A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
dmen-onnan HAILOTTin^OnZASTUK-LATTUK Az 1919-ben alapított párizsi divatszalon, a Patou tervezője, Christian Lacroix úgy véli, hogy a neves francia szabóságok fölhagytak eredeti hivatásukkal: kreációik híján vannak minden leleménynek, eredetiségnek, földhözragadtak, hétköznapiak. A divat irányítóinak parádésabb, szellemesebb, fantáziagazdagabb kollekciókat kell tervezniök, melyek meghökkentik és elszórakoztatják az embereket. A képen Lacroix és kollekciójának egyik valóban érdekes és meglepő darabja. Ismeretlen fiatal lány alakítja, Jean-Jacques Beineix új alkotásának a 37,2° reggel című filmnek főszerepét, Béatrice Dalle. Szakmai körökben azonban máris úgy vélik, hogy a húsz esztendős szép és vonzó lány méltó utóda lesz Brigitte Bardot-nak, ő lesz a kilencvenes évek szexideálja. New York egyik forgalmas aluljárójában látható ez a nyugodtan pihenő turista. Nem kell félni, fogy felfázik a kövön, mert műalkotás, csupán bábu. Duann Ronson plasztikája a Napszúrásos utazó címet viseli. Friedhart Klix: AZ ÉBREDŐ GONDOLKODÁSA „Szembekerülünk azzal a ténnyel, hogy a legkorábbi szintjén a kognitív folyamatok kialakulása és differenciálódása a hangképzéstől függetlenül megy végbe. A gondolkodás létrejötte megelőzi a nyelvfejlődést. A forgalmi osztályozások a valóságos világ dolgainak és élőlényeinek aktív vagy passzív tulajdonságaival való szenzomotoros érintkezés során bukkannak elő az emlékezetből. Az idegrendszer asszociatív kapacitását igénylik, valamint az információtárolásban a differenciádé bizonyos fokát." A kissé nyakainkért fogalmazás senkit ne ijesszen meg. Népszerű ismeretterjesztő munkáról van szó, igaz viszont, hogy rendkívül magas színvonalú ismeretterjesztő munkáról. S gyanítjuk azt is, hogy a bonyolultan hangzó mondatok egy része a fordító lelkiismeretét nyomhatja, noha kétségtelen, hogy a szerző sem erőltette meg magát túlságosan annak érdekében, hogy minél szélesebb olvasóréteg férkőzhessen közelebb témájához. Mert végül is ez a lényeg. A téma. Az ébredő gondolkodás. E sorok írója legalábbis nem tud róla, hogy e tárgykörben jelent volna meg magyarul ilyen színvonalú és terjedelmű ismeretterjesztő munka. Az emberré válás működéselvei és nyomai — Az ösztönös viselkedésszabályozás komponensei — a kognitív folyamatok evolúciójának kiindulási alapja — Kommunikáció és kogníció az ember előtti viselkedésszabályozásban — e témákról szól a könyv első, rövidebbik része, amelynek összefoglaló címe: Az emberi intelligencia biológiai eredete és kezdeti társadalmi determinációja. A második rész („Az emberi intelligencia társadalmi feltételei, megjelenésformái és funkcióelvei'’) pedig az alábbi problémákat feszegeti : Munkamegosztás, kooperáció és kogníció — Az archaikus gondolkodás — A társadalmi viszonyok archaikus szabályozása A társadalmi viszonyok új formái a korai városállamokhoz való átmenet idején. — Adalékok a számfogalom, a számtani műveletek és a matematikai gondolkodás keletkezéstörténetéhez — A megismerés mint tárgy és cél a görög gondolkodásban — Kreativitás mint biológiai, társadalmi és egyéni jelenség. Mindent összevetve: a látszat ellenére alapvető és kiváló ismeretterjesztő könyvet kaptak kézhez az érdeklődők az „ébredő gondolkodásról". (cselényi) Joseph Heller: GOLD A MENNYBE MEGY Dr. Bruce Goidnak az ötödik x-éhez közeledő egyetemi tanárnak nagyon elege van már mindenből: az egyetemből, tanítványaiból, kiterjedt rokonságából, feleségéből — Béliéből, agg- apjából — Julius Goidból, örült mostohaanyjából, Sídből a bátyjából, valamint saját, frázisokat ontó cikkeiből. Komoly irodalmi tervei (könyvet készül írni David Eisenhowerról, Henry Kisingerröl, és a zsidó lét élményéről) a rengeteg cédulázás, jegyzetelés és újságkivágás-gyűjtés mellett mindvégig tervek maradnak. Publikációi pedig hemzsegnek a közhelyektől. Egyik jól hangzó frázisát véletlenül észreveszik Washingtonban — a Fehér Házban —, ahol volt iskolatársa, Ralph „dolgozik". Ajánlatot kap tőle, sőt kormánykinevezéssel kecsegteti. Gold nem veszi észre, hogy az elnöknek nem reá, hanem a közhelyeire van szüksége. Frázisgyártónak kéne („Összehabarod az agyam", „Semmi sem úgy sikerül, ahogyan tervezzük", „Minden változás csak rosszat hoz"), de ezt nem merik vele őszintén közölni. Inkább megcsillantják előtte a politikai karrier lehetőségét. Gold bedől a kormányköröknek, illetve Ralphnak s mindent megtesz, hogy a kilátásba helyezett karriert befussa — azaz hogy a mennybe juthasson. Hajlandónak mutatkozik elválni a feleségétől, orvosi vizsgálaton átesni, eltűrni, hogy Greenspan, az FBI embere, állandó megfigyelés alatt tartsa, sőt újranősülni. A bolondját járatják vele, megalázzák, miközben az elnök azonnal kikölcsönzí, helyesebben mondva kisajátítja minden frázisát, hiszen