A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

A HONVÉDELEM CSELEKVŐ HAZAFIASSÁG Mihail Gorbacsov a Rudé Právonak adott válaszaiban figyelmeztetett többek között arra is, hogy az Egyesült Államokban olyan katonai programok valósulnak meg, amelyek minden eddiginél nagyobb mértékben fenye­getnek az atomháború kirobbantásával, olyan fegyverek készülnek, amelyek néhány nap alatt képesek lennének elpusztítani a civilizá­ciót. Valóban sok nyugtalanító jelenséggel találkozunk napjainkban. A nemzetközi élet­ben tapasztalható feszültség a józan gondol­kodású embereket szerte a világon cselek­vésre ösztönzi-. A tájékoztató eszközök talán soha még annyi békét támogató akcióról nem tudósítottak, mint mostanában. Kétség­telen, hogy a közvélemény szerepe nagy ha­tással van a politikai helyzet alakulására, de ez önmagában véve még nem jelent teljes garanciát jövönkre vonatkozólag. Korunkban a haza védelmére való felkészü­lés természetes velejárója életünknek. Nem mond ellent a békés életre törekvő felfogá­sunknak. Épp az lenne a különös, érthetetlen, ha ezt elhanyagolnánk egy olyan világban, amelyben nemzetközi szinten éles osztály­harc folyik. Az imperialista hatalmak kiszá­míthatatlan kalandorságát a történelem tá­voli és közeli drámai példáinak egész sora figyelmeztetően igazolja. Nincs semmi külö­nös tehát abban, hogy a szocialista államok kötelességüknek tartják állampolgárainak honvédelmi nevelését, felkészülését a szoci­alista haza vívmányainak védelmére. A honvédelmi nevelés közvetlen eszmei alapja a szocialista hazafiasság és internaci­onalizmus. Már ezért is a honvédelmi nevelés tágabb fogalom, mint a fegyveres szolgálatra való felkészítés, mert ide tartozik országunk­nak a békés építőmunka általi erősítése, fel­virágoztatása. A szocialista hazafiasság magába foglal minden értéket, amelyet a múltban és jelen­ben is az egy országban élő nemzetek és nemzetiségek teremtettek, teremtenek. A honvédelem a haza szolgálatának része. Alkotmányunk szerint teljesítése becsületbe­li kötelesség. A szocializmus építése és vé­delme egymással összefüggő, egymást kiegé­szítő feladat. Néphadseregünk a fiatalok szá­mára a felnőtté válás iskolája is. A katonai szolgálat olyan szakasza a tizenkilenc-húsz­­éves fiatalok életének, amikor előtérbe kerül az áldozatvállalás, a bátorság és a bajtársias­­ság bizonyítása. Ekkor kap a fiatal először olyan önállóságot, amely a legnagyobb fokú felelősséggel, a maga és társai életének meg­védésével jár együtt. A katona fiatalok kikép­zésében és szolgálatában mutatott erényei igazolják, hogy az ilyen irányú nevelő munka nem eredménytelen. Ennek a ténynek a tudatában a közvéle­ménynek is támogatnia kell azok becsületét, akik teljesítik honvédelmi kötelezettségüket ellentétben azokkal, akik ügyeskedéssel pró­bálják kivonni magukat a katonai szolgálat alól. S végül szeretnék visszatérni a kiinduló­ponthoz, amikor a honvédelmi nevelés fon­tosságáról beszélünk, sohasem feledkezünk meg arról, hogy mi nem háborúban akarjuk látni ifjúságunkat, hanem békét akarunk, azt kívánjuk, hogy ifjúságunk békében, boldogság­ban élhessen. Ennek a gondolatnak a jegyé­ben emlékezünk meg október 6-án a néphad­sereg napjáról is. STRASSZER GYÖRGY Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök szeptember 15-én hivatalos baráti látogatásra érkezett az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba. Ott-tartóz­­kodása idején tárgyalásokat folytatott Sadli Bendzsediddel, Algéria elnökével, a Nem­zeti Felszabadítási Front párt főtitkárával, majd a két küldöttség plenáris megbeszé­léseken vett részt. Gustáv Husák elvtárs látogatást tett és beszédet mondott az algériai parlamentben. Felvételünk Gustáv Husák és Sadli Bendzsedid tárgyalásán készült. VISSZAPIILANTÓ SZEPTEMBER '86 Ľubomír Strougal szövetségi mi­niszterelnök a prágai Hrzán-palo­­tában fogadta Zbigniew Szalajdát, a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét, aki munkalátogatáson tartózko-CSÜTÖRTÖK dott hazánkban. Áttekintették a csehszlovák és a lengyel ipar fej-I^k lesztésének kérdéseit és az e té­ren kifejtett együttműködés el­mélyítésének lehetőségeit. Prágából Berlinbe utazott az a csehszlovák szakszervezeti kül­döttség, amely részt vesz a XI. szakszervezeti világkongresszu­son, A 12 tagú delegációt Karel SZOMBAT Hoffmann, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZKT elnöke, a Szak­­szervezeti Világszövetség alelnö­­ke vezette. A Dél-afrikai Köztársaságban a hét végén legalább 14 afrikai ve­szítette életét a különböző tünte-VASÁRNAP tések során. A Johannesburg mel­letti Sowetóban a rendörök brutá­lisan felléptek a tüntetők ellen. Ľubomír Štrougal szövetségi mi- HÉTFŐ penhágába utazott. A látogatásra niszterelnök hivatalos látogatásra Paul Schlüter dán kormányfő a Dán Királyság Fővárosába, Köp- ^ meghívására került sor. I o Kétnapos aktívaértekezlet kezdő­dött az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának szervezésében Nyitrán (Nitra), amelyen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szakemberei érté-SZERDA 10 kelték gazdálkodásuk eredmé­nyeit, és a CSKP XVII. kongresszu­sának határozatai alapján megvi­tatták az ágazat fő feladatait a ki­tűzött célok elérése érdekében. Kerületi ideológiai konferenciát rendezett Kassán (Košice) a ke­let-szlovákiai kerületi pártbizott­ság az új pártoktatási év megnyi­tása alkalmából. A tanácskozáson részt vett Jan Fojtik, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB tit-PÉNTEK 12 kára, és beszédében a CSKP XVII. kongresszusa utáni ideológiai munka fő irányaival foglalkozott. Felhívta a figyelmet a párt jelenle­gi ideológiai harcának és a haladó erők békeharcának néhány fontos kérdésére. New Yorkban megnyílt az ENSZ- közgyűlés idei, 41. ülésszaka. A tanácskozáson a világszervezet 159 tagállamának küldöttségei vesznek részt. A 41. ülésszak első napjának programján a mandá-KEDD 16 tumvizsgáló bizottság, valamint a közgyűlés új elnökének megvá­lasztása szerepelt. Az ülésszak el­nökévé egyhangúan Rasid Csaud­­ri bangladesi külügyminisztert vá­lasztották meg. HÉTVÉGI LEVÉL Merész és talán fölösleges dolog is megjó­solni azt. hogyan értékelik majd a jövő század történészei az ezerkilencszázhetve­­nes-nyolcvanas évek eseményeit, gazdasági és politikai életét, kultúráját, tudományos­műszaki színvonalát. A történelmi távlat, az összefüggések pontosabb ismerete nyilván lehetővé teszi számukra, hogy korunkról elfogulatlanul és őszintén írjanak, előítéle­tektől mentesen, kizárólag a tények alapján és tükrében. Van azonban napjainknak egy olyan, pontos jelzővel szinte nem is minősít­hető jelensége, amely minden bizonnyal számukra is ugyanolyan érthetetlen marad. ' mint amilyen érthetetlen és megmagyaráz­hatatlan nekünk. A terrorizmusra gondolok, erre az értelmetlen és az emberi méltóság­tól távol álló. azzal össze nem egyeztethető cselekvésmódra, amely a kapitalista társa­dalmakban termékeny talajra lel, s amely­nek hiába is keresnénk a törvényszerűsége­it. hiszen rendszerint nélkülözi a logikát, mechanizmusát pedig zavaros elképzelések és elvakult szenvedélyek működtetik. Léte­zése sajnos nagyon is kézzelfogható tény. Alig múlik el nap, hogy ne hallanánk, ne olvasnánk valamilyen véres akcióról, eszte­len merényletekről. Pokolgépek és bombák robbannak Bejrutban és Párizsban; békésen imádkozó embereket mészárolnak le Isz­tambulban és valahol a Fülöp-szigeteken; embereket rabolnak el itt meg ott meg amott, s mindezt csak azért, hogy ezekért az ártatlanokért cserébe kierőszakolhassák a jogosan börtönbe zárt társaik szabadon­­bocsátását. S akkor még nem szóltunk a repülőgépek elrablásáról, a túszejtésnek er­ről az újszerű formájáról, amely az óvintéz­kedések megszigorítása ellenére egyre na­gyobb méreteket ott. s ez az áldozatok számának emelkedésében is megnyilvánul. Néhány hete a karacsi repülőtéren zajlott le egy véres dráma, amelynek részleteit még ma sem tisztázottak. Csak egy dolog bizo­nyos: a húsz halott, akiknek a hozzátartozói talán sohasem tudják meg. miért kellett így végezniük A terrorizmus minden formáját el kell ítélni, még akkor is. ha olykor jogos követe­lések teljesítése érdekében, szinte utolsó lehetőségként alkalmazzák Az erőszak ugyanis még nagyobb erőszakot szül. s nem hogy gyorsítaná, de talán késlelteti is a megoldást. A terrorcselekmények kitervelői azonban többnyire nem holmi nemes célo­kért kívánnak harcolni, hanem mert a zűr­zavarból. az anarchiából esetleg hasznot húzhatnak A föld békeszerető emberei azt kívánják hogy a vitás problémákat a tárgya­lóasztaloknál beszéljék meg és oldják meg, mert a fegyverropogás, a bombák robbaná­sa elnyom minden emberi hangot, legyen az csendes panasz vagy hangos jajveszékelés. Ma már azt is megszokhattuk (ha ugyan meg lehet szokni az ilyesmit), hogy a terro­rizmus nem válogat az eszközökben. Min­den módszerrel megpróbálkozik, csak azért, hogy váratlanul, de annál sokkolóbb módon sújtson le. De nemcsak az akciók időpontja kiszámíthatatlan, az „áldozatok" kiválasztása is a kitervelő szeszélyétől függ. Újságíró, diplomata, nézelődő turista, béké­sen ebédelő család, — valamennyien áldo­zatai és célpontjai lehetnek (és sajnos vol­tak is már) esztelen terrorista merényletek­nek, s az ember egyre nyugtalanabbul azt kérdezi: mindez miért ? < 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom