A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
KÖZELEBB A CSILLAGOKHOZ 492 11 A VÖRÖS BOLYGÓ A Mars a Föld bolygószomszédja, legnagyobb fényességét 15 évenként éri el, amikor a legkisebb távolságra van tőlünk.. Még századunkban is sokan hittek a Mars csatornáinak a létezésében, és abban, hogy felszínét buja növényzet boritja, valamint a bolygót élőlények sokasága népesíti be. És ugyan ki nem olvasott még a Mars-lakókról? Ezek a képzeletszülte élőlények immár szimbólumává váltak a földönkívüli civilizációnak. Szerencsére bolygótársunk ma már nemcsak a fantáziálgatások és találgatások tárgya; eljutottak környezetébe az emberkéz alkotta űrszondák, melyek megvizsgálták a felszín szerkezetét, fizikai és kémiai tulajdonságait. A Viking—1 és 2 űrszondák pedig a felszínére szállva az élet nyomai után kutattak. A türelmetlenül várt híradások azonban csak halott és kietlen világról számoltak be. Az üstökösök után a Mars bolygó volt az az égitest, amely a múltban a legnagyobb félelmet keltette az emberekben. A Mars volt a háborúk, a halál és a pusztító népbetegségek istensége, de őt tartották felelősnek uralkodók haláláért, éhínségért és rombolásért is. Úgy hitték, hogy a kegyetlen Mars haragja vak és céltalan, a pusztítást csak a vér kedvéért akarja. Az ilyen és ehhez hasonló tévhitek sokasága mindössze arra volt jó, hogy az uralkodók és hadvezérek hódító és esztelen cselekedeteiket felsőbb istenek akarataként tüntethették fel. Minden bizonnyal a bolygó feltűnően vörös színe miatt (a tűz és a vér hasonló színe után) vált a háború és a pusztítás jelképévé. A rómaiaknál Mars néven a háború istene volt, a görögöknél ugyanúgy, de Aresz néven, míg pl. a kínaiaknál mint „büntető" szerepelt. A magyar néphitben e bolygó elnevezései ugyanebből a fogalomkörből erednek: vérszemű csillag. Vérrel versengő, Hadakozó csillag. Ezek a megnevezések költői erővel fejezték ki a nép ösztönös félelmét, amelyet a háború, a pusztítás lehetőségét felidéző baljós csillag keltett. BÖDÖK ZSIGMOIMD (A szerző felvételei)