amíg frázisokat puffogat, addig sem kell mást csinálnia. De Gold kétségbeesetten reménykedik, mert Amerikában minden lehetséges, Amerika a korlátlan lehetőségek hazája — s egyben Gold hazája is. Az olvasó a könyv első lapjaitól érzi, Gold mennybemeneteléből nem lesz semmi. Mégsem teszi le a könyvet, mert Joseph Heller új regényét nem lehet letenni. Nyerítve olvassa végig. Megállapíthatjuk, hogy „a 22-es csapdája" és a „Valami történt" írója ismét kitűnőt alkotott. Egy tiszteletlen, röhögtető, vitriolosan maró, de egyben elgondolkodtató szatírát. Egyszóval olyat, ami ebben a műfajban dukál! Ardamica Ferenc A TOKAJI ÍRÓTÁBOR A Népszava 210. számában „A teljes élet színét és fonákját" címmel Mátyás István -cikkét olvashatjuk, a 15. alkalommal megrendezett tokaji írótáborról. A szlovákiai magyar írók körében is népszerű írótábor a Napjaink című miskolci irodalmi folyóirat kezdeményezésére alakult. Eredetileg csak egyszeri találkozást terveztek, a megyebeli írók és néhány meghívott irodalmár részvételével. A találkozó azonban olyan sikeres volt, hogy 1972-től minden évben megrendezik. A tábor fő patrónusa. Darvas József író és Hegyi Imre megyei népfronttitkár volt. Mátyás István cikkében így foglalja össze a tábor célját: „Találkozzanak évente egyszer a megye s az ország írói, cseréljék ki gondolataikat egy-egy időszerű, fontos témáról, kapjanak ötleteket egymástól, mondjanak véleményt a munkájukról, az irodalom s az ország dolgairól. Vitázzanak a hazai valóság egy-egy szeletéről, amelyik néha szinte éget a gondolatban, a lélekben, mint ahogy tenyerünket égeti a forró vas, ha megfogjuk." Az idei találkozó programjában többek között szerepelt Darvas József tiszaladányi, József Attila lillafüredi emléktáblájának megkoszorúzása, az írók tisztelgése Kazinczy Ferenc sírjánál Széphalmon, a miskolci íróhét 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitása a miskolci József Attila könyvtárban és emléktábla-avatás. Az idei vitaindító szópárbajra ösztönözte a megjelent Írókat. Többen föltették a kérdést: „Mi most az író az irodalom társadalmi feladata, rendeltetése?" Többen amellett foglaltak állást, hogy „az irodalom ma is összetartó erő" és alapjában véve nem változott a funkciója. Többen fölhozták, hogy az irodalom tekintélye nagyon alászállott, azelőtt a közönség is jobban odaállt az irodalom mellé." Szóba került az „Olvasó nép" mozgalom is, amely lassú sorvadásnak indult. Felvetődött a kérdés: „Vajon az irodalom hibás-e presztízsének csökkentésében ?" Sokan javasolták, hogy az irodalom „igyekezzen eljutni a legszélesebb olvasóközönséghez; írjon meg az író mindent, amit fontosnak érez, lelkiismerete szerint." Szó volt arról, hogyha az írók előbbre akarnak jutni, mélyebben kell ábrázolniuk a ma valóságát, s az irodalmat azon kell lemérni, mit tud nyújtani ennek a társadalomnak. —dénes— MOZART ZONGORAVERSENYEI Wolfgang Amadeus Mozart életművében jelentős helyet foglalnak el a zongoraversenyek. Huszonhárom zongoraműve maradt fenn. melyekben sikerült egyesítenie a zongoraszonáta és a szimfónia terén elért eredményeit. Amikor 25 éves korában, 1781- ben Salzburgból Bécsbe költözött, virtuóz zongorajátékával meghódította a bécsi zenekedvelőket, a főúri hangversenyek résztvevőit. Önálló koncerteket is rendezett, ahol csakis saját kompozícióit adta elő. 1782 és 1786 között 15 zongoraversenyt írt, melyeket bécsi koncertjein mutatott be, óriási sikerrel. E zongoraversenyek kétségtelenül a világ zeneirodalmának legkiválóbb zongoraművei közé tartoznak. A Bécsben komponált 15 zongoraverseny közé tartozik az 1782-ben írt A-dúr K. 414 zongoraverseny és az 1786-ban keletkezett A-dúr K. 488 zongoraverseny is. Mozart mindkét zongoraversenyét szórakoztató zenének szánta, s úgy vélte, hogy a müvek szólórésze sem túlságosan nehéz. Ez azonban csak akkor igaz maradéktalanul, ha figyelembe vesszük, hogy Mozart a zongoraszólamok interpretációs nehézségi fokát a maga zseniális képességeihez mérte. A két zongoraverseny megírása közt eltelt négy esztendő tulajdonképpen nem hosszú idő. A két mü közötti különbség azonban nagyszerűen illusztrálja Mozart gyors fejlődését. Az A-dúr K. 414-es zongoraverseny még „csak" egy zseniális fiatalember alkotása, a négy évvel később keletkezett A-dúr K. 488-as zongoraverseny viszont már a Mozart életmű egyik reprezentáns darabja, mely a zeneköltő érzésvilágába enged bepillantást, mondhatni egyik legszemélyesebb kitárulkozása. A Hungaroton új digitális felvételén az ifjú magyar zongoraművész. Kocsis Zoltán Játssza a két zongoraversenyt, könnyed stílusban, virtuóz technikával, fiatalos lendülettel. A szólista méltó partnere a Rolla János vezette Liszt Ferenc kamarazenekar. A lemez nagyszerűen érzékelteti a müvek vidámságát, optimizmusát, fiatalos lendületét és szépségét. Sági Tóth Tibor 9
