A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
OZSVALD ÁRPÁD ZS. NAGY LAJOS Jegenyék A jegenyéket hányszor csodáltam, ahogy ott álltak tavaszban, nyárban, didergő őszben a mezsgye mellett, utat jelezve a messzi pusztán délcegen, hetykén. Árnyékuk hosszán paraszt pihent meg, csavargó, vándor nyújtózott lustán, álmodva ebédet, jó szerencsét A jegenyéket semmi se védte a nap hevétől, vad szél ha tépte süvegük szélét nyári viharban, nem bújhattak meg más fák tövében, álltak csak árván, örök magányban, naptól tikkadtan, de mégis büszkén, sose törékeny, hajlott derékkal lapulva gyáván. (1959) L. GÁLY OLGA Csak csendesen Csak csendesen, tán éppen alszik, vagy azt figyeli, amit én: kis szíve titkos dobogását tapintom ujjaim hegyén. Csak csendesen, most éppen mozdult. Börtönfalát veri vadul, amelynek íve lágy merészen, a szívem felé domborul. Fotó: Németh István CSELÉNYI LÁSZLÓ Vidám és büszke vagyok egyben, új élet gazdag sátora. Csak csendesen, figyeljük, mit üzen szerelmünk drága záloga. (1967) VARGA ERZSÉBET Utazás az éjszaka mélyére A mélynyomású égen szelídgalamb-gépek rohannak eszeveszett gőzzel az éjszakának A puskaporos földön tollászkodik az élet s mint arcul csapott ringyók bőgnek a bamba házak Viharban alkonyaiban megyünk az éjszakába csizmánk a ferde hóban szétázik mint a bánat. (A heterogén versek Ha már a bájvirágok mind elhullatták szirmuk c. ciklusból) Ha már a gyöngyszerelmek többé nem érdekelnek Ha már végleg magad vagy mert felesküdött minden késeket élez készülődik ellened s már csak kérni tudod a szerelmet mint meccs előtt a futbal/huligánok Ha már fortyog a húsod a forró katlanokban Londonban az utcasarkokon mert kell a hús a rendnek mert kell a hús a rendnek hátulról támad bizonyára mert a magány késsel is gyáva lrni a döngölt földű kiskonyhák hűvösében ha elért e9Y ma9 a módja élni sorsunk kiénekelni érzed: A vonalak a képek az iszonyú magányok remeg a lába hisztériáját fénynek sötétnek alávetni s reszket a keze torkodon s lenni e9V sárga holnap alapkövének ténynek (1986) hogy emberi fajunkat a mindenség próbálja elviselni (1965) Bordal isten akiben én már nem hiszek teremts nekem kis víg szegélyeket kék malmokat amelyekben a molnár arról dalol hogy zsé Valaki volt már szerezz nekem a tengerből kegyelmet hisz halakra is ráterjed figyelmed teremts nekem kék csíkos pöttyeket és bánatos szelíd bús tarkabarkát mert szeretem a hangfoszlányokat iá ué s a rákok néma hangját a felhőtlen zöld semmit és mögötte a sugarasan elszálló igét teremts nekem hát néhány néma bolygót s néhány ordító sárga napraforgót s alkosd meg végre ó egek lakója önnöm magad légy magad alkotója s vidd zsénagyot a végtelenbe innen változz borrá hogy végre higgyen higgyen (1977) ________KESZELI FERENC________ Madártávlat Az ácsolat még meg se roppant, de a szövet már fölsiko/tott. Egy arc a párás tükrök között, azt hitte, végre hazatalált. Beleharap a hallgatásba. Mint a puszpáng, repdes a hiány. Hajók a vízzel elvegyülnek. Cifra huzatban, dermedten áll. Tükör nélkül is torz a kép: káromkodnak a tűzfalak. Borogatnak egy lábnyomot. Vérzik a szó, mert fölfakadt. Penészes arccal jő az ősz, csahos szavakkal kárhozol. Pókháló virágzik arcodon. ... majd fö/vidit egy álmosoly. (1986) BÁBI TIBOR Panta rhei Szántók, rétek között dalol az ár, mélyében ékes, szárnyas nap lobog, felhők, fák, partok, egek árnya száll, elúszik, fut, folyik minden dolog. Már minden együvé folyt s hömpölyög, egyetlen mozgó tengerré dagadt; csak én, csak én gyötrődöm, őrködök e mozgó mindenség fölött, alatt. Kínoz és fáj a mozdulatlan ész. Ám a szem, fül figyel, tapint a kéz: érzékeimben dúl e roppant ár. Folynom kell, és folynom csak úgy lehet, ha rábízom a képzelt terheket, s megújhodom, mint a főnixmadár. (1964) ____
