitével váltak a szocialista új világ követeivé, elhivatott építőivé. FONOD ZOLTÁN 10
