A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-05 / 36. szám

EMBERI SORSOK KÍSÉRTETJÁRÁS — Hát a barti k/sértetröl hallott-e már? — fordul felém az egyik barnaképű, huncut szemű, idősebb korára is villogó fehér fogú, sötét hajú, ünneplőbe öltözött gazda. — Ha nem röstelli meghallgatni, hát elmon­dom. Az ebédig telik az időből. Az úgy volt, hogy az antívilágban. még nagy­apám idején, amikor még az utcák nem voltak kivilágítva, élt a faluban egy aggle­gény, aki véletlenül a nagyapám nagybátyja volt. Ez a nagybácsi egy hideglelős tavaszi éjszakán kissé kapatosán tántorgott hazafe­lé. Ott, ahol most a főúton a betoncsatorna van valamikor az út beszűkült és az út mellett egy gödör tátongott. Az öreg ezt a gödröt sehogyan sem tudta kikerülni, hanem zutty, belehemperedett. Csak reggel találtak rá, de akkorra már agyonfagyott az iszapos lötyétől. Hamarosan el is vitte a kaszás, ahogy mondják „tüdőgyulladás okából". Nem sokkal a temetés után a faluban az a hír ütötte fel a fejét, hogy az öreg visszajár. A vénasszonyok suttogva terjesztették, hogy többen is látták, amint egy fehér alak négy­kézláb mászkál a gödör környékén. Az nem lehet, hogy a jegyző elszabadult komondora volna, mert se nem ugat se nem morog, meg hát mit keresne a gödör mellett. Holdvilágos este akácvirágzás idején ott kószált a lom­bok között, hogy meglúdbőrözze a fonóból hazaigyekvő menyecskék hátát. Nagyapám az egyik este késön végzett a permetezéssel a szőlőben. A permetezés után a munkát is le kellett öblíteni, azaz az esetleg beszívott gáliclevet semlegesítendő pár nyelet bort le kellett eresztenie. így aztán nem csoda, hogy minden bokorban betyárt vélt felfedezni holdfényben káprázó szeme. Aztán, uram egek! Az azóta bekotort gödör közelében egy fehér alakot látott meg imbo­­lyogni. — Na Kelemen, most mi légyen? — szólítot­ta meg magát — Szégyen a futás, de hasz­nos. Remegő kézzel nyúlt az általvetöbe és a bekészített üvegből próbált bátorságot húz­ni. A néhány korty aztán azt sugallta neki. hogy mégis végére kellene járni a dolognak. Akárki, vagy akármi légyen is az ezüstös fényben felsejlö alak. Megnézi ö az elhunyt lelkit és megkérdezi, ha már itt találkoztak, hogy mi híjjá a túlvilágon, ami nem engedi, hogy békén nyugodjék. Remegő térddel, ke­resztvetésre emelt kézzel (merthogy ilyen esetben az megvédi a botort, aki a kísérlet­hez közeledik) ráköszönt a kísérletre: — Aggyon Isten! A nagyapámnak háttal álló fehérgúnyás rém­ség hirtelen összerezzent és gyorsan meg­­pördült, de úgy, mint akit darázs csípett faron. — Uram ne haggy el! — nyikkant meg a kísértet, majd örömre váltó hangon szólalt meg. — Kelemen komám, te vagy? A kissé rezes hangról a nagyapám is ráismert az előtte állóra. Sándor komája volt az, mégpedig ingre gatyára vetkezve. Ott vaco­gott a boldogtalan, miközben a hűvös szellő meg-meglobogtatta lenge gúnyáját. Te szerencsétlen istenátka, hogy kerülsz így ide? — förmedt nagyapám a komájára, visz­­szanyerve alig pislákoló bátorságát. Gyere hozzátok, mert megvesz az isten hide­ge. Adsz rám egy kabátot, adsz hozzá egy pohár bort, oszt elmondom miért vagyok ilyen állapotban. A kabát és pohár bor megszilárdította a koma reszketeg hangját. Az ezután elmon­dott mese fényt derített a kísértet járásra. Sándornak, mint fogadott éjjeliőrnek a falu utcáit kellett volna rónia, ehelyett ö pár pohár pálinkától, amit a sógora névnapján eresztett le a torkán, rosszul érezve magát elhatározta, hogy ezt az éjszakát kihagyja. Nyugodtan szundikált kint a gangon, ahol nyáron pihenni szokott. Hogy igazán kipihen­je a szeszgöz okozta betegséget, ingre ga­tyára vetkezve bújt meg a dikón a dunyha alatt. Arra ébredt hogy zörögnek a kapun. Az asszony, aki kilesett az ablakon, riadtan szaladt hozzá. Csöndérek vannak itt! Biztosan azért keres­nek, mert nem láttak a faluban. A koma amint meghallotta a rettenetes hírt, úgy ahogy volt, kiugrott a meleg vackáról és uzsgyi neki, vesd el magad, irány a kertek alja. Mert tudatában volt, hogy ha a csendő­rök öt ilyenkor otthon fogják, fuccs a hivata­lának. pedig mint szegény zsellérnek igen­csak szüksége volt rá. Azért kóborolt a faluban, figyelve, nehogy csendőrökbe üt­közzön. Azóta sem hallottam újabb kísértetröl. Amit meg elmeséltem úgy igaz, ahogy itt állok, lépett hátra egyet a gazda. bejegyezte: KEMÉNY JÓZSEF MELYIK A LEGISMERTEBB GYÜMÖLCS? Ha valakit felszólítunk, hogy mondjon gon­dolkodás nélkül egy gyümölcsöt, szinte biz­tos, hogy az alma jut eszébe először. Ezt számos pszichológiai teszt igazolja, de ki­próbálhatjuk magunk is. Talán azért sem véletlen, hogy a régi történetekben szintén az alma szerepel legtöbbször a gyümölcsök közül. Évszázadok óta almával ábrázolják például Ádámot és Évát a paradicsomban, holott a biblia csak a tudás fájának tiltott gyümölcséről tesz említést, arról azonban, hogy ez a tiltott gyümölcs éppen alma lenne, szó sincs. Hófehérkének mérgezett almát adott a mostohája. Teli Vilmos almát lőtt le a fia fejéröl, s a monda szerint a trójai háború is egy alma miatt tört ki: Erisznek, a viszály megszemélyesítőjének aranyalmájával indult a története. A művelődéstörténeti pletykák almatermése is gazdag. Newtont állítólag egy fejére eső alma indította a gravitáció törvényének megfogalmazására. Schiller meg csak akkor tudott írni, ha rothadt almát szagolgatott közben. Az is tény, hogy a koronázási jelvények között sem aranykorié vagy aranyszilva szerepel, hanem természe­tesen aranyalma. BESZÉLGETÉS EGY NARKOLÓGUSSAL Többen s általában szömyülködve emlegetik manapság az olyan fiatalokat, akik valami­lyen túlhajszolt rossz szokás révén szinte tervszerűen teszik tönkre az egészségüket. Ilyen esetben vajon mit tehet az orvos? És mit tehet a szülő, ha rájön, hogy gyermeke e szenvedély rabja ? Erről kérdeztük a szakem­bert : Or. Zdenék Karabec docenst, törvény­­széki orvosszakértőt. — Elsősorban azt szeretném leszögezni — mondja az osztályvezető főorvos —, hogy a narkológia nemcsak fiatalkori és nem csu­pán egészségügyi probléma. A társadalom valamennyi rétegében és korosztályában ta­lálhatunk embereket, akiknél kialakult a füg­gés valamely narkotikumtól. Szenvedélyük a dohányzás, az alkohol, élhetnek gyógyszeres függőségben, esetleg a különböző drogok rabjai lettek. Szerencsére, ez utóbbi még igen ritka. — A dohányzás, vagy az alkoholizmus káros hatásairól, elterjedtségéről már sokat tudunk. A lágy vagy a keményebb kábítószerek élveze­tének következményeiről azonban sokkal ke­vésbé tájékozott a közvélemény. — Fiatal korban nagyon ritkán beszélhetünk valódi függőségi viszonyról. A tizenévesek zöme többnyire kíváncsiságból, magyarán heccből nyúl olyan szerves oldószer után, amelynek beszívásával eléri akívánt bódula­tot. Arra már sokkal kevesebben gondolnak közülük, hogy ha valaki ezt hosszú időn keresztül rendszeresen csinálja, akkor nagy­mértékű idegi károsodást szenvedhet. Két­­három év alatt akár a teljes leépüléshez is eljuthat. Nem kevésbé veszélyes az alkohol plusz gyógyszer párosítás: leromlik a szerve­zet, károsodik a személyiség. S mert ezek a szerek bizonyos idő után már nem nyújtják ugyanazt az élményt mint kezdetben, egyre növelik az adagokat. Konkrét példák alapján bizonyítható, hogy mindennek tragikus kö­vetkezményei is lehetnek. — Miből veheti észre egy szülő, hogy gyerme­ke „szipózik", vagy alkoholos-gyógyszeres be­folyásoltság alatt áll, esetleg állhatott, amíg huzamosabb ideig távol volt otthonról? — Főként a külső jelek alapján. A gyerek elkezd kimaradozní, elhanyagolt lesz a külse­je, a ruháján ragacsfoltok lehetnek. És mert az ilyen élvezetek pénzbe kerülnek, hát las­san kezdenek otthonról eltünedezni dolgok: először a kint hagyott pénz, aztán apróbb­­nagyobb tárgyak. Az alkaron levő tűszúrás­­nyomok is lehetnek figyelmeztető jelek. — Milyen változások jelentkezhetnek a maga­tartásban? — Ha valaki rendszeresen ól az efféle sze­rekkel. egy idő után réveteggé válik. Szellemi tompultság vesz rajta erőt. Nehezebben kon­centrál, esetleg már nem is képes rá. Csök­ken a teljesítménye, megváltozik a családhoz való viszonya, gyakorta egyre inkább magá­ba zárkózik. — Sokan viszont azt állítják: éppen azok fordulnak az effajta pótcselekvéshez, akikre nem figyel eléggé a csatád... — Természetes, hogy az otthoni környezet­tel. a társadalmi körülményekkel is számolni kell. Ha úgy tetszik, a hátrányos helyzettel, de nem a szó anyagi értelmében. Sokkal inkább a felbomlott családban élők problé­máira gondolok. De figyelni kell azokra is. akiknél látszólag minden rendben van, csak éppen a szülök túlságosan elfoglaltak, s ezért nem tudják biztosítani gyermekeiknek az érzelmi hátországot. — Gyakran emlegetjük manapság az életmód megváltozását, az értékek válságát. Sokan itt látják a bajok gyökerét — A mai tizenévesek valóban könnyebben jutnak hozzá mindenhez, mint az a szüleik vagy a nagyszüleik korában szokás volt. Ez akaratlanul is befolyásolja életmódjukat, ér­tékfelfogásukat, szokásaikat, szenvedélye­iket. Ehhez hozzájárul a baráti kör is, vala­mint az, hogy bizonyos viselkedési és élet­módminták közvetítődnek a zenén és a tö­megkommunikációs csatornákon keresztül is. — Mit tehet az orvos, ha segítségét kéri egy kétségbeesett szülő, esetleg egy fiatal ember, aki gyógyulni akar? — Ha azt várja valaki, hogy megszűnjön a függősége valamilyen szertől, akkor az orvos feladata, hogy jobbára gyógyszeres terápi­ával csökkentse, majd megszüntesse a be­teg függőségét a szóban forgó narkotikum­tól. De ha a pszichés zavarokon is segíteni akarunk, az már hosszabb időt igényel. Ilyen esetekben a hat-nyolc hetes pszichoterápiás kórházi kezelést az úgynevezett adaptációs időszak követi, amikor is a beteg maga jár be a foglalkozásokra. Ezek után rendszeresen, esetenként néhány esztendeig is, kontrollra jelentkezik a szakorvosnál. — Önnek milyen általánosítható tapasztalatai vannak az érintettek gyógyításával, gyógyítha­tóságával kapcsolatban ? — A betegek többnyire eléggé késői fázis­ban jelentkeznek orvosnál. Ez nagyban meg­nehezíti feladatunkat, mert nemcsak egész­ségügyi, hanem alapvetően pedagógiai módszereket is kell alkalmaznunk egy-egy szenvedélybetegség gyógyításában. — Hol lehet, hol kell a gyógyítást elkezdeni? — Lehetőleg a családban, de nem erőszak­kal! Az érintettekben ki kell fejleszteni az öngyógyítás képességét. Mindenkinek első­sorban magának keli akarnia a gyógyulást. Ez persze csak akkor lehetséges, ha pozití­vabb élményeket és sikerlehetöségeket tu­dunk ajánlani a káros szenvedélyek helyett. Mindehhez nagy-nagy szeretet, odaadás, fi­gyelem szükséges a környezet részéről. Meg kell találni a módot arra, hogy például a válságba jutott kamaszt átsegítsük a felnőtté válás problémáin. Ehhez megfelelő arányér­zék kell, hiszen a túl nagy szigor épp úgy káros lehet, mint a túlzott engedékenység. — Nem titok, hogy vannak „problémás" csa­ládok és magukra hagyott serdülök, akiktől aligha várható, hogy bekopogjanak a nevelési tanácsadók vagy a szakorvosi rendelők ajta­ján. Milyen fogódzót ajánlana az ilyen szenve­délybetegeknek ? — Nem szeretnék az iskolai és társadalmi közösségek szerepréről általánosságokban beszélni. Inkább tippet adnék a tengő-lengő fiatalok felkarolására. Például klubszerű sza­badidőközpontok létrehozásával, amelyek közösséget teremtenének a rászoruló tizen­évesekből. Már a beszélgetés elején utaltam arra, hogy a narkológia nem pusztán egész­ségügyi prrobléma. így magát a jelenséget sem tekinthetjük csupán betegségnek. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom