A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
népvándorlások viharai és külöféle más külső támadások pusztították. A monda szerint Botond buzogányával vágott rést érckapuján. A Jeruzsálemért harcoló keresztesek előbb kíméletlenül kifosztották, majd területén megalakították a Latin Császárságot. II. Mehmed szultán hadserege 1453-ban elfoglalta a várost, ettől az időtől, egészen 1923-ig Isztambul néven a török birodalom politikai központja lett. A SZULTÁNOK REZIDENCIÁJÁBAN II. Mehmed, aki Bizánc meghódításával kivívta magának a hódító jelzőt elhatározta, hogy itt építteti fel a Topkapi Sarayi-t, vagyis azt a palotarendszert, amely végül is négyszáz éven át épült, bővült, magán viselve az egyes korok építészeti törekvéseit vagy a szultánok szeszélyeit. A világ egyik legnagyobb múzeumává átrendezett palotarendszernek a megismerésére — időhiány miatt — csak egy napot szánhattam. Már a nyitás előtt a pénztár előtt álltam, de estig sem tudtam bejárni e várkastélynak a — vatikáni államétól nagyobb — területét. A szultáni „szerájt" sohasem dúlta fel ellenség. A kincstár anyaga pedig évszázadokon át sokfelöl és sokféleképpen gyűlt össze. A palotához tartozó értékeket a legnagyobb pénzügyi zavarok idején sem volt szabad senkinek sem elidegeníteni. A négy parkosított, várfalakkal elkülönített udvarból, különálló épületekből és számos múzeumi részlegből összetevődő palotakomplexumban csupán a szultán háreméhez negyvenhét olyan „néznivaló" tartozik, aminek a megtekintésére sem volna elég egy nap. Itt megnézhető — például — a Vízmedencés udvar, a Fekete eunuchok mecsetje és lakosztálya, A hercegek iskolája. Az anyaszultán lakosztálya, A szultán lakosztályai és fürdői, a Társalgó, A szultáni hitvesek lakosztályai, a Tükörterem, a Hárem kórháza, a Halál-kapu és még harmincöt hasonló látnivaló. MÉG NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG .. . A hátralevő időmet intenzíven ki akartam használni, ezért a turistatérképemmel nekivágtam a város más nevezetességeinek a felkeresésére. Az első meglepetés akkor ért, amikor az Ázsiát és Európát összekötő technikai csodához, a Boszporusz-hídhoz értem. Itt megtudtam, hogy a gyalogosokat már nem engedik át ezen a hídon, mert — állítólag — sok volt az olyan öngyilkos, aki erről a magas hídról ugrott a Boszporuszba. Mivel a városban nincsen metró, sem pedig villamosközlekedés, kénytelen voltam egy dolmusra, azaz társas-iránytaxira ülni, hogy gyorsan átjuthassak az egyik világrészből a másikba. A Kék Mecsetet magam is könnyen megtaláltam, mert négy minaretje messziről elárulta helyét. Körülményesebben jutottam el a Fedett Bazárba, amelyről — előzőleg — az egyik üzleti szellemű útitársam szuperlatívuszokat mondott. Ez az úgyszólván mindent árusító, mozgalmas és sokszínű bazár valóban hozzátartozik Isztambul képéhez, de hasonlót láttam más török városokban is. Megvallom, az olcsó ajándékokra szánt pénzemet azonban én is itt vásároltam el. Másnap már elhagytuk a közel 3 milliónyi lakost számláló várost, amely nemcsak az idegenforgalomban, hanem Törökország gazdasági és kulturális életében is megőrizte vezető szerepét. Isztambultól nincsen messze a bulgáriai Burgasz, amelynek repülőtérről startoló gépünk jó egy óra alatt hazarepített. Dr. PÁRKÁNY ANTAL GYERMEKEKNEK Fekete cica volt. Ördögnek neveztük. Reggelente hízelgéssel figyelmeztetett, hogy ideje valamit az edénykéjébe készítenem. Miután jóllakott, illedelmesen távozott. Megtörtént, hogy nem jelentkezett reggel, de később, mondjuk délután, nemcsak a lábamhoz húzódott, az orrocskájával hozzám is dörgölőzött. Mintha azt mondta volna: „Gyorsan, gyorsan, mert rettenetesen éhes vagyok!” Háromesztendős volt már, de egy napnál tovább sohasem tartózkodott idegen helyen. Aztán egyszer... Egy reggel nem jelentkezett Ördög, sem reggel, sem este, sőt a következő napon sem. Restelltem bevallani, hogy hiányzott. Múltak a napok, de Ördög csak nem tért meg. Miután az ötödik nap is nélküle ment el, már nem kérdezősködtem. Ördög mintha eltűnt volna a világból. Egy késő estén, már nem sok hiányzott az éjfélhez, mindannyian aludni tértünk, amikor valaki csengetett. A férjem fölkelt, az ablakhoz lépett, s a sötétséget kémlelte, de senkit sem látott. Ki csengetett hát? A kerti ajtónál facölöpök vannak. Az egyikre erősítettük a csengő gombját. Hiszitek vagy nem, ő csengetett be. Megérkezett. Ahogyan felugrott a cölöpre, az első tappancsával felkapaszkodott, a hátsó megérintette a csengő becsengetett. Nemcsak hogy megtért, de ünnepélyesen bejelentette: itt vagyok, ajtót nyissatok! karatlanul gombját. S Egy hónap múlva meg is feledkeztünk róla. Úgy mondtuk, bizonyára valaki magával vitte, vagy szerencsétlenség áldozata lett. Mindez augusztusban történt. Szeptember is elmúlott, október jött, novemberben már a korai fagyok jelentkeztek. Donát Šajner Fordította: (Vajkai) Az erdőnek sok lakója van. A hazai erdők egyik legnagyobb vadon élő állata a szarvas. Kb. 2 m hosszú, másfél méter magas. Kedvenc eledele a fiatal fák, bokrok lombja, de szereti a makkot, a kukoricát, a répát, a szénát is. Nagyon jó a hallása, szaglása, szép és gyors a mozgása. A szarvasbika agancsa olyan, mint egy ágas-bogas csontkorona. Legközelebbi rokona az őz. AZ ERDŐ ÁLLATAI CSONTOS VILMOS Tarka — barka Szarka farka Billeg a faágon, Csőre csörög; Az ól fölött Tyúk ül a kosáron ... — Kotkodács, kotkodács. Fehérük már a tojás. Tarka — barka Szarka farka Otthagyja az ágat, Repül gyorsan, S csőre koppá n Fiáján a tojásnak... — Kotkodács, kotkodács: Szarka csőrén a tojás... 21
