A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-05 / 36. szám

nappalosok megjegyzéseit, pelenkáztunk, mértünk, majd kivittük őket az édesanyjuk­hoz, a mai utolsó szoptatásra. Az ügyetlen mamákat szoptatni, az ügyetlen gyerekeket szopni tanítottuk, akinek szüksége volt rá a kismamák közül, annak egyéb tanácsot is adtunk. Aztán visszahoztuk, lemértük a cse­csemőket. Hajnalban majd fürdetni kezdünk, hogy hatra szopni vihessük őket; azután átadjuk a szolgálatot és mehetünk haza. Milyen egyszerű ez, s főként milyen köny­­nyű — így elmondva. A valóságban egyetlen szoptatáshoz a nővér hétszer emel meg egy újszülöttet. Kiveszi a kiságyból, réteszi a pólyázóasztalra. A pólyázóról a mérlegre. A mérlegről a kocsira. A kocsiról odaadja a kórteremben az édesanyának. Szopás után az anyától elveszi és kocsira teszi, a kocsiról a mérlegre, a mérlegről a kiságyba. Ha — ruhástól együtt — csak három és fél kiló egy apróság, és ha Valéria nővérnek a szóban forgó szolgálatban „csak" tizenöt gyereke van, az is tizenötször hét, azaz százöt eme­lés. Ez szorozva három és fél kilóval több mint három és fél mázsa! Az éjszakás nővér kétszer „szoptat", így a műszakja alatt — 15 gyerek esetében — hét mázsát mozgat meg. Ha nappalos — a négyszeri szoptatást szá­mítva — ennek dupláját! Nem könnyebb feladat a fürdetés sem. Otthon ez, az elő- és utómunkálatokkal együtt, legalább háromnegyed óra. Az újszü­lött-osztályon viszont sokszor két tucatnyi, vagy ennél is több gyereket fürdet a nővér — egyedül. Igaz, nagy gyakorlata van és csap alatt, folyó vízben fürdet. De akkor is! Ennyi gyereket levetkőztetni, fürdetni, felöltöztetni, miközben a többi is felébredt és ordít az egész társaság — nem kis megterhelést jelent. Mire végez, már ő is fürödhetne, hiszen csorog róla a víz... Ennek ellenére csecsemős nővérnek lenni a kórházi munka egyik legszebbike. Megkapják a szülőszobá­ról a néhány perces apróságot, az új embert, aki eleddig védett helyen volt, biztonságban. S aki most annyira védtelen és kiszolgálta­tott! A nővér feladata, hogy hozzászoktassa a világhoz, hogy figyelje: úgy viselkedik-e, ahogyan viselkednie kell. És ha a legkisebb változást észleli, azonnal szólnia kell az or­vosnak. A kórházi ágyak mellől hazánkban évente másfél millió újszülöttet és lábadozó felnőtt beteget bocsátanak el. Ők: az ápolónők foglalkoznak velük. Pon­tosabban : velünk. Gyógyultakkal és majdani betegekkel. MIKLÓSI PÉTER Illusztrációs képek: BORSKÝ és PŔIBYL Rangsorban a betegek első számú bizalma­sai. Ölykor közelebb állnak hozzájuk, mint az orvosok. Hiába van rajtuk a személytelensé­güket hangsúlyozó formaruha és a betegek igényeihez képest mérsékelt mosoly, nekik általában mégis többet megvallanak, mint az orvosoknak. Még a férfibetegek is. Hajnali megjelenésükkel új remények suhannak be a kórtermekbe. A járóképtelen betegnek egy agyonverítékezett éjszaka után a megújulás ígéretét és a törődés valóságát hozzák el a kis lavómyi mosdóvizzel. A betegség okozta kínokat csökkentik azzal, hogy az ágytálat éppoly természetességgel hozzák-viszik, mint amilyennel a hőmérözést, a gyógyszer­­osztást, az injekciózást, vagy az ágyhúzást végzik. Sok héten át gyámolításra szorult betegek is jobbára csak a keresztnevükön ismerik őket: Mária nővér, Anna nővér, Éva nővér... Az ápolónők a kórházak minden betegének nővérei. Éva Ha utcán találkoznék vele, alig hinném, hogy ez a törékeny termetű nő képes ölbe venni egy hetvenkilós, magatehetetlen em­bert. Szűkszavú, de sohasem mogorva. Pon­tos, és jó időbeosztással végzi el egy-egy zsúfolt nap munkáját anélkül, hogy