A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
ONNAN HANŰTTUK-OLVASTUK-LATTUK A fülfájós zsiráf gyógyítása kevés embernek okoz gondot: a kevesek közé tartozik Peter Whitehead, a windsori szafari-park állatgondozója, aki kombijára szerelt liftből csöpögtet orvosságot a zsiráf fülébe. A gyógykezelés türelmes elviseléséért persze kockacukor jár! Egy közepes nagyságú telken föl lehet állítani azt a miniteniszpályát, amely a hagyományos méretének pontosan a fele. A kavicságyazatra fölfektetett műanyaglapok azon kívül, hogy a csúszást gátolják, abban is segítik a játékot, hogy lassabban pattan vissza róluk a labda. A felére zsugorított pályához stílszerűen feleakkora méretű ütőt és labdát kínálnak francia gyártói. A megrövidült távolságok gyorsabb és pontosabb mozgásra késztetik a játékost. A minitenisz tehát előképzés a nagy pályán való játékhoz, hisz végül is, az az igazi. BAAL ÉS ANAT (ugariti eposzok) A budapesti Helikon kiadó gyorsan népszerűvé vált „Prométheusz könyvek" című sorozatának legutóbbi kötete valódi csemege a magyar könyvpiacon, hisz ugariti irodalomról legfeljebb csak hallhattunk mindezidáig, azt is inkább csak kusza, másodkézből való információk alapján, s azt is legfeljebb az ínyenc bennfentesek. S íme, most itt van asztalunkon ez a csodálatos könyvecske. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Maróth Miklós, a fordítást az eredetivel Hahn István vetette egybe. Ugarit város háromezer évvel ezelőtt pusztult el, s az emberiség évezredeken keresztül azt sem tudta, hogy egyáltalán létezett. Véletlenül bukkantak nyomaira valamivel több mint öt évtizede. Írásos emlékei a hosszú idő alatt, noha a föld mélyén maradtak, megrongálódtak. A város nyelve azonban teljesen feledésbe merült. „Az itt közreadott fordítás tehát úgy keletkezett, hogy az ugaritiak sémi nyelvén írott szövegeket más sémi nyelvek analógiája segítségével próbáltuk megérteni" — írja a fordító, Maróth Miklós. Az egész gyűjtemény egyébként hat, rövidebb-hosszabb,' többé-kevésbé töredékes ugariti eposzt tartalmaz: a címadó „Baal és Anat"-on kívül az „Akhat", a „Keret", a „Nikhal házassága", a „Sahar és Salim", valamint a „Refaim" című töredékeket. Irodalom és történelem. E pompás szövegeknél nyilván semmi sem bizonyíthatja inkább, hogy e tűnt időkben mennyire egyet jelentett a kettő: az irodalom és a történelem. S a legizgalmasabb tanulság: Ugarit ugyanúgy melegágya volt az ószövetségi történeteknek, mint Mezopotámia. Mindezekért izgalmas olvasmány a „Baal és Anat”, az ugariti eposzok első magyar nyelven olvasható gyűjteménye. (cselényi) Rácz Olivér: NEM VOLTUNK HŐSÖK Rácz Olivér Nem voltunk hősök című könyve háborús regény, de nem a szokványos stílusban íródott. A főhős személyében van valami hetyke, a veszélyekkel bátran szembeszegülő magatartás, a háborúval, a fasizmussal végképp leszámoló antifasiszta eltökéltség. A háború befejező szakaszában a fiatal karpaszományos tizedes (aki egyébként a kassai szlovák gimnázium tanára) nem nyugat felé masírozik a vert sereggel, hanem átszökik Szlovákiába. Persze itt is veszélyek leselkednek rá, hiszen lépten-nyomon német és magyar alakulatokba botlik. Ám a szlovák katonák cinkosan rákacsintanak, segítik útjában, néha szinte kézről kézre adják, hogy szerencsésen hazakerüljön Kassára. „Szlovák katonai teherautón Nagyszombatba indultam. Miért éppen oda? Oda ment. Nagyon szívesek voltak a fiúk, különösen, hogy az anyanyelvükön szóltam hozzájuk. Jó ötlet volt; a többiek is mind megveregették a vállam, sorra .. A szökés természetesen nem ment egészen simán, mert egy katonaruhába bújtatott embernek nem is mehetett. De hát éppen ezek*a buktatók, félelmek és megrendülések jelentik a regény cselekményét, teremtik meg a hangulatát, hátterét, s azt a kajánsággal megtűzdelt háborús romantikát, amelyet a szerző kiírt magából. Bujdosás közben a tizedesnek társa akad, egy leventeként elhurcolt fiatalembert vesz gondjaiba, hogy elvigye szüleihez Kassára. Most már ketten bujdokolnak, vergődnek az egyre hosszabbnak tetsző úton, összeakadva visszavonuló katonákkal, szlovákokkal, magyarokkal, németekkel, havas erdőben partizánokkal találkozva és összebarátkozva, ismerős parasztházakban várakozva az akkori szlovák-magyar határon. A regény vissza-visszakalandozik a múltba, boncolgatva a szlovák-magyar együttélés problémáit, kimondva fájdalmas, de igaz tényeket. Akadnak a regénynek kissé elrajzolt paszszusai is, de egészében véve jól megkomponált mű, amely emberséget, humanizmust sugall, s előbbre viszi gondolkodásunkat, kiigazítja szemléletünket s elképzeléseinket a második világháborúról. Mert hiszen mi, akik átéltük a második világégést, tényleg nem voltunk hősök, csak szenvedő emberek, akiket a fasizmus vágóhídjára hajtott. Rácz Olivér könyvét bizonyára kedvvel forgatják majd az olvasók, s el is töprengenek fölötte. Dénes György 0 LEGÁNY DÉNES koncertje Hat évvel ezelőtt alakult a Csemadok bratislava-óvárosi szervezete mellett a csehszlovákiai magyar komolyzenei, s egyáltalán a komolyzenei élet számontartását felvállaló Liszt Ferenc Klub. A klub díszelnöke Raiter Lajos; a szervezési-rendezési munkák irányítója, tényleges vezetője pedig Schleicher László professzor. Ténykedésük hat éve alatt negyvennyolc alkalommal gyűlt össze a klubtagság, hogy különböző koncertek, megbeszélések részesei legyenek. Fórumszerüvé alakított összejöveteleiket munkájuk ismertetésével kezdik, számot adnak tevénységük sajtóvisszhangjáról, feladataikról, s teret kapnak az egyes hozzászólások, észrevételek is, majd ezután csendülhet fel a zene ... Legutóbbi rendezvényükön egy fiatal magyarországi vendégművész, Legény Dénes ajándékozta meg felejthetetlen zenei élménnyel a hallgatóságot. Az ifjú zongorista a budapesti zeneművészeti akadémia zongora- és zeneszerzés szakának negyedéves hallgatója, de máris mesteri szinten szólaltatja meg legnagyobb zeneszerzőinket. Tanulmányait a zeneakadémián eddig Lantos István növendékeként végezte, ez évtől kezdve pedig Falvai Sándor diákjaként folytatja. Huszonegy éves kora ellenére kiforrott játékról és kiváló zongoraismeretröl tett tanúbizonyságot. A zene iránti tisztelete, fegyelmezett, racionális, de ha kell mégis érzelemdús játéka csodálatra méltó. Bratislavai koncertjén ritkán játszott kései Liszt-müveket adott elő. A Villa d'Este ciprusai és a Mephisto-polka dinamikus előadása, a Gyászgondola plasztikus megszólaltatása magával ragadta a közönséget, mely a Csárdás macabre akkordjai után kitörő tapssal jutalmazta az ifjú művész teljesítményét. Mint megtudtam, repertoárja összeállításában édesapja, dr. Legény Dezső segítette őt, aki Liszt-szakértő lévén a legmegbízhatóbb tanácsadónak bizonyult. Dr. Legány Dezső behatóan foglalkozik Liszt Ferenc életművével, s ilyen jellegű kötődése révén a bratislavai Uszt Ferenc Klub megalapításában is részt vállalt. Fia színvonalas, élményt adó koncertje méltó színfoltja volt a Liszt-év eseménysorozatának. Csanaky Eleonóra A GELLÉRTHEGYI ÁLMOK Szeptember 28-án, a színházi közvetítések megszokott rendjétől eltérő műsoridőben: vasárnap délután fél négykor a Csehszlovák Televízió második csatornája a kassai (Košice) Thália Színpad egyik előadását sugározta. Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok című színművének hazai képernyőre kerülése mindenképpen örömteli és kellemes hír, hiszen azt jelzi, hogy a televízió illetékes főosztálya a Magyar Területi Színház munkáját is figyelemmel kiséri és hébe-hóba az itt születő előadások egyikét-másikát szintén képmagnóra rögzíti. A darabválasztás ellen sincs különösebb kifogásom, hiszen a kitűnő szerzőnek ez a darabja az 1984/85-ös évadban a Thália Színpadon is megérdemelt sikert aratott. Akkoriban is, most is megállapítható volt, hogy a rendező: Horváth Lajos jó alkotói pillanatban és szerencsés kézzel nyúlt a darabhoz. Nemcsak az írói szándék, a színpadi cselekmény és a rendezői látásmód hármaskövetelményét tudta ügyesen összefogni, hanem színészvezetés tekintetében szintén céltudatos munkát végzett. Danyi Irén és Pólós Árpád színészi pályafutásuk legjobb alakításait nyújtják a gellérthegyi villa pincéjében játszódó történetben. Danyi Irén tehetségesen igazította alkatához a lány szerepét, míg Pólós Árpád higgadt erőbeosztással, de a témához illő személyes indulattal építi föl figuráját. Igaz, a kamerák csalhatatlan üvegszeme előtt a színészi játék itt-ott mutatkozó hibái, eszközszegéhy sztereotípiái is markánsabban kiütköztek mint a színpadon; ám a Thália Színpad fiatal szí- * nészkettősének így is oroszlánrésze van abban, hogy a Gellérthegyi álmok feszültséggel, emberi mélységgel, fordulattal és izgalommal teli szituációit a képernyőt szemlélő néző is érzékelni tudta. A rendhagyó színházi közvetítés befejeztével viszont azon tűnődtem, mi lehet az oka annak, hogy a Gellérthegyi álmok bemutatója óta nem tudtak ráduplázni itt tapasztalt színészi kiugrásukra, pedig a darab kassai prömierje óta idestova két esztendő telt el ... Lám, mi minden jut az ember eszébe egy ártatlan tévéközvetítés kapcsán. Miklósi Péter 9
