A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-12 / 37. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL:

Emberközelben — KONRÁD JÓZSEF érdemes művész

Miklósi Péter: PRÁGAI KIRÁNDULÁS

Lovicsek Béla: FELFELÉ A LEJTŐN ...

' Palágyi Lajos: MAJOROS - A GÓLGYÁROS

Dunai Béla: PALMYRA DÉLI VERÖFÉNYBEN

Csicsay Alajos A DUZZOGÓ KÍGYÓCSKA

Címlapunkon Baross M. felvétele

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Král Petemé

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p„ Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor,

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

— Hosszú, forró nyár volt az idei. Az ilyen kánikulában vajon miként telik a polgármester egy napja?

— Munkával. Éppen úgy, akár a téli zimankóban. Legföljebb a napraszóló, tehát az azonnali döntést igényelő feladatok jellege más, mint mondjuk januárban. Ettől függetlenül én télen-nyáron már reggel hat óra után itt vagyok a hivatalban. Jobbára csak munkakezdésig tudok valóban nyugodtan, zavarás nélkül dolgozni. Nyolc után ugyanis egyre-másra kopogtatnak az ajtómon, telefonhoz hívnak, esetleg nekem kell tárgyalni, ügyintézni mennem valahová. Előfordul, hogy egyetlen nap alatt másfél tucatnyi ügyfél, vagy más okból érkező vendég keres föl. Ilyen helyzetben szükségem van a reggeli órák hivatali nyugalmára.

— Nyilván koránfekiő, ha már két órával munkakezdés előtt a dolgozószobájában tartózkodik. . .

— Nem mondhatnám. Inkább jó alvó vagyok. Általában öt-hat órás alvás után is frissen, pihenten ébredek.

— A hétköznapok feszült tempójára gondolva kérdem: altatóval alszik, vagy anélkül?

— Altatót sohasem szedek. Még az, olyan fárasztó napok után sem, amikor a sok teendő miatt — ahogy mondani szokás — szinte jojóznak az ember idegei. Talán szerencsém van, de az itt töltött évtizedek alatt jóformán egyetlen napot sem hiányoztam betegség miatt.

— Minek tulajdonítja a nyugodt pihenést?

— A kiegyensúlyozott életnek.

— Mondja el azokat a gondokat, amelyek reggeltől estig, munka közben vagy annak szüneteiben foglalkoztatják.

— Eredményeink szépek, hiszen a felszabadulás után alig ötezer lakost számláló-Dunaszerdahelyből mára 23 ezer embernek otthont nyújtó járásszékhely lett. De talán gondjaink zöme is ebből a páratlan Ütemű fejlődésből ered, elvégre ez az úthálózat folyamatos bővítését, a szolgáltatások gyarapítását és minőségi javítását, az oktatási feltételek biztosítását, illetve sok-sok egyéb dolgot követel. Ebből a szemszögből vizsgálódva gond például a járulékos beruházások késedelmes átadása, a közművesítés késlekedése, a malomi lakótelep építési munkálatai megkezdésének elhúzódása. Vagy akár az, hogy joggal vagyunk büszkék az országos bajnokságban szereplő labdarúgó-csapatunkra, örömünkbe azonban üröm is vegyül, mert fedett uszodánk vagy műjégpályánk egyelőre még csak tervrajzon van ... Nem hagyható megjegyzés nélkül az sem, hogy a mindmáig újnak mondható városi művelődési otthon látogatottsága a megbocsátható mértéknél lényegesen gyakrabban kong az ürességtől. Ez nem kis szégyen egy negyedszázezres városra nézve! Ráadásul engem ez személyesen is boszszant, hiszen éveken át közművelődési dolgozó voltam.

— Szívügye a kultúra ?

— Meg a sport.

— Emberismereteim alapján e két szenvedély viszonylag ritkán lakik együtt. Milyen forrása lehet az egyiknek, hol a magyarázata a másiknak?

— A kultúra iránti rokonszenvem gyökereit abban kell keresni, hogy tisztelem a művészeteket, az ehhez kapcsolódó kulturális hagyományokat és művelődési lehetőségeket. Gyerekkoromban nemigen volt mó-GYURCSÍK JÓZSEF,

a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi

Nemzeti Bizottság elnöke

Egy pillanatig sem titkolja: az egykori szabósegédből lett polgármester. Kivonatos önéletrajzában erről így ír: „Szegény munkásszülők gyermekeként 1927. január 18-án születtem Dunaszerdahelyen. Az elemi és a polgári iskola befejeztével tanoncviszonyba léptem, és kitanultam a szabóságot. 1949-ig a szakmában dolgoztam. Már akkoriban is tetszett a tömegszervezeti munka, ezért felhagytam a szabás-varrással s továbbképeztem magam, hogy társadalmi-politikai munkát végezhessek."

A Dunaszerdahelyi járásban Gyurcsik József alapító tagja a negyvenes évek végén formálódó ifjúsági szervezetnek, a CSISZ-nek; tényleges katonai szolgálatának letöltése után pedig négy éven át e szövetség járási szervezetének vezető titkára. Csupán 29 éves, amikor 1956 októberében a járási népművelési központ igazgatójává nevezik ki. Szülővárosának polgármesterévé 1962-ben választják, s ebben a tisztségben dolgozik napjainkig. Sok éve tagja már az SZLKP járási bizottsága elnökségének, emellett képviselő, de számos tömegszervezetnek, így a Csemadoknak is aktív vezetőségi tagja. Eddigi munkássága jutalmául több kitüntetést és emlékplakettet kapott. Igazi hobbija vagy más szenvedélye nincs; legkedvesebb időtöltése, ha az unokáival foglalkozhat.

dóm olvasni, színházba járni, hangversenyt hallgatni, hiszen Dunaszerdahelynek azon a részén születtem, ahol talán a legszegényebb emberek laktak. Nekem se volt könynyű sorsom, úgyhogy művelődés és kulturális tájékozottság tekintetében csak később pótolhattam az akkori lemaradást. Ez a buzgalom mindmáig él bennem.

— De mi köze ennek a testneveléshez?

— Pusztán annyi, hogy fiatal koromban több sportágat is űztem. Ha nem is a mai értelemben ismert élsport szintjén, de

kerületi szintig azért így is versenyeztem. Ennek nyomai maradtak meg bennem, ezért vagyok tisztségviselője is, szurkolója is a DAC-nak.

— Azt beszélik, hogy önhöz a félfogadási órákon kívül is szinte bárki bemehet, s akinek teheti, segít is. Mi húzódik meg emögött: lágyszívűség vagy inkább más meggondolás ?

— Nálam ez szemléletbeli felfogást és politikai szolgálatot is jelent. Azt vallom, hogy egy kommunistának sohasem szabad taszítania, hanem mindig, tehát a munkahelyén is vonzania kell az embereket. Tisztségemből eredően mindig úgy éreztem, hogy ahol csak lehet, segítenem kell mindenkin.

— Eszerint az utca emberét is meghallgatja ?

— Sőt! Ha időm engedi, az utcán is leállók vele társalogni. Elvem, hogy az az ember, akinek nincs türelme, ne legyen vezető. Ha én valakivel nem állok szóba, akkor az illető bizalmát is könnyen ejjátszhatom.

— Vannak haragosai is ?

— A szó eredeti értelmében remélem nem. Inkább talán olyanokról beszélnék, akik így vagy úgy omolnak rám, mert egyelőre nem tudtam elintézni a problémájukat. Az ilyesmi természetes velejárója a polgármesteri megbízatásnak. Én viszont senkire sem haragszom. Még azokra sem, akik esetleg emelt hangon távoztak tőlem, hiszen jómagam is az egyenes és nyiltszavú embereket kedvelem.

— Milyen többletfeladatot jelent, hogy Dunaszerdahely vegyeslakosságú. 75—80 százalékában magyar nemzetiségű polgárok lakta járásszékhely?

— Azt hiszem, ezek nem többletfeladatok, hanem a mindennapi életünkből adódó teendők. Az Alkotmány értelmében a kétnyelvűség elvét minden tekintetben következetesen betartjuk, s ezt mind a képviselőtestületünk, mind a lakosság el is várja tőlünk. Ez így természetes.

— Ön 1962 óta Dunaszerdahely polgármestere. Ha egyszer nyugdíjba vonul, beszélhetünk majd Gyurcsík-korszakról a város történetében ?

— Inkább fejlődési korszakról. Úgy mondom: Dunaszerdahely az utóbbi negyed évszázadban végre igyekezett lépést tartani a városiasodás korszerű igényeivel. A fölöttes szervek támogatásával igazi járásszékhellyé vált, és kinőtte a korábbi szűk kereteket.

— Dunaszerdahelyen sok minden épül társadalmi összefogással. Hogy sikerül összehozni ezt a „kalákát"?

— Szerencsére, mifelénk az emberek sosem kényszernek, hanem a lakhely jobbítását szolgáló alkalomnak tekintik a társadalmi munkát. Szívesen vállalják a segítséget.

— Annak idején miért vállalta a megbízatást: a nagyobb hatalomért, vagy netán a magasabb fizetésért?

— Ha a pénzt tartanám elsődlegesnek, ma bizonyára nem itt dolgoznék. A felkérést jómagam kihívásnak tekintettem, úgy éreztem, hogy harmincvalahány évesen ilyesmit nem szabad visszautasítani. De nem utolsósorban azért is döntöttem úgy, hogy igent mondok, mert meggyőződésem: erről a helyről tehettem a legtöbbet szülővárosomért MIKLÓSI PÉTER

2