A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
JOGI TANÁCSOK NEHÉZSÉGEK Ezer esztendeje nem láttam már Kálmánt, ezért valóban megörültem, amikor megpillantottam testes alakját a kávéház szögletében. — Szervusz, Kálmán, hogy szolgál? — Elcsüggedve emelte rám tekintetét. — Ne is kérdezd. Rosszul. — Nocsak! Tulajdonképpen mi bánt? — Inkább ki, mint mi. Nem vagyok képes egy húron pendülni a főnökömmel. Egyfolytában csak nyaggat, nem hagy békén, soha semmi sem felel meg velem kapcsolatban az elképzelésével. Még csak a fizetésemet sem akarja emelni. — Tudod-e, mit tégy? — Kíséreltem meg, vesztemre, jó tanácsot adni régi haveromnak. — Kösd fel az útilaput. Állj odébb egy házzal. Röviden: változtasd meg a munkahelyedet. Találj magadnak egy megfelelőbb céget. — Ezt komolyan gondolod? — Csillant meg az érdeklődés Kálmán szemében. — De aztán meg — hová menjek? — Ajajaj, az olyan fiúkat, mint te, mindenütt tárt karokkal fogadják. Próbáld meg, például, az „Egyesült lazsáló”-t. — Ott alacsonyabb fizetést kapnék, mint nálunk. Ezt nem engedhetem meg magamnak. — Tehát kísérelj meg elhelyezkedni a „Transzportás" cégnél. — Náluk három műszakban megy a munka. Az én koromban meg már szüksége van az embernek a zavartalan éjjeli nyugalomra. — Mit szólnál a csökevényeket előállító vállalathoz? — Messze van. Nem szívlelhetem a mindennapi utazgatást a város másik végére és újra vissza. Lassan már fogyni kezdett a türelmem. — Nem hiszem, hogy nem akadna számodra egy megfelelő állás. Nézz be az „acéltompító"-hoz. — Nekem az a cég valahogy nem tetszik. Azonkívül, a gyerekeimet sem helyeznék el a vállalati bölcsődében. — Akkor talán más szakmakörben kellene keresni a boldogulásodat. Manapság ez gyakori. Az agromémök a tánc elméletével foglalkozik, a filozófus mint közgazdász ténykedik, az orvos énekesként keresi kenyerét. Te is a sárba taposhatnád bérelszámolói ceruzádat és zöldebb legelők felé irányíthatod lépteidet. Menj egy gyárba melózni! Ott legalább rendesen fizetnek! — Hát ezen érdemes lenne elgondolkozni. De nem, inkább nem ezt választanám. Ugyanis a gépek zaja, zöreje, a fülsiketítő lárma rosszul hatna az idegrendszeremre. — Vagy próbálkozz egy építkezésnél. — Nem jó. A magasban tériszonyom van. — Cukrászda? — Én, a cukorbajommal ? — Az útépítésnél... — Nem jó. Nem bírom elviselni a légkalapács rezgését. — Vagy a vegyészekhez ... — Számomra nagyon büdös a laboratórium. Valóban nem tudsz a számomra semmi jobbat? Én azonban már torkig voltam az ilyennemű beszélgetéssel. Hát neked aztán semmi az egy világon nem felel meg. Csupán csak kifogásolni tudsz mindent. Semmi sem tetszik neked, mindig csak azt ellenzed, amit éppen ajánlok. Eszelj hát ki magad valami jobbat! Szemrehányóan nézett rám. — Látod, ilyenek az emberek. A legjavát mindenből ki-ki a maga számára igényli, másra meg fütyül. Neked megfelel a saját foglalkozásod, élsz. mint hal a vízben és más embert vigyen az ördög. Valamennyien egyformák vagytok. Magad is ilyen vagy. Más ember nem érdekel. Számodra csak az a fontos, hogy neked nincsenek nehézségeid a főnököddel. Ebben a pillanatban kicsirázott bennem a nem is alaptalan gyanú. — Te, Kálmán! Nézz a szemembe és mondd meg, miféle nehézségeid vannak neked tulajdonképpen a főnököddel? — Áthidalhatatlanok, — szakadt fel a sóhaj Kálmán szive mélyéből. — Képzeld, az a neveletlen fráter nem átallja azt kívánni tőlem, hogy dolgozzak! HOCMAN GÁBOR Ml AZ ANIMÁCIÓ? Egyre többet olvasunk, hallunk animációs filmekről. A Filmlexikonban mégis hiába keressük az animáció vagy animációs film címszót hiszen nem is olyan régen még a szakemberek is csak trükkfilmekröl. bábfilmekről beszéltek. Vajon csak a sznobizmus újabb térhódítása következtében használják a filmesek ezt az új szót? Ebben az esetben nem erről van szó, hiszen a régi, hagyományos nevek már nem fedték teljesen a megújult fogalmakat. Az animációs filmek története az 1880-as évek végén kezdődik. Akkor készítette a francia Émile Reynaud első. kézzel rajzolt és festett trükkfilmjeit Őt követte az Amerikában dolgozó angol Stuart James Blackton, majd jóval később a Popeye figuráját megalkotó osztrák származású Max és Dave Fleischer. 1923-ban aztán feltűnt a rajzfilm koronázatlan királya, Walt Disney. Eközben persze más országokban is lelkesen dolgoztak rajzfilmrendezők, és a fejlődés folytatódott A kézzel rajzolt filmek mellett bábfilmeket és árnyfilmeket is kezdtek gyártani, különféle tárgyakat, anyagokat, vonalakat és foltokat mozgatni, megeleveníteni, vagyis latinosán: animálni. Tehát már nemcsak trükkfilmről, még kevésbé csak rajzfilmről volt szó. Ezért vált szükségessé egy új fogalom, az „animációs" film, amely e filmek valamennyi módszerének összefoglaló, nemzetközileg is érthető és elfogadott elnevezése. Tizennyolcadik születésnapomra szüleimtől 20 000 koronás betétkönyvet kaptam. Két hét múlva odaadtam anyámnak azzal a megjegyzéssel, hogy addig legyen nála, amíg nem lesz szükségem rá. Úgy gondoltam, hogy ha majd megnősülök, akkor veszek ki belőle. A helyzet úgy alakult, hogy szüleim házassága megmmlott, és most válnak. Apám, aki elköltözött tőlünk, egyebekkel együtt magával vitte a betétkönyvemet is, ami anyám személyi dolgai között volt. Amikor kértem tőle a betétkönyvet azt mondta, hogy nem adja vissza, mert a 20 000 koronából 15 000 az övé. Ezt az összeget állítólag örökölte. Egyik ismerőse úgy tájékoztatta, hogy a fennmaradó 5 000 koronáról és a kamatról a bíróság dönt majd a válás után. Az ön tanácsát kérem: mit tegyek ? Van-e joga apámnak így cselekednie? Valósak-e az ismerős által adott információk? Hozzáteszem, hogy anyám az én oldalamon áll és apám magatartása teljesen felháborította. K. Imre Galánta (Galanta) Válaszomat a házastársak osztatlan tulajdonának lényegével kapcsolatos információkkal kezdem, ugyanis az ön apjának ismerőse erről szólt. ' A házasság idején szerzett vagyon a házastársak osztatlan tulajdona. A Polgári Törvénykönyv 143-as paragrafusa foglalkozik azzal az esettel, amikor bizonyos dolgok kizárólag az egyik vagy a másik fél tulajdonát képezik. Az idézett paragrafus értelmében az osztatlan tulajdonba mindaz beletartozik, ami személyi tulajdont képezhet, vagy amit a házastársak valamelyike a házasság alatt szerzett. Nem tartozik ide az ajándék, az örökség vagy azok a tárgyak, melyek jellegüknél fogva személyi szükségletet elégítenek ki, esetleg az egyik fél hivatásának betöltéséhez szükségesek. Mivel ön azt írja, hogy az apa valóban örökölte a 15 000 koronát, akkor az összeg kizárólag az ö tulajdonát képezi és nem a házastársak osztatlan tulajdona. Ami a 20 000 koronás ajándékot illeti, ha valóban ennek részét képezi a szóban forgó 15 000 korona is, akkor a szülök