A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-14 / 46. szám

KÖZELEBB A CSILLAGOKHOZ

492 11

mindig. És amint összevesztek, a Hód elmaradt, a Hód jöni fog éjjel, és a Nap jö nappal, s többet nem kerüli. Azért, mikor a lyány a legényvei éjjel jönek a guzsalyosból haza, és beszélnek, mindig nézik a Hódat, búsulják, hogy a Hódat elhagyta a Nap."

A Naphoz — a Holddal ellentétben — viszonylag kevés babonás hiedelem fűződik, azok is inkább a népi gyógyászattal kapcsolatosak, miszerint egyes gyógymódokat még napkelte előtt, vagy már lenyugvása után kell alkalmazni. Elterjedt hiedelmek voltak viszont, hogy bizonyos jeles napokon a Napkorongon égi jeleket, jelenéseket lehetett megfigyelni. így például Kisasszony napján (az egyház szerint Mária születésnapja) a felkelő Napban látható volt Mária arca, bölcsője stb.

keztek elnyerni jóindulatát. A magyarok ősvallásának is minden bizonnyal része volt a Nap tisztelete, bár ennek nyomai inkább már csak a rokonnépek szokásvilágában lelhetők fel. Népi hiedelmeinkben a Nap általában

a jó megtestesítője, az éjszakai szellemek, bűvös, rontó hatalmak távoltartója és elüzője. Népmeséinkben a Napnak aranypalotája van, ahonnan napi útjára indul, s bevégezve napi pályáját oda tér vissza. A Nap égi útjára számos megnevezést ismer a magyar népnyelv: naplemente, napszállta, napnyugta, a nap hanyatlása, alkonya, támadata, kelte, járása, delelése, leáldozta stb. Legmagasabban a horizont felett délben látható (delelés) és ilyenkor szokták azt mondani, hogy „fészken ül a Nap", „ághegyen ül a Nap", „fahegytájban ül a Nap" stb. Néhol tréfásan Tarhonyaszárítónak vagy pedig Talyigakeréknek is nevezték. A magyar nyelvterületen számos hiedelmet ismerünk arra vonatkozóan, hogy valamikor a Hold és a Nap egyformán fényesek voltak. Klézséről származik az alábbi hiedelem: „a Nap, úgy beszélik, hogy legény, és a Hód lyány. Ök mindig udvaroltak egymásnak, egyszerre jöttek fel. De a Hód kerülte kereken a Napot, úgy szerette, körűié ment

Óriási kozmikus világítótorony, a világosság és az élet forrása itt a Földön. Számunkra a legfontosabb égitest, de csak a távcső felfedezése óta tudjuk, hogy csupán egyike sokmilliárd csillagtársának. Kozmikus méretskálán mérve hozzá képest csak porszem a Föld, de a világűr mélyében számtalan, még nála is hatalmasabb csillag található. Ezért is hívják a csillagászok „sárga törpének", pedig óriásokat is megszégyenítő erővel láncolja magához népes bolygócsaládját, az üstökösöket, a kisbolygókat, és bár külsőleg békésnek látszik, belsejében roppant energiák tombolnak.

Már a primitív ember rájött, hogy a Nap éltető sugárzása és a földi élet fejlődése között szoros kapcsolat áll fenn. Éppen ezért a természeti istenek legföbbikének kijáró tisztelettel hódolnak neki s szinte minden ókori nép kultúrájában fellelhetők a vallássá alakult mitikus naptisztelet nyomai. Áldozatbemutatásokkal, jelképes tűzimádó szertartásokkal igye-BODOK ZSIGMOND (a szerző felvételei)