A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
LAKODALMI JELEK Vőlegény. Szalagokból álló nagy bokrétája volt. Régebben téglapiros és kék, ropogós szalagokból csinálták a j bokrétát; egyik a kalap bal oldalán volt, a hosszú szalagos rozmaringág tövében, a másik bokréta a bal oldalon. A mellen lévő bokrétából térdig érő szalag is lógott le, olyan színű amilyenből a bokréta volt. Később háromszínű szalagból is készítettek bokrétát. Ilyenkor rezsgős rozmaringot is tettek. A lakodalmi rozmaringok kicsi csokrocskák voltak, sokszínű szalaggal. DOROZSBA. Ezeknek a bokrétájuk a kalapnál, a mellen és a nádboton is rózsaszínű szalagból állt. A rozmaringon a csokrocskák is rózsaszínűek voltak, csak kisebbek, mint a vőlegényé. A menyasszonyos háznál készítették. Végig a falun énekszóval mentek, és a falu népe járt nézegetni, hogy hol mennek a dorozsbák. NÁSZNÉP. A legényeknek is volt rozmaringjuk, de az nem volt annyira bokrétás mint a vőlegényé. A kalap mellett viselték. A nős emberek pedig a mellükre tűzték a lagzis jelet. NÁSZNAGY. A keresztapának a jele itt is a nászbot volt. Kasmír kendő volt rajta és a tetején alma, amikor a menet a falun végigment, akkor vitte. Aranylakodalom alkalmával a rezsgős rozmaring és az aranyozott búzakalász volt a jel. Ezüstlakodalomkor pedig ezüstös búzakalász. ADATKÖZLŐK: Nagy Erzsébet (sz. 1905) Szomolányi Ilona (sz. 1931) JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre A pogrányi (Pohranice) férfiak, hasonlóan a többi zoboraljai falvak embereihez, bizonyos alkalmakkor, amikor ez kívánatos volt, jeleket jelzéseket viseltek. A hétköznapokon, munkaközben a férfiak állapotára semmilyen jel nem mutatott. A múlt században és e század elején a vászonból készült ruhákat ugyanúgy szabták-varrták a szabados legénynek, mint a nős embernek. A posztó, kangár béleltöltöny sem hozott ebben a tekintetben változást. A konfekciós ruhákban nem volt különbség. A falu belső rendje viszont, némi íratlan törvénnyel, szabályozta a férfiak életét is. Ez nem volt olyan szigorú, mint a nők életét irányító íratlan szabály, de azért ezt is be kellett tartani. Céhelés. Amíg a legény nem volt fölcéhelve. tiltva volt későn este a faluban vagy a lányos házhoz járni, de még a kocsma közelébe sem volt szabad menni, mert akit a nagylegények elkaptak, azt jól helybenhagyták. Ezért a suhanc legények kb. 17 éves korukban igyekeztek keresztapát találni. Ezután már az előbb említett tilalmak megszűntek, a legények sorába léphetett, amit nagyfej „muskandlivai" jeleztek (muskátli). A legény és a nős ember közti különbséget ezzel a muskátlival jelezték. Csak a legény viselhette vasár- és ünnepnapon. Farsangkor, — egyébként a céhelés is ilyenkor történt — a lányok nagy szál rozmaringot is készítettek, amit a kalap bal oldalára tűztek. Ilyenkor csak tiszta zöld ágat tettek, melléje egész fej muskátlit. Csak egy ágat viseltek, általában a szeretőjüktől kapták. Regruták. Azok olyan hosszú szalagokat hordtak, hogy a kalaptól a földig leért. A kalap köré csavarták és a bal oldalon a földig lógott. Ezt a jelet addig viselték amíg be nem vonultak katonának. Mindenféle színű keskeny szalagok voltak.
