A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-25 / 30. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — BARTOS ANDOR mérnök a Dunaszerdahelyi (D. Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Miklósi Péter: SZÍVÜGYEINK Mács József: GOMBASZÖG '86 Zolczer László: A JÁRMÜVEKNEK PEDIG MENNIÜK KELL! id. Stibrányi Gusztáv: ELFELEJTETT UTAK Dunai Béla: NARA Somerset Maugham: BARÁT A SZÜKSÉGBEN Címlapunkon Ján Dubeň felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Főst a Hírlapszolgalat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Pilótaként csupán a légi országutak vándora lett volna, asztrofizikusként vi­szont az egész univerzum: az égitestek és a csillagközi anyagok fizikai és kémiai tulajdonságainak, illetve az égitestekről érkező fénysugarak erősségének és spektrumának vizsgálatával foglalkozik. Álmodott valaha is ilyen karrierről? — Ilyen tárgyszerű tudatossággal aligha. Tény viszont, hogy már a gimnáziumban érdekelni kezdett a csillagok világa. Akkori olvasmányélményeim nyomán írtam is egy tudományos-fantasztikus elbeszélést, amit az Új Ifjúság szerkesztőségének küldtem el. Egy, a Holdra induló és később a Nap gravitációs terébe kerülő űrrakéta útját kö­vettem nyomon. Talán ebből is kitűnik, hogy mindig tele voltam ambícióval, de hogy vé­gül is jelenlegi munkakörömbe kerültem, az nemcsak rajtam múlt. — Hanem? — Részben a körülmények szerencsés összjátékán. Számomra nagyszerű indulást, s egyben az élet iskoláját jelentette az an­tarktiszi expedíció. Szakmailag és emberileg egyaránt. Egyetlen példaként hadd hozzam föl csupán azt, hogy a fagyponttól a mínusz hetven fokig süllyedő hőmérsékleti viszonyok között dolgoztunk. Olykor olyan erős vihar­ban, hogy egy fél kilométernyi út megtétele másfél-két órát vett igénybe. A külvilággal való kapcsolatot mindössze a rádió jelentet­te számunkra, de voltak időszakok, amikor az erős sarki fény hatására ez a készülék is elnémult... Főzni szintén itt tanultam meg, hiszen minden tizenegyedik napon én vol­tam a „konyhatündér". Huszonéves fejjel, az antarktiszi magányban döbbentem rá elő­ször az önálló munka, az önálló gondolkodás pótolhatatlan fontosságára, de az egymásra­utaltság. a barátság és a nemzetközi együtt­működés gyakorlati fogalmaival is itt ismer­kedtem meg igazán. — Nézete szerint milyen az ideális asztrofizikus ? — Nem hiszem, hogy létezik ideális em­ber. Egy asztrofizikus először is jó tudás legyen, de a munkatársi gárdára való tekin­tettel részben pedagógusnak is kell lennie. Nem árt, ha a találékonyság és az átlagosnál lényegesen jobb munkabírás vénájával ren­delkezik ; végül pedig, de nem utolsósorban, politikai tájékozottság tekintetében szintén a talpán kell állnia. — Ön rendelkezik ezekkel a képessé­gekkel? — Azt hiszem, hogy a minimummal a fentiek valamennyi vonatkozásában rendel­kezem. Azt, hogy mennyi a „plusz" bennem, nem az én dolgom eldönteni. — Az ógyallai geofizikai obszervatóri­um vezetőjeként mindenkinek a vélemé­nyére odafigyel? — A fülnek valóban mindenki irányába nyitva kell lennie. Közvetlen, vagy távolabbi munkatársaim körében még azok vélemé­nyét is figyelembe kell vennem, akikről bizto­san tudom, hogy gondolataikat és javaslata­ikat — legalábbis belátható időn belül — nem tudjuk megvalósítani. — Személyi képességei közül mire a legbüszkébb ? — Talán arra, hogy aránylag hamar fel tudok mérni egy-egy előrehaladási irányt, s képes vagyok többeket megnyerni e tudo­mányos célok mielőbbi megvalósításának szolgálatára. Gondolom, felismeröképessé­­gemnek is része van abban, hogy viszonylag hamar szót értek munkatársaimmal. — Vajon mi az. amit hibájául róna föl önmagának? PINTÉR ISTVÁN mérnök, az asztrofizikai tudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Ógyallai (Hurbanovo) Geofizikai Obszervatóriumának vezetője A világ számos sarkán ismert tudósunkról kevesen sejtik, hogy tizenéves kamasz­ként pilótának készült. Eredetileg — 1956 nyárutóján — a bmói Antonín Zápotocký Katonai Akadémiára iratkozolt be, két esztendővel később azonban a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola diákja lett, ahol 1961-ben földmérői diplomát szerzett. Első munkahelye a Földmérési Intézet volt két évvel később pedig — tudomá­nyos pályázatot nyerve — az SZTA Geofi­zikai Intézetének munkatársa lett. Ekkor került Ógyallára, egyelőre csupán egészen rövidke időre, mert 1964 és 1966 között kis híján két esztendeig, a X. szovjet déli-sarki expedíció tagja. Az Antarktiszról hazajövet mai munkahelyére: az ógyallai „csillagdába" tér vissza. Tevékenységé­nek homlokterében a Nap és a Föld fizikai kölcsönhatásának tudományos vizsgálata áll. Ebben a témakörben mintegy 80 szak­­dolgozatot és egyéb tudományos érteke­zést jelentetett már meg. Aktív résztvevő­je az Interkozmosz-programnak; az 1985- ben felbocsátott Prognoz 10 szovjet mű­bolygó által végzett „Intersok" űrkísérlet­nek pedig egyik szülőatyja. Sokirányú tu­dományos elfoglaltsága mellett tagja a hazai békemozgalomnak és 1977 óta a Békevilágtanácsnak is, ahol elsősorban a csillagháború veszélyeivel foglalkozó szakértői csoportban munkálkodik. Pintér István 47 éves, galántai szárma­zású, s ugyanitt érettségizett a magyar tannyelvű gimnáziumban. Nős, két fia van. A család a „csillagdához" tartozó szolgálati lakásban lakik. — Néha túl hamar kötök kompromisszu­mot. — Mit tekint eddigi legnagyobb téve­désének? — A tudományos kutatásban elkerülhe­tetlenek a kisebb-nagyobb tévedések, az időről időre felbukkanó zsákutcák. Szerencsére, aránylag korán fel tudom ismerni tévedése­imet, és könnyen talpra tudok állni. — Személy szerint szokott-e bizonyos kutatói feladatokat pártolni? — A Szlovák Tudományos Akadémia töb­bi munkahelyéhez hasonlóan, a mi intéze­tünknek is tervszerűen végzett és távlati célkitűzésekben meghatározott kutatói fela­datai vannak. Természetesen, ennek keretén belül elkerülhetetlen a bizonyos fokú szub­jektivitás. — Tudományos pályafutásának alaku­lásában mi jelentett különösebb aka­dályt? — Ma már jómagam is mosolygok raj­ta, de a nyelvtanulás. Elemista korom óta a reál irányzatú műveltség tantár­gyai érdekeltek. így aztán alaposan meg­izzadtam, amíg a világnyelvek közül az oroszt és az angolt valóban folyékonyan sikerült elsajátítanom. — Mi az. amit otthonról, a szülői ház­ból hozott magával? Mondhatnám: út­­rava/óul. .. — A műszaki tudományok iránti élénk ér­deklődést nyilván az édesapámtól örököl­tem. Nemcsak én, hanem a bátyám és az öcsém is. De a pontosság és a precizitás iránti hajlamot is otthonról hozhattam. — Lényegesnek tartja, hogy egy tudós egyben szaktekintély is legyen? — Szakmai tekintélyre minden munkakör­ben szükség van. Egy sarkkutató vagy egy esztergályos számára egyaránt fontos az ilyesmi, hiszen egyéni törekvéseinek és be­csülettel végzett munkájának elsősorban ez ad hitelt. Más kérdés viszont, hogy a szak­mai tekintélynek, legalábbis mások szemé­ben, gyakorta irigység a velejárója ... Sokan egyszerűen nem akarják tudatosítani, hogy a kisebb-nagyobb sikerek mögött rendszerint rengeteg áldozat, esetenként ennél is több gürcölés áll. — Egy kívülálló hogy képzelheti el egy asztrofizikus munkáját? Ha bárki figyel­né. mit látna ? — Hogy rengeteget jegyzetelek és ennél is többet olvasok. Egyszerre két-három témá­val foglalkozom. Az egyikkel az intézetben, a másikkal otthon. A harmadikhoz pedig ép­pen anyagot vagy egyéb dokumentációt gyűjtök. — Milyen indulatot váltanak ki önből a fegyverkezési hajsza hírei? — Egyszerű halandóként, de a téma ava­tott ismerőjeként is csupán arra gondolha­tok, hogy nem lehet háború. Ez öngyilkosság lenne. Értelmes lények pedig nem válhatnak öngyilkosokká. — Nyugodtan alszik, vagy nyugtala­nul? — Szerteágazó kötelességeim révén szin­te állandó feszültségben élek. Általában az éjszakáimra se, az álmaimra se emlékszem. — Esténként szokta-e kémlelni a csil­lagokat? — A szó romantikus értelmében szinte sohasem. Az onnan jövő sugárzás kérdésein viszont annál többet tűnődöm. — Mit csinált mielőtt ma estefelé be­toppantam önhöz? — A csillagvizsgáló mögötti kertben vol­tam. Feleségemmel a veteményesben dol­goztunk . MIKLÓSI PÉTER 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom