A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
A Szovjetunióban a könyvek egyik leghíresebb „klinikája" a leningrádi Szaltikov-Scsedrin Közkönyvtár restaurátorműhelye. Ebben a műhelyben találták fel azt a különleges restauráió-papírgyártó gépet, amely az elpusztult szövegtöredékek rekonstruálásában nagyon munkaigényes feladatot végez: pótolja az eredeti papírhoz illesztett új papíron a hiányzó szövegtöredéket. Ezt a gömb alakú tárolót moszkvai szakemberek szerkesztették. Sok országban szabadalmaztatták azt a jelentős számú újdonságot, amely ennek a vékony falú gömbtartálynak a konstrukcióját és szerelési technológiáját jellemzi. A kész tárolót összegöngyölve szállítják a helyszínre. Torony- vagy más daru segítségével egy-másfél óra alatt elnyeri formáját, s csak az utolsó varratot kell összehegeszteni. A modern méréstan a nagy pontosságot nyújtó mérési módszerek és eszközök tudománya. A méréstannak a termelésben betöltött szerepét mutatta be a Metrológia '86 nemzetközi kiállítás. Több mint 20 ország több mint 200 cége vett részt a kiállításon. HAILOTTIXK-OnZASTÜK-LÁTTUK ^ TÍZÉVES A GÖMÖRFILM Tíz éve, hogy Rozsnyón (Rožňava) a Járási Művelődési Központ keretében a „Gömörfilm" néven megalakult az amatőr fényképészek köre. A közben eltelt időszak alatt a kör sokrétű és jelentős munkát végzett. Tevékenységéről a minap a Járási Művelődési Központ nagytermében kifejező kiállítással adott számot. A kiállításon a kör tagjai bemutatták, hogy honnan indultak, az elmúlt tíz év alatt milyen utat tettek meg, és hová érkeztek. Egyben érzékeltették, hogy milyen eszközökkel dolgoznak, és mit tekintenek küldetésük fö céljának. A kiállítást vetítéssel kapcsolták egybe. A vetítéskor a „Gömörfilm" tagjainak tíz legjobb alkotását mutatták be. A „Rajt az Európa bajnokságban" a Tátrai Ralley autóversenyről, a „Homo homini" egy magányosan élő idős asszonyról és az öregséget megkönnyítő segítségről, „A ruha” egy estélyi ruha megvarrásának viszontagságairól, a „Meseszerü álom" egy kislány álmairól és kívánságairól, a „Képeslap az NDK-ból" a Német Demokratikus Köztársaság tájairól és embereiről, a „A miau-u" a macska-egér párharcáról, a „Nagyapa" egy idős ember életéről, örömeiről és bánatáról, a „Helyrehozta az álom" életünk időszerű gondjairól, a „Gyufák" a szerelemről, a „Rejdovai népművészet" című alkotás pedig a rejdovai asszonyok kézimunkáiról és népművészetéről nyújtott a nézők számára lírai képeket, lebilincselően érdekes jeleneteket. A nézők a kiállításon is, a vetítéskor is arról győződtek meg, hogy a Gömörfilm tagjai eredményesen dolgoznak és sok szép művet tudhatnak magukénak. Balázs Béla ď* G. Fehér Péter: AZ ERŐSZAK MÉRNÖKEI Ha tömören kellene jellemeznünk G. Fehér Péter könyvét, ezt mondhatnánk róla: szomorúan időszerű. Müve ugyanis „korunk lidércnyomásával", a terrorizmussal foglalkozik, azzal a jelenséggel, mely méltán nyugtalanítja azokat is, akik csak a tömegtájékoztatási eszközök révén szereznek tudomást az „erőszak mérnökeinek" tetteiről. A könyv olvasója elszomorodva gondol arra, hogy a megdöbbentő merényletek, amelyeket a szerző emlékezetünkbe idéz, mára már szinte mindennapos, „megszokott" eseménnyé lettek. Kik azok, akik — sokszor