közös ajándéka csak 5 000 korona, s a 15 000 korona kizárólag az apa tulajdona. Ami az ajándékozást illeti, a törvény nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szülök pénzt ajándékozzanak a gyerekeknek. Az ajándékozásnak ez a formája nagyon elterjedt. Az ajándékozási szerződés érvényességét nem akadályozza, hogy az ajándékozott pénz egy része a házastársak közös tulajdona, a másik pedig az egyik vagy a másik fél kizárólagos tulajdona. Az ajándékozás lényege a tulajdon térítésmentes átruházása, maga az ajándékozás pedig szerződés az ajándékozó és az ajándékozott között, vagyis kétoldalú jogi aktus. Az effajta szerződés érvényességének feltételeit a Polgári Törvénykönyv 407-es paragrafusa rögzíti. Ennek alapján az ajándékozáshoz szükséges, hogy az ajándékozott elfogadja az ajándékot. Ahogyan ez az ön leveléből kitűnik, ez a feltétel az adott esetben teljesített. A törvény kimondja azt is, hogy az ajándékozási szerződésnek írásosnak kell lennie, ha a tárgy átadására és átvételére nem az ajándékozáskor kerül sor. Az ön esetében nem kötelező az írásos szerződés, mivel a betétkönyvet azonnal átvette szüleitől. Arról azonban nem tájékoztatott, hogy milyen betétkönyröl van szó: névre szólóról vagy az ajándékozó nevére szólóról. Ha az előbbi eset áll fenn, akkor a törvénytár 47/ 64-es rendelete 8. paragrafusa 3. bekezdésének értelmében kell eljárni. Az említett paragrafus értelmében a betét átruházására úgy kerül sor, hogy a takarékpénztár a tulajdonos kérésére a betétkönyvön feltünteti az új tulajdonos nevét és címét. Ha az ön esetében ilyen betétkönyvről van szó, akkor az ajándékozási szerződés érvényessége érdekében ezt a feltételt is teljesíteni kell. Ha a második esetről van szó, akkor a szerződés érvényességéhez elegendő az ajándék átadása és átvétele. Az ajándék után azonban a 139/84-es törvény értelmében illetéket kell fizetni. E kötelesség nem teljesítése ugyan nem jelenti a szerződés érvénytelenítését, de az állam követeli az illetéket. Önre azonban az illeték fizetése nem vonatkozik, mert az idézett törvény értelmében az illeték fizetése alól mentesülnek a betétkönyvek, a szporozsírók és a folyószámlák, amelyek a takarékpénztárakban vannak elhelyezve. Ezzel a részletes magyarázattal azt hiszem válaszoltam második kérdésére és egyértelműen kitűnik, hogy apjának nincs jogigénye a betétkönyvre, mert a Polgári Törvénykönyv 407-es paragrafusa értelmében ön és szülei érvényes ajándékozási szerződést kötettek. Az apa akkor kérheti vissza az ajándékot, ha ön úgy viselkedett vele vagy a család valamelyik tagjával szemben, ami ellentétben állna a szocialista együttélés szabályaival (409-es paragrafus). Most pedig első kérdésére válaszolok. Mivel az apa önként nem adja vissza a betétkönyvet, akkor igényének bírósági úton kell érvényt szereznie. Eljárást kell indítania a betétkönyv kiadásáért vagy a rajta levő öszszeg kifizetéséért. Az eljárást az ön apja állandó lakhelyén kell elindítania, vagy ha az önnek jobban megfelel, akkor az apa állandó munkahelyén levő bíróságon. Figyelmeztetnem kell önt, hogy a levélben megírt tényeket a bíróságon bizonyítania kell, főleg akkor, ha az apa az ajándékozási szerződés megkötését tagadja. A legjobb bizonyíték ebben az esetben az ön anyjának, vagy olyan személynek a vallomása lesz, akik tudtak a szerződés megkötéséről. Dr. FEJŐ 19
