A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-12 / 37. szám

sőbb cseréltette ki a kerekeket. Ekkor még senki sem gondolta, hogy Prost a 23., Rös­berg pedig a 27. körben kénytelen-kelletlen kiáll a versenyből... A két világklasszis ver­senyző idegesen szállt ki a kocsiból, a szere­lők pedig szomorúan csomagolni kezdtek, és már a következő viadalra gondoltak. A futam, s ezzel egyben a Magyar Nagydíj sorsa is az 56. körben dőlt el, amikor Piquet valami egészen fantasztikus manőverrel uta­sította maga mögé Sennát. A mindenre fel­készült szakemberek a fejüket fogták a szo­katlan produkció láttán. Nem hittek a sze­müknek Senna emberei sem, rohantak a képernyőkhöz, hogy az ismétlésben még egyszer lássák, mi is történt. Valójában az, hogy Piquet előzés közben túl gyorsan vette a kanyart és valósággal odacsúszott Senna elé, s a Lotus már nem bírta befogni a Williams—Hondát. Következtek a díjátadás ünnepélyes per­cei, majd az első nyilatkozatokra és értékelé­sekre is sor került. A dobogós helyezettek közül a győztes Piquet így fogalmazott: — Sok gondom volt a gumikkal, nem fog­tak rendesen, mert túl sok por volt a pályán. Kishíján volt egy ütközésem is, talán csak hajszállal úsztam meg a balesetet. Lesben álltam Senna mögött, és az első adandó alkalmat kihasználtam az előzésre. Kalapot kell emelnem a magyar pályaépítök előtt, jövőre ismét versenyezni akarok a Hungaro­­ringen. A szakemberek, a Forma—1 nemzetközi irányítóinak értékelései ennél sokkal higgad­tabbak, tárgyilagosabbak voltak. Jean-Marie Balestre, a FISA elnöke például azt hangsú­lyozta, hogy a mogyoródi körpálya mindig a technikás pilótáknak fog kedvezni, mert egy futam közben közel háromezerszer kell kap­csolni, s aki a sok kanyar előtt későn vagy túl erősen fékez, az a kővetkező pillanatokban dicsérni fogja a pályaépítőket, mert széles kifutókat és biztonságos bukótereket hagy­tak. Olyanokat, amelyen „rendezni" lehet az autót. Borulás, ütközés nélkül. Bemie Eccles­tone, a Brabham csapat tulajdonosa és a Forma—1 „királya" egyebek között azt nyi­latkozta, hogy a pálya felületét még „be kell járatni". Azaz fel kell kenni gumival, hogy jobban tapadjon, és a felületéről le kell járni az egyébként tisztíthatatlan morzsalékokat. Ha ez megtörténik, gyorsabb, a 180-as átlag elérésére lesz alkalmas a Hungaroring — s ennél többet máshol se mindig futnak. A versennyel kapcsolatos érdekességek közül hadd említsem meg még azt is, hogy a lelátókon ott voltak a többi szocialista ország megfigyelői is. Jeles szakértői gárda élén érkezett például Alekszej Vinnyik tenger nagy, a szovjet DOSZAAF vezetője. Ő és mun­katársai előre meghatározott, pontos tervek alapjánn értékelték az első Magyar Nagydíj tapasztalatait, hiszen könnyen előfordulhat, hogy néhány év múlva a Szovjetunióban is feldüböröghetnek a száguldó „szivarok” mo­torjai. Mint ahogy nem titok az sem, hogy hazánkban Brno mellett már tavaly meg­kezdték egy gyorsasági körpálya építését; ám nem kevésbé érdekes hír az is, hogy az első magyar Forma—1 pilótaként a 24 esz­tendős, Alain Delonra hasonlító fiatalem­bert: Kesjár Csabát emlegetik, akinek esélyei állítólag rendkívül jók. Ebben a sportban létezik ugyanis egy íratlan „szabály": ahol futamot rendeznek, onnan versenyzőt is szerzödtétnek!... Mindez, persze, a jövő zenéje még. Egye­lőre — a Forma—1-es versenyt élőben elő­ször látó riporter — beéri azzal is, hogy azon tűnődik: hogyan lehet hét-nyolc másodperc alatt négy kereket cserélni? Neki ahhoz kell ugyanennyi idő, hogy Skodáján a benzintank sapkáját lecsavarja . . M|KLÓSI PÉTER Ján Súkup felvételei GYERMEKEKNEK Volt itt egy fiú, annak idején még Vesszösy pásztor szerződtette. Keresztül-kasul bejár­ták a Csallóközt. Az öreg nevét még ma is említik. A cselekedeteiről évek múltával is beszélnek majd. Pedig már régen elszámoltak vele az ördögök. Ez a fiú, akiről most szólok: csendes, magá­nak való siheder volt, s a pásztormesterséget az aggastyán mellett tanulta. Telt-múlt az idő, a gyerekember — mivel igencsak szorgalmas volt, elsajátította a mesterség csinját-binját, és mind áhítato­­sabban hallgatta a bűbájos, tudós pásztort. Elő-elövette a dudáját. A dudaszó tisztán — messzi távolba elhallat­szott, s ez nagyon csábította a surbankót, mígnem egy napon így szólt: — Bátyám: engem is megtaníthatna a dudá­lásra ... Éjszaka, amikor aludni tértek, a gyerekember azt álmodta, hogy a pásztorkunyhó falai léggé váltak, és ő a tágas réten találta magát. Ott lépdelt a hepehupákon az idős pásztor mellett. Mígnem egy beláthatatlan virágos­­kertbe jutottak. Mindenütt fehér rózsák hajladoztak, és töré­keny szirmú liliomok, hogy majd elrepült a boldogságtól. — Nos? — emelte az álombéli Vesszösy pásztor a fiúra a tekintetét. — Még nem láttam ily fenséges kertet! — válaszolt örömtől kicsattanó arccal a fiú. Ismét útnak eredtek. — Ám csupán néhányat léptek, és azon­­nyomban egy rút öreg dögtérbe ütköztek. — Menjünk vissza, gyermekem ... — mondta az álombéli Vesszösy pásztor. A távoli kakas nemsokára hajnali fél kettőt kukorékolt. A fiú a pitymallati fényre ébredt. Az öreg pásztor ott kucorgott mellette. — Zavaros álmod lehetett, édes fiam ... Én ébresztettelek fel... A Vesszösy pásztor mellett tanuló fiú elme­sélte az álombéli történetet. — S az álombéli virágoskert, gyermekem ? A fehér és törékeny virágok? — Sohasem volt szerencsém ily csodához, bátyám! A rózsák, a liliomok, a margaréták, a krizantémok ... A tömény gyönyörűségben alig lehetett lépni! — És az a másik ... — Másik ... — Másik kert... Az enyészet területe . .. — Ne is említse, bátyám ... — Nos, fiam, ha dudás leszel, egész való­dat ... mindenedet az ördögnek adod a tudományért.. . s akkor olyan lesz az életed, a nappalod és az éjjeled, mint ama álombéli dögtér... És sajnálni sem tudnak majd. S egyedül maradsz életedben, mint a kóborló állat. Az emberek: ha módjukban áll, a félelmükben elkerülnek. De, ha nem adod ördögök prédájára magadat, s a tudásra sem vágyódsz különösebben, oly fényes és derűs élet vár reád, mint amilyet ama virágoskert jelzett a zaklatott álmodban. Hát most vá­lassz! N. LÁSZLÓ ENDRE: Nézz csak ki az udvarra, ott egy hatom zsúpszalma! Abba tett egy pici tücsök tegnap este bújtatva ... Ha nem tenne zsúpszalma, tücsök hová bújhatna ? Akkor az a pici tücsök tatán meg is fázhatna! Ha a tücsök megfázna, este biz' nem nótázna. Akkor aztán szomorúan bújhatnánk be az ágyba. 4_ cl aran ka/2 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom