A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA. A medveállatkák a mohapárnák. zuzmótelepek őslakosai. Ha lakóhelyük kiszárad, lehűl vagy túlzottan felmelegedik. a 0.2 mm nagyságú állat behúzza fejét és csonklábait, teste felénél kisebb méretűre zsugorodik, kutikulabolyhokat növeszt és tetszhalott állapotba vonul vissza. A változások mintegy 45 percig tartanak. Az újraéledéshez szükséges idő az anabiózis időtartamától függ. Egy Macrobiotis faj egyedei például kilenchónapos pihenő után 25 perc. 15 hónapos után 35 perc. míg 22 hónapos után 60 perc alatt keltek életre. (Balra az élő. jobbra a beszáradó medveállatka nagyított képe) A SZÜNETELTETETT ÉLET SZAUNA A CSALÁDI HÁZBAN Az „Ezer tó országában" finn barátaink rendszerint a tavak partján hozták létre gőzfürdőiket, a szaunákat, amelyek jótékony fiziológiai hatása ma már a külföldiek előtt is ismert. E fürdőzési forma nemcsak higiénikus, hanem növeli az emberi test betegségek iránti ellenállóképességét, sőt némely betegségek esetében gyógyító hatással is van. Hazánkban számos nyilvános szauna található. Ugyanakkor gyakori eset, hogy egy-egy család otthonában is szeretne egy szaunát építeni. Az építéshez egyaránt felhasználható a kő, tégla, fa vagy ezek kombinációja. Természetesen gondoskodni kell a nedvesség- és hőszigetelésről. Ezúttal egy olyan négyszobás családi ház tervét mutatjuk be, melyben egy kétszemélyes ülörácsos szauna is található. Légtere 6 m3. Falai és mennyezete fából, padlója pedig csúszásmentes (pl. samott) burkolatból készült. A gőzfejlesztéshez szükséges kőhalom környékét azbeszt lemezekkel védjük. A megvilágítást is biztosító üvegajtót keretre függesztjük. A családi házban egyébként négy szoba, szélfogó, tágas előtér, WC, fürdőszoba, konyha, és éléskamra található. A konyha a kerthez közvetlen kijárattal kapcsolódik. A tágas előtér is közvetlen megvilágítású, kandalló és beépített szekrény is található benne. Az épület fekvése nyugat-keleti irányú; a fürdőszoba és az éléskamra északra kerül. Megvalósítható a kelet-nyugat irányú változat is, ám ekkor az előző alaprajzi elrendezés tükörképe jön létre úgy, hogy a lakószoba „helyet cserél a mellette levő hálószobával, hogy keleti fekvésű legyen. Az alagsorban egy két gépkocsi beállására alkalmas garázs, a központi fűtés, illetve egy raktárhelyiség található. Kurucz Nándor Mennyi idős az a férgecske, amely néhány hónapos létét több részletben, évtizedes szüneteket közbeiktatva tölti le? A kérdés megválaszolásánál jobban érdekli a kutatókat: milyen biológiai tulajdonságok teszik képessé a kriptobiota lényeket arra, hogy tetszhalott állapotukból feléledjenek. A kiszáradás rémétől, az élővilág legnagyobb része retteg. A víz, a folyékony víz jelenléte a szervezetben az élethez szükséges feltételek egyike. A kivétel szabályerősítő volta azonban a természetben is igaz: vannak olyan élőlények, amelyek éppen a nagyfokú vízvesztést, a beszáradást választották védekezési módozatul a szélsőséges környezeti feltételekhez való alkalmazkodásuk során. Az anabiózis (újabb szakszóval: kriptobiózis) — a lappangó élet — képességével rendelkező fajok tesznek tanúbizonyságot, ha van idejük felkészülni a nehézségekre, azaz, ha fokozatos vízvesztéssel vonulhatnak vissza tetszhalott állapotukba. Feljegyezték, hogy egy 120 éve múzeumban porosodó mohacsomóból véletlen benedvesedés hatására kerekesférgek és medveállatkák keltek életre. A vizsgálódók nagy meglepetésére a mikroszkóp csillogó tárgylemezén apró, féregszerű lények járták lassú mozgású örömtáncukat újraéledésük alkalmából. Talán ez a bő évszázados idő az anabiózis rekordja. Ennél hosszabb tetszhalott állapotról nincsenek hiteles adataink. De az évtizedekig tartó laboratóriumi kísérletek — amelyekben fonalférgek beszáradt lárváit 23, illetve 39 évi pihenő, medveállatkákat pedig 60 éves anabiózis után keltettek életre — arra vallanak, hogy a vízvesztés stratégiája valóban nagyon alkalmas e mikroszkópos méretű lények életének megőrzésére. Már csak azért is, mert ilyen beszáradt állapotban a medveállatkák, a kerekes- és fonalférgek — az alkalmazkodás világbajnokai — szinte mindent kibírnak, ami egyáltalán érheti őket földi létük során. H. Hinton, bristoli professzor például a Polypedilium anabiózisban lévő lárváit 102— 104 fokra melegítette, s a hőstressz után sikeresen keltette életre, holott a normális víztartalmú lárva csak 43 fok hőmérsékletet visel el. ^ A hideget még ennél is jobban bírják a beszáradt lárvák: az abszolút nulla foknál csak három fokkal „melegebb", mínusz 270 fokos hűtés után is életképesek maradtak. (A medveállatkák és a kerekesférgek dehidratált példányai a plusz 151 fokos hőséget állták károsodás nélkül). Ezek az állatok a tetszhalott állapotukban a röntgensugárzást ezerszer jobban elviselik, mint egyébként. A légritka teret, a vákuumot szintén: a medveállatkák még az elektronmikroszkópos vizsgálatot is túlélik, pedig eközben 10-6 higanymilliméteres légnyomás éri őket. E káprázatos tűrőképesség biológiai mechanizmusait méltán sorolják az élet ma még megfejthetetlen titkai közé. A külső, látható jegyek: a megvastagodó kutikularéteg, az összehúzódó test, az összepréselődött bőrizomtömlö egyértelműen a kiszáradás következménye, illetve a teljes, végzetes vízvesztést megakadályozandó szervezeti változások. De mi megy végbe „belül”? Hogyan maradhatnak működőképesek az általánosan ismert életfeltételeket hiányoló belső környezetben a sejtek, a sejtszervecskék? Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a fokozatos vízvesztés következtében megváltozik a szervezet szénhidrát összetétele, megnövekszik a glicerin és a trehalóz aránya az eredeti szinthez képest. A vizsgálati adatok arra vallanak, hogy ezek a vegyületek megvédhetik a nagymolekulájú fehérjék és nukleinsavak eredeti térszerkezetét a beszáradás okozta károsodástól, illetve fenntarthatják a membránok kétrétegű foszfolipid hártyájához illeszkedő fehérjék természetes kapcsolatait. (A nagyarányú vízvesztés különben ezek konfigurációját változtatja meg végzetesen). A glicerin és a trehalóz lennének tehát a lappangó élet kulcsmolekulái? Rajtuk kívül is keletkezhetnek még védövegyületek, de ezekről ma még nincs tudomásunk. Mint ahogyan arról sincs, hogy mi történik, illetve történik-e egyáltalán valami az anabiózisban. J. Barret professzor a legkorszerűbb radioaktív méréstechnikával ki akarta lesni a titkot, de kudarcot vallott; a beszáradt fonalféreg (Ditylenchus dipsaci) vizsgálatakor sem oxigénfelvételt, sem hőtermelést, sem széndioxid kibocsátást — azaz semmilyen életjelenséget sem sikerült kimutatnia. Kísérleti alanyai mégsem holtaknak, hanem igazi élőlényeknek bizonyultak, hiszen egyetlen vízcsepp betöltötte számukra a csodatevő „életvíz" szerepét. Az anabiózis legtalálóbb magyar megfelelője talán ez: szüneteltetett élet. A két életszakasz közötti szünet — fiziológiai jegyeit tekintve — valóban a halál mezsgyéje. Mégis lényegileg különbözik tőle: visszafordítható. (Delta) 16
