A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
A városka apraja-nagyja gesztenyét szüretel koronájuk az eget takarta, útját állták a haramiáknak. Azok nem tudták mire vélni a dolgot, földbegyökerezett lábbal álltak-bámultak. Ezalatt Eszterkét a fák ágtenyerükbe kapták, egymásnak adták, a legszélső fa lombja épp János rejtekének a nyílásáig ért. — így menekült meg a szerelmes leány, s békésen hajthatta álomra fejét imádottja két ölelő karjában. Megköszönöm a néninek a mesét, aztán továbbindulok. Látom, sokhelyütt az unokák is besegítenek a gyűjtésbe. Aprócska fiúk, meg leánykák kapkodják kis kosárkáikban a fű között lapuló gesztenyeszemeket. Minden fa védett, számozva van, pusztítani, önkényesen kivágni nem szabad. Az ősgesztenyés a kékkői állami gazdaság tulajdona. Haszonélvezői a város lakói, az intézménytől bérlik a fákkal sűrűn teleszórt kisebb-nagyobb sávokat. Legtöbb fával talán özvegy Nagy Rozália büszkélkedhet. — Szüleimtől örököltem a birtokjogot — mondja-magyarázza a nyugdíjas asszony —, nem válnék meg gesztenyésemtől a világ összes kincséért sem. Pedig akad itt munka, tavasztól őszig éppen elég. Hogy mást ne mondjak, évente ötször-hatszor le kell vágni, s össze is kell gyűjteni az aljnövényzetet. Ezidáig kaszást kellett fogadnom, de Rasfo, a 17 esztendős, idősebbik unokám váltig hangoztatja, hogy jövőre már ő ragadja kézbe a szerszámot. A foghíjas területet új hajtásokkal ültettem be. Szeretem a fáimat, külön nevet adtam mindegyiküknek. Kereken harminc faóriást mondhatok magaménak. A termés egy hányada az állami gazdaságot illeti, a fennmaradó menynyiséggel viszont a bérlő rendelkezik. A Jednota, fogyasztási szövetkezet örömmel vásárolja fel az ízletes magokat. — Hálás portéka a gesztenye nagyon — bizonygatja Nagyné asszony —, sütve is, főzve is kiváló. Napestig hangos a hegyoldal a „szüretelők" zajától. A legtöbb fa törzsét csak négy-öt összefogódzott ember bírja átölelni. A földre hajló példányok mellett akad néhány ritkaságszámba menő sudár faóriás is. A fák kiültetésének pontos idejét senki sem tudta érdemlegesen megmondani. Bizonyos azonban, mert a szájhagyomány is így őrizte meg, hogy a török hódoltság idején kerültek a földbe az első magok. Talán mégis a szépséges Eszterke keze nyomáról árulkodnak az ösgesztenyes famatuzsálemei ? ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Munka közben... Kati és alkotása A tehetséghez szorgalom is szükséges Hideghéty Kati ez év áprilisában volt tizenegy éves. Kislány, de már van „hivatása": fafaragó. Régebben kevés nö vállalkozott ilyesmire. A fafaragás nehéz mesterség. Kivált „művészeti" fokon. S a balkezes bratislavai Hideghéty Kati művészien faragja a fát. Tanítómestere Márai Žilavá. — Nagyon tehetséges és szorgalmas kislány. Lesz belőle valami... A tehetség ugyanis egymagában nem elég. Szorgalom is kell hozzá és kitartás. Annál is inkább, mert a fafaragás kemény munkát kíván — mondta róla tanítómestere. — Hogy kerültél kapcsolatba a fafaragással ? — kérdeztem Katitól. — A kertben dolgoztunk, apunak segítettem. Ott kezdtem a farícskálást. Amikor aztán kirándultunk a hegyekbe, apu levágott néhány vesszőt és a héját faragva díszítgette. Én is megpróbáltam. Apu megdicsért, ezért aztán én szorgalmasabban csináltam. Hát talán így kezdődött... Aztán úgy folytatódott, hogy Kati rajztehetségére felfigyeltek az iskolában. Rózsár László tanító szólt a papának, hogy jó volna a Katit beíratni az Exnár utcai művészeti elemibe. A kislány ott sem vallott szégyent. A rajzoláson és a fafaragáson kívül másban is tehetségesnek bizonyult. A matematikában például olimpiászra készül. Úszni már hároméves korában tudott. nem is akárhogyan. Versenyekre járt. A zongora billentyűi is szót fogadnak ujjainak, így hát ezt sem hanyagolhatta el. Mivel korához képest magas és jól fejlett, no meg a ritmusérzéke is kitűnő, a táncban is jeleskedett már olyannyira, hogy még filmezték is egy görög rendező tévéfilmjében a Csodálatos autóbusz című darabban. — A Pionír-palotában és a Prior előtt fényképeztek bennünket — mondta. — Olvasni is nagyon szeretek, sőt zongorázni is. A szülők Kati hobbijait kettőre csökkentették: a zongorára és a képzőművészetre. Mikor megkérdeztem Katit, mihez van leginkább kedve, így válaszolt: — Mindent szeretek, de tartom magam a szülői döntéshez. Kati szorgalmasan tanul. S gyakran farag. Máris szép alkotásokat tudhat magáénak. Eddigi faragásai közül az Anya gyermekével című — a képen látható — munkáját szereti a legjobban. Kép és szöveg: MÉSZÁROS JÓZSEF 5
