A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
A kubai forradalom évfordulójára A híres Moncada laktanya — ma általános iskola A San Hatael-vizeses KIRÁNDULÁS A SAN RAFAELVÍZESÉSHEZ Az Equadorba látogató turista valóban gazdag választékát leli a dél-amerikai természet szépségeinek. Láthat itt a 6000 méter magasságba meredő, behavazott tűzhányókat, nehezen megközelíthető trópusi őserdőket, és a San Rafael festői vízeséseit, azon a folyón, amely a világ legnagyobb folyamát, a legendás Amazonast táplálja vizével. A San Rafael vízesések keleti irányban, mindössze 170 km-re találhatók Equador fővárosától, Quitótól. Az európai országokban ezt a távolságot autóval három óra alatt kényelmesen meg lehet tenni. Mi ezt az utat a hegyvidékes Equador központi részén, az Andok fő hegygerincén keresztül tettük meg, ahol az utazás sokkal lassabb és bonyolultabb. Ezért korán reggel indultunk a vízesésekhez. Indulásunkkor a 3000 méter tengerszint felett elterülő főváros utcái még néptelenek voltak. Úgy tűnt, hogy terepjárónk motorhangja a hajnali szürkületben sokkal zajosabb, mint nappal, amikor elnyeli azt az utca zsivaja. A város keleti szélén szűk utca kapaszkodik fel az Andok keleti lejtőire. Aszfaltburkolata fénylik a reggeli napsütésben. A 70-es évek közepéig a 4100 méter magasságba érő Papallacta nyeregbe csak szűk ösvény vezetett. A kőolaj iránt megnövekedett kereslet azt eredményezte, hogy a külföldi olajtársaságok a kelet-equadori kőolaj-lelőhelyeket is vezetékkel kötötték össze a csendes-óceáni kikötőkkel. A vezeték építésénél az indiánok törte utat nem csupán szélesíteni kellett, hanem aszfalttal is be kellett burkolni, hogy a súlyos, csövekkel megrakott teherautók az Andok hegygerincén minden időjárásban közlekedni tudjanak. így haladt a mi dzsippünk is az éles kanyarokban a hegyszoros felé. A kelet felöl közeledő gomolyfethök épp akkor értek fölénk, amikor utunk legmagasabb pontjára értünk, s így megfosztva bennünket a környék lenyűgözően szép látványától. Az Atlantióceán partján levő meredek lejtön ereszkedünk le. A körülöttünk levő behavazott lejtőkről patakok vizének sokasága zuhant az Amazonas széles medrébe, amely évente 3800 km3 vizet szállít az óceánba. A meredek lejtő után utunk kis indián falvakon át vezetett. Legjelentősebb közülük Baeza, mely mögött hosszú völgyön át vezet az út. Lejtőit karcsú bambusznád- és banánültetvények díszítik. Nem messze a Rio Coca torkolatától megálltunk. Gépkocsival nem tudtunk tovább menni. A csábító vízesésekhez vezető utat a szinte áthatolhatatlan Baeza település része Csaknem egybeesik két évforduló. Augusztus 13-án lesz 60 éves Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, a kormány elnöke. 33 éve 1953. július 26-án pedig az akkor még nem egészen 27 éves Fidel Castro vezetésével egy közel 150 tagú csoport megtámadta a Moncada laktanyát Santiago de Cubában. Fiatalok voltak, akik 1953 történelmi nevezetességű júliusában megrohamozták a zsarnokság fellegvárát. A laktanya elfoglalása, mint tudjuk, nem sikerült. A harc, a hősök véráldozata azonban példát adott a kubai nép számára. Fidel Castro „A történelem fel fog menteni" címen kiadott híres védőbeszédében merészen vádolta a batista rendszer kegyetlenségét. A vádlottból így vádló lett, aki a bírósági teremben kifejtette forradalmi programját is. További évek harcára volt szükség, míg a hatalom a nép kezeibe került. 1959. január 1-én véglegesen győzött a forradalom. Egy évvel később államosították a cukorgyárakat, bankokat, olajfinomítókat és más észak-amerikai tulajdonban lévő nagytőkés érdekeltségeket. Kuba a szocializmus építésének útjára lépett. Sokszor leírt igazság, Kubát csak saját múltjával, önmaga tegnapjával lehet és szabad összehasonlítani. Minden más megítélésből csak hamis következtetésre lehet jutni. Ismerni kell a 27 év előtti nullpontot, az Egyesült Államok nyílt és burkolt fenyegetőzéseit, ellenforradalmi aknamunkáját. Fidel Castro a kommunista párt első kongresszusán fogalmazta meg az ország külpolitikájának egyik alapelvét: „Internacionalistának lenni kötelesség". A kubai emberek viselkedését és cselekvését látva mondhatom, hogy ez az elv erkölcsi normává vált. Kuba tekintélye az úgynevezett harmadik világban, vagyis a fejlődő országok körében igen nagy. Amikor Kubában jártam épp a fejlődő orszá-Gyere kék az Amazonas partján Bananultetvenyek 20