hangzatos és rokonszenves jelszavakat hirdetve — gátlástalanul és hidegvérrel ölnek, rabolnak, gyújtogatnak? Miért követik el véres és visszataszító bűntetteiket? Hol vannak a terrorizmus már-már elpusztíthatatlannak látszó gyökerei? A szerző választ keres — s választ ad — ezekre a nyugtalanító kérdésekre. Ismerteti a leghírhedtebb terrorszervezetek megalakulásának körülményeit, működésük történetét; bemutatja a történelmi és társadalmi hátteret, amelynek a megismerése nélkül aligha érthetnénk meg a terrorizmus létezésének okait, s leleplezi a terroristák cselekedeteinek gyakran abszurdnak tűnő politikai, ideológiai és lélektani motívumait. A könyv lapjain újra találkozunk a sajtóból, rádióból és tévéből jól ismert baljós alakokkal: a Baader- Meinhof csoport tagjaival, a Vörös Brigádok hivatásos gyilkosaival, az ETA baszk, szeparatistáival, a török Szürke Farkasokkal, a fanatikusan reakciós usztasákkal, a hajdani üldözésért „bosszút álló" örmény terroristákkal — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Rejtett, sokszor meghökkentő összefüggéseket, „kulisszatitkokat" ismerünk meg a szerző jóvoltából — persze ha egyáltalán napvilágra kerültek, hiszen számos terrorakciót máig is homályos bűnügyként tartanak számon (gondoljunk csak a nyolc éve tisztázatlan Moro-gyilkosságra). G. Fehér Péter érdekfeszítö könyvének alighanem legfontosabb momentuma a terrorizmus gyökereinek feltárása: a szerző rámutat azokra a politikai, társadalmi és gazdasági okokra — fajüldözés, népirtás, agresszió, igazságtalan gazdasági rend, kizsákmányolás, elnyomás, nyomor — amelyek akár külön-külön is kiválthatják a terrorizmus különböző típusainak (szélsőjobboldali, „baloldali", szeparatista) a létrejöttét. S amíg léteznek a kiváltó okok, nem remélhetjük e fenyegető jelenség végleges felszámolását. G. Kovács László é? ŐSZI ZENEPARÁDÉ 1986. szeptember 25-én megkezdődött — az idén immáron 22-ik alkalommal — a Bratislavai Zenei Ünnepségek rendezvénysorozata. Délután a Prímáspalota tükörtermében az ünnepi megnyitón reményteljes ifjú vonósnégyesünk, a Moyzesovo kvarteto szólaltatta meg névadója: Alexandr Moyzes, majd Dmitrij Sosztakovics — mindketten idén töltötték volna be nyolcvanadik életévüket — egy-egy szerzeményét. Este pedig hangversenytermében a Szlovák Filharmónia ’ játszott az osztrák vendégkarmester, Leopold Hager vezényletével. Carl Maria von Weber, a német romantikus opera megteremtője, kétszáz éve született, ezért esett a választás fő műve, a Bűvös vadász című opera nyitányára, majd pedig a szünet után a nyolcvan éve született Sosztakovics Első szimfóniájára. A vendégkarmester, ha nem is részesített felkavaró élményben — amit pedig joggal várunk, egy fesztiválnyitó produkciótól — színvonalas munkát végzett, s a zenekar jó formában játszott. A nyitánynak volt feszültsége és atmoszférája, a szimfónia pedig árnyalatokban és színekben dúsan szólalt meg. Az est „hőse" és igazi élménye azonban az uruguayi vendégművész helyett beugró Marián Lapšanský volt, aki Grieg a-moll zongoraversenyét a hegyi patak átlátszó tisztaságával és egy briliáns karátainak tüzében csillogva szólaltatta meg. Teljesítményét pedig a ráadásként megszólaltatott s oly régen nélkülözött művel. Liszt Rigoletto prafrázisával még hatványozni is tudta. Egy nappal később a Lipcsei Rádiózenekar lépett pódiumra, karnagya: Horst Neumann irányításával. A tetszetősségre inklináló műsorukban sok került Sibelius szimfonikus költeményére, a Finnlandiára, a kortárs norvég Oddvar S. Kvam (1927) oratórikus kompozíciójára, a „Querela pacis .. ."-ra, Poulenc szellemesen sziporkázó kétzongorás versenymüvére, valamint Richard Strauss remekére, a Don Juan szimfonikus költeményre. E négy mű közül a roppant nagy előadógárdát — két teljes vegyeskart is — foglalkoztató norvég szerzemény állt az érdeklődés középpontjában. A szerzőt, aki Norvégia legjelentősebb élő komponistájaként iSmert, Rotterdami Erasmus (1469—1536) híres latin szövegű békeszózata a „Querela pacis ..azaz „A béke panasza" ihlette meg. A 450 éve halott humanista keserűen vádló gondolatai — sajnálatos, hogy a rendezőség nem gondoskodott a szöveg lefordításáról — ma igazán égetően aktuálisak. Sajnos a zene, s annak tolmácsolása nem tudott egyértelműen meggyőzni arról, hogy ez lenne Erasmus eszméinek egyenrangú zenei megfogalmazása. Varga József PRÁGÁI VENDÉGJÁTÉK Ezerkilencszáznyolcvannégy őszutóján járt legutóbb Szlovákia fővárosában a prágai Nemzeti Színház kiváló művészi hírnévnek örvendő prózai társulata: így nem csoda, hogy ez idei, szeptemberi bratislavai tartózkodásuk három estéjén valóban nagy érdek: lődés nyilvánult meg a vendégjátékuk iránt, melynek műsorán Karel Čapek: A Makropulosz-ügy című drámája és Jifí Šoto/ának a múlt század jeles cseh költője, Karel Hynek Mácha életét idéző lírai játékkal szerepeltek. A most 62 éves Jifí Šoto/a a kortársi cseh irodalom érdekes és sokoldalú egyénisége. Kilenc kötetet kitevő költészetében elsősorban a nezvali szabadversek hagyományainak folytatója, de munkásságának nemkevésbé lényeges mozzanata az is, hogy a hatvanas évek közepétől írt prózai és színpadi munkáiban szintén ott érződik a sajátosan poétikus szemlélet. Kitűnő példája ennek a Karel Hynek Mácháról írt „variációs dráma", amelyet František Laurin rendezett s főszerepét egy eddig ismeretlen fiatal színész: Marek Vašut alakítja. A szerző, illetve a színházi alkotógárda közös érdeme, hogy a hiteles történelmi háttér, az emberi líra és a biztos szakmai tudás eredményeképpen e darab lényegesen több holmi rendhagyó irodalomóránál. A prágaiak vendégjátékának két másik estéjén a Makropulosz-ügy szerepelt műsoron. Az előadást Václav Hudeček rendezte, ügyelve a gondolatközvetítés tisztaságára, a ritmus és a hangsúly megfelelő ütemezésére. A darab főszerepét Jana Hlaváčova alakítja, s játéka az előadás ritka nagy élménye. Mind a szerzői, mind a rendezői szándék tökéletes ismeretében lélektanilag szinte fölboncolja, belülről átvilágítja és diagnosztizálja Emilia Marty figuráját, hogy azután e „vizsgálat" eredményét csodálatos könnyedséggel úgy nyújtsa át nekünk, mint bonyolult jellemet. Ez az előadás nemcsak önmagában élmény, hanem egyúttal a prágai Nemzeti Színház prózai társulatának művészi hitvallását is körvonalazza, miszerint a színjátszás lényege nem egyéb, mint az egyén és a közösség, illetve a közösség és a hatalom kölcsönhatásainak tüzetes elemzése. Miklósi Péter 9