kapkodni látszana. Nyugalmat és biztonságot áraszt maga körül. Azért lett ápolónő, mert az alapiskola nyolcadik osztályában ezt találta a legvon­zóbb pályának. Az egészségügyi szakkö­zépiskola elvégzése után azonnal el is he­lyezkedett. — Nem akart továbbtanulni? Például or­vosnőnek? ... — Őszintén szólva eszemben sem volt. — Ma is szereti még a szakmáját? — Szeretem. Csak a túlságosan nyűgös betegekre vagyok kicsit haragos. Persze, a nyűg is a betegséghez tartozik. És a pácien­sek zöme elöbb-utóbb azért abbahagyja a nyűglődést. Valamikori osztálytársnői közül öten je­lentkeztek egészségügyi szakközépiskolába. A felvételi vizsga hármuknak sikerült, ám ma — az érettségi után tizenkét évvel — már csak ö dolgozik nővérként. A másik kettő otthagyta az ápolónői pályát: az egyik a vendéglátóiparban helyezkedett el, a másik „felszívódott valahol". — Igaz-e, hogy sok lány azért megy nővér­nek, mert azt reméli, hogy feleségül veszi egy orvos? — Nézze, ha mind azért mennénk nővér­nek, akkor is ápolónöhiány lenne. Nem hi­szem, hogy több van köztünk olyan, aki jó partit szeretne csinálni a munkahelyén, mint bármelyik szakmában. Aligha feltételezhető, hogy valaki azért megy el ágytálat hordani, vagy beöntést adni, hogy jó partit csinál­jon ... Aki ismeri a lehetőségeket, a kórházi viszonyokat, annak nincsenek ilyen ábránd­jai. Különösen akkor, amikor annyi csinos és fiatal orvosnő is van — férj nélkül. Margit Éva nővér hat évvel idősebb kolléganője. Egy iskolás és egy óvodás gyermeke van. Amióta a kicsik megszülettek, viszonylag gyakran vállal éjszakai szolgálatot. — Ilyenkor mi a napi programja ? — Reggel hétkor leteszem a munkát a kórházban, hazasietek, hogy lássam, a na­gyobbik fiú rendben elment-e az iskolába. A kicsit óvodába viszem, utána alszom két-há­­rom órát, majd főzök és egyéb házimunka is akad mindig. Délután hazahozom a kicsit, vacsorát adok,, és ha szolgálatos vagyok, rohanok a kórházba. Ha csak másnap kell munkába mennem, akkor együtt van a csa­lád. — Gondolom, ez a kívántnál ritkábban fordul elő ... — Sajnos, igen. De mit csináljak? Hol tudnék úgy elhelyezkedni, hogy nappal gyak­ran szabad vagyok, hogy a gyerekek mellett lehetek, ha megbetegszenek. — Nem árt a házasságnak ez a rendszer­telen munkabeosztás? — Nem hiszem, hogy a házasságom konf­liktusait a munkabeosztás okozza. Meggyő­ződésem, hogy az ilyen jellegű gondjaim akkor is meglennének, ha sohasem dolgoz­nék éjszaka. Nyugodtan, tárgyilagosan beszél. Úgy tű­nik: a betegek környezetében élő egészsé­ges ember könnyebben elviseli a maga gondjait-bajait. Margit nővér egyébként rendszeresen tanul, gyarapítja általános mű­veltségét és szakismereteit. Sőt! Időnként vizsgákhoz kötött tanfolyamokat is végez. Abban a tudatban, hogy egyszer egyedül is maradhat, mert a család iránti törődés min­taképét aligha faraghatná valaki az ő férjé­ről... Az igazi megnyugvást az irodalom jelenti számára, s azt sem titkolja, hogy régebben maga is írogatott. Természetesen, csak saját magának. Valéria A szülészet-nőgyógyászat újszülött-osztá­lyán néma csönd fogad. Ilyen csend csak akkor lehet, ha ... — Most hoztuk vissza őket az édesanyjuk­tól. Aki keveset szopott, már megkapta a pótlást is, a lefejt anyatejet — mondja Valé­ria nővér. Az osztály harminckét kiságyának egy ré­sze üres. — Lehet, hogy holnap már megint telt ház lesz. Ezt soha nem lehet tudni. Kiszámítha­tatlan. — Az éjszakás műszak mivel kezdte ma este a munkát? — Átvettük az osztályt: egyenként meg­néztük a gyerekeket, elolvastuk a füzetben a APOLOOÖK 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom