A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
A CSEMADOK A képzőművészet kínálta lehetőségek részben még kiaknázatlanok a Csemadok művelődési tevékenységében. Tudom, néhol már figyelemre méltó eredményeket értek el e területen, a legtöbb esetben azonban még nem jutottunk el a felismeréstől az aktív cselekvésig. Ma már ott tartunk, hogy kifütyüljük a rosszul, hamisan éneklőt-zenélőt; nem méltányoljuk a gondolatot rosszul közlő, a lényeget előttünk fel nem táró szava lót. Ám faluhelyen, sőt az új városnegyedekben is gyakori a csicsás-szarvasbőgéses „képzőművészeti alkotás" árusító müvész-ügynök. És — ugye elhiszik nekem — nem is csinál rossz boltot. Hiszen megél belőle. A különböző Csemadok-rendezvények szervezői a megmondhatói, milyen nehéz alkalmas időpontot találni még a vonzó akciókra is. A tévé, a hétvégeken a városból faluba és fordítva utazgató emberek, a munkaidő utáni egyéb elfoglaltságok mind-mind komoly akadályt jelentenek. Ezért szerencsések azok a rendezvények, melyek nincsenek egy meghatározott időponthoz kötve. Hyen a kiállítás is. A képzőművészeti alkotás megértéséhez felkészültség kell. Hiszen ahogyan minden másnak — zenének, irodalomnak — a képzőművészetnek is megvan a maga kifejezési módja, nyelvezete. Aki ezt idejében elsajátította. az képes a különféle alkotások befogadására. És aki nem ? Arra is hatással lehetnek a látottak, abban is nyomot hagynak. Az idei Jókai Napokon az egyik beszélgetésünk alkalmával Kopócs Tibor fejtegette, hogy nagyon jó lenne, ha a Csemadok és a képzőművészek szorosabb kapcsolatba kerülnének mindenütt. Példának saját magukon kívül (Komáromban igazán jó a helyzet A KKK — a Komáromi Képzőművészeti Kör — eredményesen dolgozik, a Csemadok székházában kiállítótermük is van. Ők már a közös műterem megszerzésének a gondolatával foglalkoznak. Olyan csoportosulásokat említett, mint a Csótó László vezette Bodrogközi TICCE, vagy az Almási Róbert vezetésével dolgozó szerdahelyi képzőművészek. Ezeket a csoportokat hivatásosok és amatőrök alkotják. Tagságunk esztétikai nevelésében, a szép iránti igény felkeltésében már eddig is jelentős szerepet vállaltak — játszottak. Járásunk, a Bratislava-vidéki járás tapasztalatai is azt igazolják, hogy érdemes kiállításokat rendezni. A legjobb eredményeket Szencen érik el. Túlzás lenne azt állítani, hogy egymást érik a tárlatok, de az I. Szenei Molnár Albert Napok óta — ekkor Nagy János műveiből szerveztek kiállítást — évente egy-két, sőt néha három tárlatot is szerveznek, ezer, ezerötszáz látogatóval-nézővel. Szene város. De sikere volt a kiállításnak az alig háromszázötven lakosú kis faluban. Vökön (Vlky) is. A képzőművészeti alkotást általában fiatal és idősebb is egyaránt élvezheti. Ezen túl megfelelő tanári eligazító magyarázata mellett a már emlegetett képzőművészeti nyeNezet elsajátítása már a diákkorban kezdetét veheti. GÖRFÖL JENŐ Fábry Zoltán, az erkölcsi magatartásában feddhetetlen, egyenes nézeteiben megingathatatlan író, publicista, kritikus neve már életében fogalommá vált. Lakhelyét, a stószi házat mig élt tanácsért, útmutató szavakért keresték fel a pályakezdő írók, költők, de idezarándokoltak szellemi felfrissülést keresni azok is, akik már túl voltak a kezdeti botladozásokon s nézetazonositásra, véleménycserére volt „csupán" szükségük. Fábry személyében olyan emberrel vitathatták meg problémáikat, aki a szellem és erkölcs közé egyenlőségjelet tett, aki számára a „vox humana nem fellegjárás, de realitás" volt. A csehszlovákiai magyar gondolkodóként tisztelt, kisebbségi létünk irodalmának irányítását felvállaló Fábry Zoltán halála után egy évvel rendezték meg az első Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat Kassán (Košice), s ezt a rendezvényt — immár tizenötödször — minden évben megismétlik. A kezdetben járási hatósugarú eseménysorozat az idők folyamán országos fórummá terebélyesedett: 1982-töl a Csemadok Központi Bizottsága vállalta fel a kulturális napok szervezésének gondját. A helyi és környékbeli lakosokon kívül az egész országból érkeznek újságírók, pedagógusok a rendezvényre, hogy e pár nap alatt újabb és újabb ismeretekkel töltsék meg tarsolyukat, szellemi tartalékot merítsenek az előadásokból. Olyan emberek jönnek öszsze, akiket érdekel közirásunk helyzete, gondja, állapota. A műsorok összeállítóinak is ezt az igényt kell figyelembe venniük; az elvárásokat — váltakozó eredménnyel ugyan —, általában sikerült kielégíteniük. Nem mindegy ugyanis a következő rendezvények szempontjából, hogy elégedettség- vagy hiányérfieszlet; kosarak A palóc konyha Ősidők óta a tűzhely környéke, illetve a konyha képezte az ember lakóhelyének központi részét. Gondolhatunk itt barlangra, kunyhóra, és értelemben vett lakásra is. Mint a lakóház meghatározott céllal rendelkező helyisége már az ókori Keleten — Babilóniában és Asszíriában i. e. 2000 év körül — is megtalálható. A konyhának mind a mai napig fennmaradt eredeti s fő szerepköre. Benne készültek s készülnek az ételek a család részére. De ezen túl ez az a helyiség, ahol a család tagjai a legtöbbet tartózkodnak, találkoznak. Legfontosabb berendezési tárgya, mondhatni a központja a tűzhely, amelynek kialakulása, fejlődése szorosan összefügg a konyhával. A további eszközök, tárgyak is elsősorban a főzést, sütést szolgálják. Fazekak, köcsögök, tálak, kanalak, villák stb., s a tárolásukra használt polcok, szekrények. Még a nem oly távoli múltban is ezek jó része házilag ké-FÁBRYNAPOK '86 zettel távoznak-e a résztvevők, hogy csupán eltöltöttek pár órát az előadásokon vagy a látókörük is bővült általuk. Az is igaz, hogy a szervezőket is visszafogja a hallgatóság és még inkább a meg nem jelentek távolmaradásukkal demonstrált közönye, ha úgy érzik, hogy munkájuk hiábavaló, mert nincs kinek és miért dolgozniuk; viszont az érem másik oldala, hogy egy rendezvény látogatottságát hosszú időn keresztül csak kiegyensúlyozott, csalódást nem okozó színvonallal lehet biztosítani. Nos, az idei rendezvényre nem mondhatom, hogy sugárzott belőle a megtartó erő. Pedig az alapelképzelés jó volt: Az irodalomnépszerüsítés legközkedveltebb és legnagyobb tömegeket megmozgató formájával, író—olvasó találkozókkal kezdődött a rendezvénysoro-. zat november 6-án, csütörtökön. Kasszült a mesteremberek ügyes keze alatt. Elég csak a fazekasok, fafaragók szép termékeire gondolnunk. „Ahány ház, annyi szokás" mondja a szólásmondás. Egy-egy tájegység jellegzetes vonásait konyhájában is megtalálhatjuk! Szép hagyománnyá vált, hogy a középszlovákiai kerületi népművészeti fesztivál alkalmával Füleken (Fiľakovo) néprajzi kiállítást is megnézhetnek az érdeklődök. Idén a háztartás és a konyha eszközei kerültek bemutatásra. A tárgyak jelentős részét Losonc (Lučenec) és Fülek környéki falvakban gyűjtötte vagy kölcsönözte ki a néprajzi szakbizottság. A sok adakozó közül csak néhány név: Simon János és felesége valamint Rubint Terézia Kalondáról (Kalonda), Kelemen Béláné Pincről (Pinciná), Ferencz Károlyné Bolykról (Bofkovce). De sok eszköz került ide a füleki magyar tannyelvű alapiskola Vass József alapította néprajzi gyűjteményéből is (jelenleg Tóth Árpád ügyel a gyűjteményre). A kiállított tárgyak többségét ma már nem használják. A bemutatón külön csoportba 6
