A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
4. Exitus A tömör esetismertetés többnyire lényeges eleme a riporteri érvelésnek. Gondolom, ebben a témában különösen az. Az onkológiai intézet adjunktusának kezében ott vannak a meghalt betegek kórlapjai, boncjegyzökönyvei: az emberélet névre szóló, mégis személytelen és szikár dokumentumai. A. A. fölvételekor huszonhat éves. Férjes asszony, középiskolai végzettségű hivatalnoknö. Fővárosi lakos, rákszűrésre soha nem járt. Rendszeresen használt fogamzásgátló tablettát, ami esetünkben azért lényeges, mert ehhez csupán recepttel szabadna hozzájutnia. így, legalábbis elvben, aki fogamzásgátlót szed, orvosi felügyelet alatt áll. Sajnos, a valóság ellenben az, hogy a nők jelentős része megkerüli az előzetes vizsgálatot, az időszakos ellenőrzést és valahonnan megszerzi a receptet, esetleg egyenesen a tablettát... A. A deréktáji és alhasi fájdalmakkal, rendszertelen vérzésekre panaszkodva jelentkezik a kórházban, ahol harmadik stádiumú méhnyakrákot diagnosztizálnak. Az alkalmazott kezelésre eleinte jól reagál, a daganat felszívódóban. Pár hónappal később újabb rákos fekély jelenik meg a méhnyakon; újabb kezelés következik, újabb javulással. De mindez csak időleges, mert a kezelés kezdetétől számított egy éven belül meghal. A boncolás adatai a halál okaként a méhnyak (feltehetőleg későn kezelt) daganatos betegségét igazolták. X. Y. betegségének és halálának részleteit nem írom le. Tény, hogy még csak negyvenhárom évesen, de már olyannyira előrehaladott állapotban jelentkezett kezelésre, amikor emberi számítás szerint menthetetlen volt. Az adjunktus arcán is levertség tükröződik amikor kijelenti: X. Y. elsősorban a nemtörődömségéért fizetett iszonyú árat, mert akkor jelentkezett kezelésre, amikor már nyolc hónapja tudott a betegség külsőleg is észlelhető, gyanús jeleiről. Pedig csinos nő volt, és két gyermeket hagyott maga után. Az egyetlen vigasztaló, hogy mindvégig szerették. A férje, a fiai szinte minden áldott nap bent voltak, nem hagyták őt magára ebben a helyzetben sem. Tudom, a világ legostobább kérdése fölvetni: mi lett volna, ha ...? Biztos ellenpróba nincs. Ezt igazolja az adjunktus magyarázata is. — Azt egész pontosan megmondani, hogy egy rák mikor stagnál, vagy mikor halad és terjed, nem lehet — közli tárgyilagosan. — Nem győzzük hangsúlyozni viszont, hogy minél korábban jön valaki, annál nagyobb esélye van a tökéletes gyógyulásnak. Arra, hogy tumormentessé válik. Előrehaladott állapotban, amikor a daganat már a nyirokláncolaton továbbterjed, akkor megfogni akár sugárkezeléssel, akár műtéti úton nagyon nehéz. Ennek ellenére tény, hogy a daganatos betegség okait kutatva az utóbbi években két jelentős tudományos fölfedezés volt. Az egyik, hogy a testi sejtek génrendszerében van olyan gén, amelyik lehetővé teszi a sejtek vég nélküli szaporodását. A másik, hogy olyan antitesteket lehet mesterségesen, kísérleti körülmények között termeltetni, amelyek egy-egy rákféleség specifikus ellenanyagai. Aligha vitás, hogy ezek a tudományos eredmények közelebb visznek a rák kialakulásának és a gyógyítás lehetőségeinek megismeréséhez. MIKLÓSI PÉTER (Következik: Tudomány és tapasztalat) A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN Sár — agyagos sár! Rajtad ringatták a bölcsőt, belőled épültek a falak s e falu. Ezek a sárfalak őrizték meg a lelkeket a történelem viharaiban a tatár, a török, az osztrák dúlások idején és a sártengerbe épített falut. És akik szárnyra keltek, hazaálmodtak s olyannak e sártengert, amelyet legyűrt az értelem és fölötte kivirágzik a szépség, s új otthonok ékeskednek a sártenger helyén. Új világ él tovább a sártenger felett... E különös új világ — új gondolatokkal gazdagodva 1986. augusztus 30-án találkozót tervezett Zsígárdon (Žiharec) az 1924—1925—1926-ban születettek számára. A nagy körültekintéssel, gondos szervezéssel, sok-sok szeretettel életre hívott találkozó egy nemzedék összetartozásának finom érzékeltetésével adta tanújelét, hogy a szülőföld élő, továbbéltetö valóság. A találkozó szervezőbizottsága a hnb mellett működő polgári ügyek testületé és az 1924—1926-ban született helybeliek voltak. És eljött a nap. A zsigárdi művelődési házban 1 50 meghívott, helybeliek, határokon — tengerentúlról jöttek ismerkedtek újra, mert sokszor csak a nevek voltak az eligazítok. 19—20 éves fiatal arcokat a történelmünk egyik szakaszából örökített meg az emlékezet. A másik életszakasz a 40 év — a történelem másik korszakában kezdődött: szétválasztás, nekiindulás egy teljesen újnak, más-más utakon és feltételek mellett — küzdelmekben, próbákban edződött ez a nemzedék ... A meghívásra eljöttek a régi tanítók az egykori „nemzet napszámosai", szellemi lámpásai ennek a sártenger közé épült falunak. Könnyes meghatottsággal borult a vén diák az egykori mester és a volt tanító nénik nyakába. Pontosan 14 órakor elfoglalta a helyét a 150 meghívott. Lukács Mária a fiatalabb nemzedék nevében verssel köszöntötte a meghívottakat. Ünnepi beszédet a szervezők nevében Ladies Rezső tartott, ismertetve a falu múltját s jelenének építését. A szülőföldhöz való eleven kötődés hatotta át beszédét. Majd szólt a közelmúltról, a megélt történelemről: A fegyverek elcsitultak 1945 májusában. 1 948-ban új államformába rendeződtek a viszonyok. A falu megoszlott ugyan nyelvi szempontból, de a közös cél egybehangolta az itt élőket és megnyílt az út a falu fejlődése előtt. Ezután Ladies Rezső köszöntő és a múltat taglaló beszéde után Lukács József a jelen kibontakozásának összetevőit ismertette a külföldről hazatértekkel. A több díjat nyert felnőtt kórus ez alkalommal is fellépett és a legifjabbak, az iskolásgyerekek kiváló tánccsoportja is szerepelt. Az ünnepség után az ünneplő 60 évesek a hnb-n eskütételre gyülekeztek, ahol a polgári ügyek intézője, Morvay Mária üdvözölte őket, továbbá a hnb titkára. Takács István. Ő vezette le az eskütételt, majd az ünnepeltek beírták nevüket a község emlékkönyvébe. Ezt követően elballagtak a régi iskolába, majd ki a temetőbe a társak sírjához. Nyolc óra felé újra megtelt a művelődési ház. Az ünnepi vacsorát sok gondos kéz készítette elő. Közben a hajdani tanító, a 89 éves Nyitrai László, aki Mohácsról érkezett a meghívásra — kért néhány szót diákjai köszöntésére és a közös múlt felidézésére. Megható szeretettel emlékezett. Zsigárd volt pedagóguspályájának első állomáshelye. Az élményeit idézte. Szavait nevetés és mosoly kísérte. Arról beszélt, hogyan tudta meg, hogy Zsigárdon beceneveket osztanak nagy titokban, és Zsigárdnak is van egy másik neve „kis Bécs". Kis Bécs?! És lassan hogyan döbbentek rá a tanítók, hogy e sártenger ha nem is Bécset, de aranyat takar, csak keresni kell. És ők a tanítók szorgos munkával keresték a tehetségeket. Mind a pedagógusok, mind a tanítványok részéről megmutatkozó lelkesedés megteremtette a feltételét a János Vitéz c. daljáték színre vitelének. Az iskolás korú gyerekek kiváló színészeknek bizonyultak. 1935-ben mutatták be a darabot először Zsigárdon az erre az alkalomra épült — az akkori Szlovenszkó első forgószínpadán. E felejthetetlen gyermekszínjáték túljutott a falu és a környező faluk határán, jöttek a meghívások Galánta, Érsekújvár, Nové Zámky, Léva (Levice), Komárom, Komárno Bratislava művelődési házaiba. A kis csapat útrakelt és meghódítva a szíveket, telt házak előtt 14 előadással vitte hírét az aranynál is ragyogóbbat termő falunak. Emlékezni jó. Könnyek csillogtak az öreg mester és a hajdani kis János vitézek és lluskák szemében, mert akkor minden fiúban János vitéz és minden lányban lluska élt tovább. Végezetül felcsendült Bagó dala, az őszbe hajló Szöcs Károly, a hajdani szeretett kis Bagó lépett a színpadra. Csepelről jött el a találkozóra, ma diplomás gépészmérnök. Míg a vacsora előkészületei folytak, játszott a zenekar. A fiatalok együtt énekeltek a hatvanasokkal és ismerkedtek tovább: Hol vagy? Mit csinálsz? A család? .. . Aztán pohárköszöntők, koccintások és vidám beszélgetések következtek, s minden azt érzékeltette a távolból jöttékkel: De jó is itthon! És mintha tegnap lett volna az ifjúság —. a régi partnerek újra párba álltak, kezdődött a tánc. Újra búcsúzás: Viszontlátásra! Viszontlátásra! Köszönjük a szép rendezést! 13
