A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA (Beszélgetés Bödők Zsigmond csillagásszal) Bödők Zsigmond 1957. május 22-én született Komáromban (Komárno). Szüleivel később Nagymegyerre (Čalovo) költözött, s jelenleg is itt él. A nagymegyeri magyar tanítási nyelvű általános iskolában és gimnáziumban tanult, az érttségi után beiratkozott a bratislavai Komenský Egyetem természettudományi karának fizika szakára. Egyetemi tanulmányait félbeszakította, majd tévúton fejezte be 1985-ben. 1977-től a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ csillagászati kabinetjét vezeti. A csehszlovákiai magyar lapokban rendszeresen közöl tudományos ismeretterjesztő cikkeket. Harmatlegelő c. könyve ez év tavaszán jelent meg a Madách Kiadónál. Nős, két hároméves ikergyermek — Csaba és Gergely — édesapja. — A csillagos ég titkai szinte megmagyarázhatatlan módon foglalkoztatják a gyermeki képzeletet. Sok olyan ember akad (közöttük én is), aki gyermekkorában arról ábrándozott, hogy egyszer csillagász lesz. Aztán a sors rendszerint másként határoz és az álmok szertefoszlanák. Te mikor döntötted el, hogy csillagász leszel? — Mióta az eszemet tudom, én mindig csillagász szerettem volna lenni. Hetedikes koromban, autodidaktaként kezdtem el komolyabban foglalkozni az asztronómiával. Elolvastam minden hozzáférhető ismeretterjesztő cikket és könyvet, de ez, persze, nem elégíthette ki a kíváncsiságomat, látni is szerettem volna mindazt, amiről a könyvekben olvastam. így határoztam el, hogy fabrikálok magamnak egy távcsövet. Első saját kezűleg készített műszerem egy 20cm-es Newton-reflektor (tükrös távcső) volt. — Nem lett volna egyszerűbb valahol venni egyet? — Sajnos csillagászati távcsöveket nem árusítanak az üzletekben, az amatőr csillagászok vagy maguk készítik a berendezéseiket, vagy pedig valakitől megvásárolják, ami bizony nem olcsó mulatság. — Egy távcső megszerkesztése komoly elméleti és gyakorlati ismereteket kíván. Te mindezt egyedül sajátítottad el? — Nagyképűség lenne a részemről, ha ezt állítanám. Diákkoromban sokszor jártam a budapesti Uránia csillagvizsgálóban, ahol Kulin Gyuri bácsi rengeteg hasznos tanácscsal látott el. Megismerkedtem néhány csehszlovákiai és magyarországi amatőr csillagásszal is, tőlük is sokat tanultam. A csillagászat és a távcső szerkesztése azonban olyan tudomány, amelyet aktívan művelve lehet csak valóban birtokba venni, a pusztán könyvekből szerzett ismeretekkel az ember csúfosan kudarcot vallana. — Az „amatőr" szó a köztudatban úgy él, mint a „műkedvelő", az „öntevékeny" szinonimája, s általában szakmailag képzetlen, lelkesedésből tevékenykedő emberre mondják, olykor talán lekicsinylőén is. Az amatőr csillagászokra is vonatkozik ez? — Véleményem szerint az amatőrök sok esetben nagyon is felkészült emberek, csak éppen mással keresik a kenyerüket. Ami pedig az amatőr csillagászokat illeti, nos sem a lekezelő vállveregetésre, sem a jószándékú elnézésre nem szorulnak rá. Lehetséges, hogy elméletileg nem olyan tájékozottak mint a profi csillagászok, de gyakorlati téren felveszik velük a versenyt. A csillagászat mindig is sokat köszönhetett az amatőr csillagászoknak, s napjainkban is gyakran előfordul, hogy egy-egy új objektumot először egy amatőr figyel meg vagy fényképez le. Ha valaki netán azt képzeli, hogy az amatőr csillagászok csak azzal foglalkoznak, hogy távcsövükkel találomra pásztázzák az égboltot, akkor bizony téved. Egy vérbeli amatőr csillagász módszeresen dolgozik. Van, aki a változó csillagokra specializálja magát, van, aki kisbolygók után nyomoz, de olyan is akad, aki üstökösökkel foglalkozik. — Te tulajdonképpen amatőr csillagászként kezdted, de közben elvégezted az egyetemet, s így szakképzett csillagász lettél. Jelentett ez valamiféle változást az életedben ? — Csak annyit, hogy diplomát szereztem. Továbbra is Dunaszerdahelyen dolgozom, irányítom a járás 39 csillagászati szakkörének ä munkáját, s vezetője vagyok az ország egyetlen amatőr csillagászati szervezetének, a Trifidnek. — Úgy tudom, hogy lényegében te indítottad el a Dunaszerdahelyi járásban az amatőr csillagászati munkát. Beszélnél erről részletesebben is? — Már korábban is léteztek iskolai csillagászati szakkörök a járásban, de ezekben nem folyt megfigyelő munka, csupán ismeretterjesztéssel foglalkoztak. Az az igazság, hogy még egy valamire való távcső sem állt a rendelkezésükre. Amikor nyugdíjba vonult elődömet felváltottam a járási népművelési központban, elhatároztam, hogy a nagyobb szakköröknek saját kezűleg készítek távcsövet. Sok gyerek ekkor kedvelte meg igazán a csillagászatot. 1977-ben már megrendezhettük az első amatőr csillagászati tábort is, mégpedig Ógyallán (Hurbanovo), a világhírű magyar csillagász. Konkoly Thege Miklós egykori csillagdája közelében. Ezek voltak az első lépések. Az iskolai szakkörökben rábukkantam néhány lelkes és nagyon tehetséges tanulóra, velük komolyabban is foglalkozni kezdtem, egy-két év múlva már ők is önállóan dolgoztak, sőt a szakkörvezetésben is átvették a stafétabotot. — A nyári csillagászati táborozás az évek során hagyománnyá vált. Az idén már nyolcadik alkalommal gyűltetek össze Konkoly Thege Miklós kupoláinak a tövében, két hétig tiétek a csillagos ég, sőt a csillagvizsgáló műszereit is használhatjátok, ami az amatőr csillagászok számára nagy lehetőség, hiszen a kupolában található berendezések felbontóképessége jóval nagyobb, mint a házi gyártmányú távcsöveké, s ezenkívül óragéppel is fel vannak szerelve, így folyamatosan követni tudjátok az elmozduló objektumokat. — Valóban így van, s nagyon hálásak vagyunk a csillagvizsgáló munkatársainak, hogy lehetővé teszik számunkra a műszerek használatát. Ezekkel a berendezésekkel természetesen a tapasztaltabb amatőr csillagászok dolgozhatnak, a kisebbek a mi műszereinkkel figyelhetik a bolygókat és a csillagokat. A táborozás célja egyrészt az ismeretterjesztés, tehát, hogy az elméleti ismereteket alkalmazzuk a megfigyelő munkában, másrészt pedig az észlelés és a fényképezés. Az összegyűjtött adatokat majd otthon dolgozzuk fel. Persze nemcsak itt a táborban végzünk megfigyeléseket, hanem a lakhelyünkön is, s nemcsak nyáron, hanem egész évben, amikor csak derült az ég. A csillagászok keveset alvó emberek, mert napnyugtától napkeltéig mindig akad valamilyen látnivaló az égen, s ha meg feljön a Nap, akkor az ember már meg nem állja, hogy azt is szemügyre ne vegye. Tavaly kora ősztől a Halley-üstököst figyeltük elsősorban, de más üstökösöket is fényképeztünk, s persze nem feledkeztünk meg a változó csillagokról és a kisbolygókról sem. — Úgy tudom, hogy te is felfedeztél néhány kisbolygót... — Igen. Egész pontosan öt kisbolygó felfedezése az én érdemem, további háromról vagy négyről kiderült, hogy azokat már korábban is észlelték. — Hogyan tájékoztatják az amatőr csillagászok a világot és a szakmát a felfedezéseikről ? — Több helyen is működik afféle csillagászati adatbank, itt összegyűjtik és feldolgozzák a beérkezett információkat, majd különböző folyóiratokban, közlönyökben közhírré teszik. A világon több tízezer amatőr csillagász dolgozik, az ember azt hinné, hogy ez óriási szám, de ha meggondoljuk, hogy milyen számokkal dolgoznak a csillagászok, akkor bizony rá kell jönnünk, hogy az égbolton volna mit megfigyelnie még ennél is sokkalta több embernek. — Néhány hónapja került a könyvesboltokba, s ma már nem is kapható Harmatlegelő című könyved, amelyben a magyar népi csillagnevekkel, a csillagokkal kapcsolatos hiedelmekkel foglalkozol. Az anyag egy részét magad gyűjtötted a Csallóközben. Arra kérlek mondj erről valamit bővebben is. — Azok az emberek, akik mindennapi munkájuk során arra kényszerültek, hogy az éjszakát is a szabad ég alatt töltsék, mint például a pásztorok vagy az éjjeliőrök, rendszeresen figyelték a csillagok járását, s a jellegzetesebb csillagokat, csillagképeket nemcsak megnevezték, hanem még valamilyen történetet is hozzájuk képzeltek. Én a gyűjtés folyamán olyan embereket kerestem, akik szinte egész évben együtt éltek a természettel, s értelemszerűen alaposan megfigyelték a csillagos eget is. Sajnos ma már nagyon kevés ilyen ember akad, az ö információik sem mindig megbízhatóak, így a munka során sok nehézséggel kellett megbirkóznom. A legtöbb gondot a népi csillagnevek és a hivatalos megnevezések azonosítása jelentette, arról nem is szólva, hogy ugyanazt a csillagot másképp nevezték Gömörben, megint másképp Erdélyben, sőt az is előfordult, hogy már a szomszéd faluban is más néven emlegették. Ha talán néhány évtizeddel korábban felfigyeltek volna a néprajzkutatók ennek a témának a fontosságára, ma alighanem jóval többet tudnánk róla. Persze ma sem teljesen reménytelen a dolog, de az eredmény már jóval szerényebbnek ígérkezik. — Tovább folytatod a gyűjtést? — Igen, méghozzá szélesebb keretek között. Pontosabban most a népi időjárási megfigyelésekkel és hiedelmekkel kapcsolatos adatokat szeretném összegyűjteni, ezeket a meteorológiai megfigyelésekkel összevetni. Olyasmire gondolok például, hogy mennyire megalapozott a Medárd-napi esővel kapcsolatos néphit stb. S ha már szóba kerül az időjárás, az évszakok körforgása, akkor nyilván rá lehet kérdezni a csillagokra is. — Az elmondottakból arra következtetek, hogy hamarosan egy új könyvvel lepsz meg bennünket. — Túlzás lenne azt állítani, hogy hamarosan, de legkésőbb öt év múlva jó volna elkészülni vele. Sajnos az időmet sokfelé kell elosztanom, s én olyan ember vagyok, aki ha belefog valamibe, azt szereti teljes odaadással, szinte fanatikus megszállottsággal csinálni. LACZA TIHAMÉR (A szerző felvétele) 16
