A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
A CSEMADOK A JÓKAI NAPOK TANULSÁGAIRÓL ____________ÉS TAPASZTALATAIRÓL____________ ÖRÖM ÉS ÜRÖM 1. Az előzmények Az évről évre ünnepi külsőt öltő Komáromban (Komárno) rendezett Jókai Napok hivatalosan a megnyitót jelző jelige felcsendülésével kezdődnek; ám aki csak egy picit is konyit az amatőr színjátszás hétköznapjaihoz, az nyilván tudja, hogy ez a több mint húszéves hagyománnyal bíró seregszemle — a felkészülés teendői és a sokrétű szervezési munkálatok révén — már jóval korábban „rajtol". A folyamatos munkát végző csoportok zöme már ősszel munkához lát, mig a többiek, némileg idöszűkébe kerülve, pár héttel később csatlakoznak az új darabot, az új bemutatót készítő együttesek mezőnyéhez. Természetesen, egyre-másra sűrűsödnek közben a szép szó komáromi ünnepét rendező szervek tennivalói is. Időrendben haladva, a tavasz például a járási és a kerületi szemlék időszaka. Mármint azokban a járásokban és kerületekben, ahol annak rendje és módja szerint megrendezik az öntevékeny csoportok szemléit. Mert bizony sorolhatnám a dél- és kelet-szlovákiai járásokat, ahol nem tartják meg amatőr színjátszóink járási fesztiváljait; kerületi szinten pedig a közép-szlovákiai vidék az, ahol mindmáig nincs fóruma a magyar nyelvű amatőr színjátszásnak... A tavasz ugyanakkor a műsorválasztó bizottságok országjáró barangolásainak időszaka is. Nos, ha az idei válogatókörútra gondolok, és ha viharvert Škodánk kilométerórája pontosan mutatta a megtett távot, akkor a június 16-tól 23-áig rendezett Jókai Napok válogatóbizottsága kereken kétezer kilométert utazott műsorválasztó munkája során. Szlovákia fővárosától Királyhelmecig (Kráľovský Chímec) róttuk a kilométereket, meg-megállva közben Gútán (Kolárovo) és Füleken (Fiľakovo), Nagymegyeren (Čalovo) és Léván (Levice). Láttunk szerepelni bábegyüttest, hallgattunk szavalókat és prózamondókat, részt vettünk a C kategóriában versenyző színjátszók kerületi fesztiváljain ; az A. illetve B csoportba sorolt társulatokat pedig saját színpadaikon látogattuk meg ... Amatőr színjátszóink sikereit és hétköznapjait idézve még most, hetek múltán is arcok, szempárok villannak fel emlékezetemben. Azoké a tettre kész, az anyanyelvűket mindennél ékesebben szerető fiataloké s „korábban" születetteké, akik rivaldafénybe állva, az öntevékeny színpadi mozgalom emberformáló közösségében találták meg kevéske szabadidejük célszerű kihasználását — saját maguk s mások művelésére, szórakoztatására. Gerincet erősítő és tiszteletet érdemlő tevékenység ez, hiszen felgyorsult tempójú, elanyagiasodott világunkban sokan kétségbe vonják az amatőr együttesek közművelődési szerepét. A tamáskodóknak pusztán annyit szeretnék mondani, hogy az amatőr színjátszás pártfogása egyszerre jelent küldetést és vállalást; de a színház szeretete egyúttal az önművelésnek is kitűnő formája. Igaztalan lennék viszont, ha a lelkesedés hevében elhallgatnám a Jókai Napokat megelőző hónapok során tapasztalt gondokat. Féldául azt, hogy amatőr színjátszásunk egyik legkomolyabb problémája a csoportok művészi igénytelensége, ennél is rosszabb esetben az együttesek lemorzsolódása. Szlovákiai magyar viszonylatban, sajnos, kevés az olyan gárda, amely néhány éven át töretlen ívű, tudatos munkát végez, s ennek eredményeképpen kielégítő színvonalat sikerül elérnie. Nem titok, hogy a komáromi seregszemlét megelőző műsorválasztó körutak során bizony sok esetben okoz fejtörést annak eldöntése, hogy a mindenkori válogatóbizottság voltaképpen mely csoportok szerepeltetését javasolhatja a lelkifurdalás legkisebb jele nélkül. Gondolom, aligha kell különösebben hangsúlyoznom, hogy jobbára — sajnos — nem a bőség zavara az, ami megköti az ember kezét... Más szavakkal mondva: tájainkon egyre kevesebb az olyan csoportvezető, aki sok-sok egyéb elfoglaltsága mellett arra is képes, hogy éveken át huzamosan dolgozzon, összetartson egy csoportot, de eközben önműveléssel is foglalkozzon, elvégre megfelelő elméleti s gyakorlati ismeretek nélkül nemigen születhet jó produkció. Ez lehet az egyik oka annak, hogy ebben az esztendőben, a Csallóköztől a Bodrogközig tett vándorlásaink során, mindössze négy (4!) kisszínpad műsorát tekinthettük meg, s közülük is csupán egy bizonyult alkalmasnak a Jókai Napokra való meghívásra; ráadásul a hagyományos színjátszó körök tekintetében sem dúskálunk odafigyelésre érdemes munkát végző élegyüttesek dolgában. Meggyőződésem, hogy ez irányú gondjainknak — a váltig ismételgetett objektív nehézségeken túlmenően — részint szakmai, részint mozgalomirányítási forrásai vannak, amit az értékelések újszerű formáját jelentő napi fórumok vitájának lényege szintén igazolt. 2. A fesztiváltükör Szervezésileg lényegében zökkenésmentes, pergő ritmusú fesztivál volt az idei Jókai Napok. A néző naponta két fömüsor és legalább ugyanennyi keretműsor között válogathatott. Bár ezúttal a hagyományos dedikációkra fenntartott órák nélkül működött, de volt könyvsátor, szinte hibátlanul teljesítette szerepét a fesztiválklub, a Jókai Napok hangulatát tükrözte a Prior áruház kirakata, az Európa-szálló és a forgalmasabb utcák díszítése. És ami különösen fontos: egyetlen előadás kivételével alkalomról alkalomra megtelt a nézőtér is, pedig a színpadi produkcióknak nem kisebb konkurrenciája volt az idén, mint a mexikói labdarúgó VB! Hogy ennek ellenére a júniusi kánikulában is megteltek a széksorok, az a rendezők közönségszervező és propagációs munkájának alaposságát. nomeg a fesztivál rangját is dicséri. T ermészetesen, nem kevésbé fontos szemügyre venni, hogy a szervezés pozitívumai mellett, milyen művészi színvonalon álltak az országos seregszemle idei előadásai; hogy amatőr színjátszásunk egészét tekintve milyenek is voltak az 1986-os Jókai Napok? A fesztivál idei évfolyamában látott együttesek egészét, teljesítményeik összességét tekintve nemigen beszélhetünk határozottabb előrehaladásról. Igaz, volt három olyan előadás, melyekről minden különösebb zokszó nélkül elmondható: ez igen, ez színház, illetve bábszínház volt! A záróünnepélyen kiosztott díjak rangja is igazolta, hogy a Bodnár Gyula irányította nagymegyeriek előadása (H. Barta Lajos: Szalto mortále), a Kiss Péntek József rendezte hetényiek (Chotín) produkciója (W. Shakespeare — T. Stoppard: Hamlet), illetve a Szabó Jolán vezette dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) felnőtt bábosok teljesítménye (Antonín Wolf: Kacefán vagy Hacafán) érdemel szinte minden tekintetbe tiszteletet s méltó elismerést. Persze, igazságtalan lennék, ha nem sietnék papírra vetni, hogy a szervezők által megajánlott többi díjat nyert csoportot is megmegérintette a színház szele, de teljesítményeik már korántsem voltak ennyire egységesek. így elsősorban néhány kiváló színészi teljesítményt nyújtó szereplő játékáért, egyegy kosztüm- vagy diszletmegoldásért, a szép magyar beszédért, a diákszínjátszás hagyományainak következetes ápolásáért, vagy a darabválasztás tudatosságáért illetve őket díj és méltó dicséret; míg a fennmaradó együtteseknek főként a közösségteremtés szándéka és az országos szemlén való részvétel volt leginkább értékelhető erényük. Valószínű, hogy már ebből is kitűnik: a szakszervezetek komáromi művelődési házának színpadára lépett együttesek többségénél viszonylag sűrűn voltak tapasztalhatók szinésztechnikai, rendezői és szcenográfiai fogyatékosságok. Szakmai szemmel nézve gyakorta volt észrevehető, hogy a pozitív szándékot nem mindig követte megfelelő megvalósítás; hogy a hosszabb-rövidebb próbafolyamat során nem sikerült kifejezően, lényegre törő és letisztult, színpadilag jól olvasható formában szerves egésszé ötvözni a különböző útkereső jellegű, avagy éppenséggel „pusztán" szórakoztatni kívánó művészi törekvéseket. Öröm és üröm egyaránt akadt hát az idei fesztivál műsorában, bár ennél sokkal lényegesebb felismerésnek tűnik, hogy mind a csoportok rendezőinek és az együttesek törzsgárdáit alkotó tagságnak, mind az amatörmozgalom járási, kerületi s központi irányítóinak sok tekintetben kell majd elmélyültebb és tervszerűbb munkát végezniük. Gondolok itt a már évad elején nyújtandó módszertani segítség biztosítására, a hivatásos szakemberekkel való együttműködés következetesebb és rugalmasabb szorgalmazására. Ennek eredményeképpen a jövőben tudatosabb és letisztultabb rendezői megközelítéseknek, a mondanivaló, a cselekmény és a gondolati tartalom kiforrottabb hangsúlyozásának, a színpadi megelevenrtés eszközei csiszoltabb és ötletesebb alkalmazásának lehetnénk szemtanúi. Ezzel párhuzamosan örömteli gondként jelentkezik a középiskolai korú ifjúságot tömörítő diákszinjátszás külön versenykategóriába sorolásának igénye, valamint a felnőtt bábmozgalom árnyaltabb értékelésének és díjazási lehetőségeinek biztosítása. 3. Ma és holnap Általánosan elterjedt nézet, hogy a nyár az amatőr színjátszásban is holtidényt jelent. Jómagam, épp a Jókai Napokon szerzett tapasztalatok alapján, úgy érzem, hogy némiképp korrigálásra szorul ez a beidegződött felfogás. Ellenkezőleg: épp most kell(ene) értékelni az elvégzett munkát, és a tanulságokat levonva még az új évad kezdete előtt a korábbiaknál jobb feltételeket teremteni. Enélkül ugyanis az amatőr színjátszó mozgalomban sincs előrelépés. MIKLÓSI PÉTER Fotó: PrandI Sándor A legjobb dramaturgiai megoldás díját a Pásztó András vezette kassai (KoSice) X Diákszínpad nyerte 6
