A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
492 11 1 A kolóniák (Kolíňany) öltözködése egész Zoboralján a legpontosabb, legszebb volt, erről ismerték őket a környéken. A női öltözködés mellett a férfiak öltözködése sem mellőzhető. A céheléssei legénysorba lépett fiatal fiút itt is már „emberszámba vették", járhatott kocsmába, táncra, lányok hoz. A kalap nem jelzett önmagában állapotot, csak a férfiöltözet részét képezte. Minden férfit megilletett. A kalap mellett a virág sem jelentett külön állapotot. A jókedélyű, vidám természetű, gond nélküli ember még nős korában is tűzött a kalapja mellé virágot. Vasárnap nyáron a legények piros muskátlit kis zölddel tűztek a kalapjukhoz. Farsang. Az év legvidámabb idősza* IMBPIMM II Ili ka, a mulatozások, tréfálkozások, a kapcsolatteremtés legalkalmasabb ideje, legalábbis ilyenkor jelezték, adták nyilvánosan is tudtul a belső kapcsolatokat. A lányok ilyenkor adták át a varrott zsebkendőt, vagy a vőlegénynek szánt kivarrott ingmellet. Ezt már a nagyon komoly és biztos szerető adta a legénynek a szalagos rozmaring mellé. A többi lány is készített „bukrocskákkal, maslikkal és flórisokkal" díszített rozmaringot a legények számára. Minden legény kapott a kalapja mellé legalább egy rozmaringot, sőt néha többet is. A rozmaringért tánc járt cserébe. A kalap elejére tűzték a rozmaringot és még körbe is tettek belőle. A szitkákat itt általában kék vagy rózsaszínű szalagokból csinálták, flórisokkal és aranyporra! díszítették a rozmaringot is. Regruták. A kalapjuk mellett piros muskátli díszlett, és a sorozáskor felfűzött sok-sok színes szalagjuk, amely a földig ért. Ezt a jelet a bevonulásig minden vasárnap viselték, úgy jártak az utcán, úgy mentek táncra is, ebben a kalapban táncoltak, csak olyankor körbecsavarták a kalap körül. Lakodalmi jelek. Vőlegény. Régebben, az adatközlő édesanyjáék idejében a vőlegény kalapja mellett és a kalapja körül csak aranyporos rozmaringág volt. Később a rozmaringág a kalap elejére került és már szitkákkal díszítették és flórisokkal. A vőlegény mellére bukríta került és arasznyi hosszú szalag, ez rózsaszínű, később fehér színű. Dorozsba. (vőfély). A dorozsbák fiatalabb legények voltak, a vőlegény keresztfiai. Ezek kalapján hosszú rozmaringág volt, a bukríta mellre került, kisebb rózsaszínű szalaggal díszítették. A legfontosabb dorozsbaje! a pálca volt, amire szalagot kötöttek, ezzel hídosott és az egész lakodalom alatt a kezében volt, vagy a csizma szárába szúrta. A dorozsbabotra a menyasszony még zsebkendőt is kötött. A szalag, zsebkendő és a bukríta a dorozsbáé maradt. Apa, apák. A vőlegény és menyaszszony keresztapja. Jelük a kalap mellé jobb oldalra tűzött aranyfüstös gruspán, később a rozmaring. A télizöldből font koszorú is a fontos tisztséghez tartozott. Násznép. A legények a kalap elején viselték a jelet, az aranyozott gruspánt vagy rozmaringot. A nős emberek pedig a kalap oldalán. Adatközlő: Süttő Balázsné sz. Gábor Anna (1922) — Kolon JÓKAI MÁRIA Fotó: BUDAY ENDRE
