A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-18 / 29. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — Dr. PINTÉR ISTVÁN kandidátus, a Békevilágtanács tagja Zolczer László: A BÜSZKE ROMVÁR A HÉT NYÁRI KÉPES VERSENYE Csanaky Eleonóra — Miklósi Péter: JÓKAI NAPOK' 86 Gál Sándor: BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK Mács József: A KÖNYVTÁROS P. Zachara: A SAN RAFAEL-i ________VÍZESÉS________ Címlapunkon riportkép a Bűvös körből szabadulni c. írásához. Fotó: Prandl Sán­dor A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. "č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN Vannak találkozások, amelyeknek az emléke-élménye az időben nem hal­ványul el. Ilyen találkozás emléke és élménye él bennem több is, de egy kiváltképpen emlékezetes a szá­momra. Valamikor a hatvanas évek elején egy riportutam alkalmával Ké­­méndre (Kamenín) vetődtem, s a falu végén egy fiatal szobrászházaspárra akadtam, akik a szobrász apjának köfaragómühelyét alakították át mű­teremmé. Ott, akkor Bartusz György két vasúti sínt alakított szoborrá, s az összetekert sínpárról lett az erők című kompozíció. Az anyagnak ez a kemény, egymásnak feszülő s egy­mást legyőzni nem tudó viadala, erő­feszítése valahogy — biztosan sok áttételen keresztül — ma is jelen van Bartusz György minden munkájában, belső emberi tarzásában, művészeté­ben. Most, hogy Kassán (Košice) a Ban­kó lankájára támaszkodó csendes műterem és lakás hűvösében felidéz­te magamban ezt a jó húszéves él­ményt, törvényszerűen az a kérdés is fölmerült, hogy Bartusz György em­beri és művészi útja honnan indult, s hová ért el. Száraz életrajzi adatok: 1933-ban született Kéménden, az öt­venes évek elején Prágába került, ahol az Iparművészeti Iskola tanulója. Ennek elvégzése után előbb az Ipar­­művészeti Főiskola, majd a Képző­­művészeti Akadémia hallgatója, ahol Wagner és Káván professzorok tanít­ványa. Tanulmányait 1961-ben fejezi be az Akadémián. Egy évvel később Kassán telepszik le, azóta itt él és alkot. 1974-ben munkásságát a Cyp­rian Majerník-díjjal jutalmazták, s ta­valy megkapta az Érdemes Művész címet. Közben megalkotja a korom­­pai (Krupiná) sortűz áldozatainak em­lékművét, több köztéri szobrot, pla­kettet készít... A Tér kapuját, a Sacán lévő Gagarin-emlékmüvet, a Repülést... — Ha most nem a szobrokról meg a munkádról kérdezlek, hanem ha azt mondom, hogy Kéménd... — Kéménd? Nem jót kérdeztem ? — Dehogynem ... Hiszen végül is minden oda köt még ma is. Apám, anyám, testvéreim ... Anyám még él, most 38 éves, s boldog vagyok, hogy szép az öregsége. Meg eszembe juttat­ja ez a név kőfaragó nagyapámat. A régi Párkány (Štúrovo) utcáit ö kövezte ki tágasra, járhatóra. Ma már kevés látha­tó a munkájából. Az otthoni világ, az otthoni közösség volt az én első műter­mem is. BARTUSZ GYÖRGY érdemes művész cok voltak. Tudom, meg is sebesül­tél. — Több szilánkot kaptam, még most is itt vannak bennem, bár eltoko­­sodva; sokat voltam emiatt kórház­ban ... Tudod, én mindig pilóta szere­tem volna lenni, de a sebesüléseim lehetetlenné tették számomra a repü­lést. — Ennek ellenére szinte min­den munkádban valahogy beleépí­tetted ezt az álmodat. .. De térjünk még vissza a gyermekkorodhoz: ha nem lehettél pilóta, hogyan lettél szobrász? — Azzal kezdeném, hogy mind­össze négy elemit járhattam magyar iskolába; a háborút követő időkben a sebesülésem miatt hol járhattam isko­lába, hol meg nem Zselizre és Bénybe. Közben, mert anyagilag nem álltunk valami jól, apám befogott a kőfaragó műhelybe dolgozni. Akkor persze ez a munka nem nagyon tetszett. Később magam kezdtem faragni; a bényi temp­lom körül szanaszét heverő faragható köveket hordtam haza, azokat mintáz­tam meg. Ezek a munkáim aztán a különböző, iskolák számára kiírt verse­nyeken szerepeltek. Így aztán, amikor a továbbtanulás lehetőségeit latolgattuk, s választani kellett, akkor a prágai Ipar­művészeti Középiskola mellett döntöt­tünk. Csakhogy a felvételi vizsgáról le­késtem, szerencsére volt nálam néhány felvétel a faragványaimról, azokat az egyik ottlévő tanár megnézte, s azt mondta, fel vagyok véve... — A ti tájaitokon, ott a Garam mentén 1944—45-ben kemény har­— Ezután kereken tíz eszten­dőt töltöttél Prágában. Azt követő­en. hogy befejezted a tanulmánya­idat. egy rövidke időre hazatértél Kéméndre. Kassára mi hozott? — Kassán már a húszas-harmin­cas években is szervezett és színvona­las képzőművészeti élet volt. Egyrészt ez, másrészt a város történelme és többnemzetiségü volta is vonzott. Meg az a lehetőség, hogy itt megőrizhetem a függetlenségemet emberi és művészi vonatkozásban egyaránt. Ez nagyon fontos volt számomra, s az ma is, bár annak idején volt egy-két nehéz évem itt. — Vannak-e kellemetlen em­lékeid? — Gyerekkoromban mi szinte minden nap a Garam partján csatan­goltunk. Egyszer, talán ötéves lehettem, elsodort a folyó vize, majdnem beleful­ladtam a Garamba. Ma is tökéletesen emlékszem e pár percnyi küzdelem minden részletére ... Azóta voltam né­hányszor még ilyen halálközeli helyzet­ben, de ekkor már én mentettem ki másokat a folyóból. E halálközeli élmé­nyek miatt van bennem valami megne­vezhetetlen visszatérő félelem a víz­től ... — Munkád során sokféle anyagot használsz. Fát. fémet, kö­vet. gipszet, ugyanakkor festesz és grafikákat is készítesz. Melyik az az anyag, amelyik a legközelebb áll hozzád? — Az agyag. Az agyagot kedve­lem a legjobban. Az agyagban benne van az ember lélegzetvétele ... — Tudom, hogy néhány éve egy nagy munkán dolgozol, amely az új Kassai Egyetemi Kórház előte­rét díszíti majd. Hol tartasz ezzel a munkával? — Lényegében a legnehezén már túl vagyok; vagyis pontosan tu­dom, milyen lesz ez a kompozíció, s ahogy magad is láthattad, agyagban már meg is mintáztam. De amíg ezt kiöntjük, eltelik egy-két esztendő. Való­színűnek látszik, hogy ez a szoborkom­pozíció életem legfontosabb munkája lesz. — Egyedül élsz. — Egyedül, de nem magányo­san. S ez lényeges különbség. — A mindennapi munkádon túl mi az, ami számodra kikapcsoló­dást felüdülést jelent? — Szeretem a természetet, a pa­raszti munka látványát, és a zenét. Min­denféle zenét szeretek, ami jó és szín­vonalas. — Még egy utolsó kérdés: mi­kor jártál utoljára Kéménden ? — Márciusban ... Köszönöm a beszélgetést. GÁL SÁNDOR 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom