A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
492 1 kalapja köré egy hosszú rozmaringágat tűztek körbe, egy másikat pedig muskátlival a mellére. A vőfélyek rozmaringos bokrétát kaptak a kalapjuk mellé, amelyet „oldalasán" tűztek fel. Az ő mellükre is került bokréta. Amikor megjelent a piacokon a viaszvirág, az élő muskátlit a fehér viaszvirág váltotta fel, de a kalap mellett a rozmaring továbbra is megmaradt. A vőfélyek tisztségét Hidegkúton a rozmaring és bokréta mellett még kendő is jelezte. A kisvőfély bokrétáját lefele szúrták a mellére, a karjára pedig kiskendőt kötöttek. A nagyvőfélyeknek még a vállára is tűztek egy nagykendőt. Rozmaringot a lányok lakodalomkor nem kaptak, de azért ők is kedvelték. Vasárnap templomba menet az imakönyv mellé a kezükbe fogták. A legények vasárnaponként templomba menet, vagy délután nagyon szerették a kalapjuk mellett virággal együtt viselni, ilyenkor a kalap bal oldalára tűzték. A legények életében különleges eseménynek számított a sorozás. A sorozóhelyre a bíró kísérte el a legényeket. Azoknak a legényeknek, akiket besoroztak fejenként két méter hosszú nemzeti színű szalagot vett. A cseh- \ szlovák állam alatt a szalag piros-fehér-kék volt, a Monarchia idején piros-fehér-zöld. A legény egy méter szalagot a kalapja mel- ; lé tűzött a bal oldalra úgy, hogy a két egyforma hosszúságú vége lelógjon. A másik méterből „petárdát" készítettek, amelyet a mellükön bal oldalon viseltek. A besorozott legények így tértek vissza. Sorozás után a petárdát a szeretőjüknek ajándékozták, aki a másnapi misén már a hajába kötve viselte. Sokszor így tudták meg, hogy melyik lánynak van már udvarlója a regruták közül. A legény a kalapja mellett sem viselte tovább a regrutaszalagot. Levette, egy keskeny csíkot levágott belőle, s azt a kabátja bal kihajtójára tűzve viselte egészen a berukkolásig. MÉRY MARGIT A szerző felvételei \ Medvesaija öt falujában Medveshidegkúton (Studená), Tajtiban (Tachty), Vecseklőn (Večelkov), Ó- és Új-Báston (Stará a Nová Bašta) a férfiak hagyományos öltözete teljes mértékben megegyezik és a Dél-Szlovákiában általánosan viselt férfiöltözetektől sem mutat lényegesebb eltérést. A férfiviseletek tartozékai a vászongatya és a posztónadrág mellett a vászoning, lajbi, kabát, báránybőr bekecsek, csizma és a nélkülözhetetlen kalap voltak. Kalap nélkül vasárnap férfi a kapun ki nem léphetett. Természetesen a kalaphoz hozzátartoztak a járulékok, amelyekről mindig meg lehetett állapítani, hogy viselőjének mi a foglalkozása, nős-e vagy nőtlen, regruta vagy sem, és természetesen az alkalmat is, a kisebb vagy a nagyobb ünnepet. Medveshidegkúton a pásztorok a kalapjuk mellett jobb oldalon mindig valamilyen madár tollas bőrét viselték a csőrrel együtt. Ha kisebb volt a madár, kivették a belső részeit, a bőrt kiszárították és az egész madarat a kalapjuk mellé tűzték. Mindenki a kedvenc madarát készítette ki. A nagyobb madárnak — pl. fácán vagy fürj — csak a feje került a kalap mellé. A kanászok nem madarat, hanem disznósertét viseltek a kalapjuk mellett. A legények kalapjának dísze vasárnaponként a kakastoll volt. 5—6 kakastollat is kitűztek a kalapjuk mellé, úgy mentek az utcára. Nagyobb ünnepeken, mint húsvét, pünkösd, vendégség (búcsú), árvalányhajat tűztek a legények a kalapjuk mellé. Az árvalányhajat Péterfalván (Petrovce) a szentháromságkor tartott búcsúban vásárolták egy koronáért, de volt, aki a Szent kútról (búcsújáróhely) hozta vagy a kofáktól vette. Az árvalányhaj a legkedveltebb és a leghosszabb ideig viselt kalapdíszük volt. Még manapság is feltűzik a kalapjuk mellé fellépések alkalmával, de ilyenkor már a nős emberek is. A másik kedvelt kalapdísz a rozmaring volt, amit főleg lakodalmakkor viseltek. A vőlegény
