A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
nadrág, hiszen az ötvenes években, kerületi párttitkár korában gyakran volt úgy, hogy napokig nem is húzta le a cipőjét, az éjszakába meg a hajnalokba nyúló szövetkezetalakító gyűlésekről hazatérve holtfáradtan, ruhástól dőlt az ágyba. Meg ha már a posztokhoz illő öltözködést szóba hoztam, azért is zavarhatta őt a muszáj „kivasaltság", mert ő mindig is forradalmárnak tartotta magát, s a forradalmárnak mindig is a választékos öltözködés volt a legkisebb gondja, fizetést nem kapott, elvtársai kosztolták és öltöztették, s ha a megtisztelő funkciók rá is kényszerítették a választékosabb öltönyök viselését, alighanem mosolygott magán a tükörbe nézve, mert eszébe jutott egyik nagy perbefogásának esztendeje (1935), s az is úgy, hogy nyári öltönyben került a börtönbe s 28 hónapos fogház után fogvacogtató decemberi hidegben szabadult, s ahogy elindult a rimaszombati hogy nem bízik bennem, nincs szükség rám... — Engem a felszabadulás utáni életem nem szoktatott rá az autózásra — mondta egyszer erről. — Képviselő vagyok, de én a választóim közé se járok autóval. Pedig kérhetnék és kaphatnék kocsit. Én azonban vonaton, autóbuszon utazom, tudni akarom, hogyan, milyen körülmények között utaznak az emberek, hogyan vélekednek a dolgokról... A szerénysége szinte lenyűgöző. Amikor nemrégen azt hoztam szóba előtte, hogy könyvet jelentetett meg a nyolcvanas évek elején, halálos komolyan azt válaszolta, hogy ő nem könyvet írt, ö a Párttörténeti Intézet felkérésére az életét írta meg. A terjedelmes anyagban mások látták meg a könyvet, meg is jelentették A forradalom katonája címmel. Sokszor találkoztam vele, és soha nem éreztem, mert soha nem is ha jönnek az unokák. Jenő fia a Bratislavai Városi Fémmegmunkáló Vállalat függetlenített pártelnöke, Olga lánya a Szlovák Filmvállalat párttitkára, Pista fia a Nemzeti Front nyugat-szlovákiai kerületi titkára. A tornaijai (Šafárikovo) születésű Fábry Istvánnéhoz, lánykori nevén Csolty Erzsébethez fordulok kérdésemmel, miután helyet foglalok. — Mikor látta először a férjét? — A felszabadulásig nem láttam, csak hallottam róla. Amikor Tornaijára helyezték járási párttitkárnak. Beszélgettünk, hogyan lesz a háború után, és összemelegedtünk. Egy napon berendelt a pártirodára, szerzett két tanút, elmentünk házasságot kötni a városi nemzeti bizottságra, aztán végezte ki-ki a maga dolgát. Gyűrű, semmi nem volt. Fábryné viszont nem felejt el utalni rá, hogy már korábban is ismerte egymást a két család. Péntek Sándor, a nagybátyja a CSKP alapító tagja volt. tudott lenni. Ez mindig eseményszámba ment, mert ritkán fordult elő. Kassai (Košice) kerületi párttitkár korában, amikor a szövetkezeteket alakította, már három gyermekük volt, és az akkori féltő szorongásaira ma is elevenen emlékszik. Kemény osztályharc folyt, s a fenyegetés sem maradt el. Ahová az urának mennie kellett, ment vele. Mikor az SZLKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottságának alelnöke volt, kéthetekre elutazott. Egyszer, a nagy rehabilitáció esztendejében, több mint egy fél évig tartózkodott Prágában. Küldték Komáromba is, Rozsnyóra is, mindenüvé. A fogadásokra is eljártak, de az nekik soha nem hiányzott. Örültek, ha otthon s együtt lehettek. Színházba, Csemadok-rendezvényekre is szívesen járnak. Szeretik a népdalokat. A válságos 1968-as esztendő hátrányosan érintette őket. A férjének egy évig nem volt állása. MMAR NEM ÖREGSZIK A nagyszülők és az unokák macskaköves utcákon Réthy Istvánhoz és a többi elvbarátjához nyári ingben, megfordultak utána az emberek, összenéztek, megcsóválták a fejüket, azt hitték, hogy megbolondult. Hetvenöt éves korában sem tud „rangjához" illőn viselkedni. Amikor a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt, szolgálati gépkocsijának a sofőrje így panaszkodott: — Fábry elvtárs, csak maga jár be a hivatalba gyalog. Lenéznek a társaim. éreztette, hogy „valakivel" állok szemben. Egyszerűségével, közvetlenségével, végig meg tudott maradni a forradalom katonájának. Most, hogy újabb alkalom adódott, írhatok róla, a kíváncsiság Fraňo Kráľ utcai harmadik emeleti háromszoba-konyhás lakásába vezetett. Berendezése az egyszerűségével szép. A lakás kettőjüknek most már tágas, két fiuk és egy lánygyermekük kirepült a fészekből, akkor zajos a ház. koncentrációs táborban verték agyon, utcát is elneveztek róla, emléktábla is őrzi a nevét a városházán, s a Fábry-lányokjtalálkozgattak a nagybátyja lányaival Pfelsőcön (Plešivec) vagy Gömörhorkán (Gem. Hôrka), ahol erős volt a munkásmozgalom. — Milyen volt az élete a férje oldalán? Fábryné azonnal kész a válasszal. Annak örült, ha hazajött, ha otthon — Milyen volt Fábry Istvánná élete? — Amikor a férjem Kassán kerületi párttitkár volt, elmentem a könyvüzletbe dolgozni. Voltak ott magyar könyvek is. Én a magyar osztályt vezettem. Akkor, 195 Í végén született meg bennem a gondolat, hogy lehetne Kassán önálló magyar könyvesboltot is nyitni. Ez 1952 végén megtörtént. Ma már csak kevesen tudják, hogy a magyar könyvesboltnak én voltam a bábája. 1955-ig pedig a vezetője. 1959-ben a központi pártiskola könyvtára magyar részlegének lettem a vezetője. Itt majdnem 17 esztendeig dolgoztam. 1976-ban mentem nyugdíjba. 1952-től vagyok tagja a pártnak. Azóta mindig alapszervezeti, vezetőségi tag is vagyok. — Milyen ember a férje? — Túlságosan is szerény és becsületes. Jobban örül, ha másoknak van, mint magának. Szerényen élt mindig. Becsüli a családját, szereti a gyerekeit.' Negyvenegy éve vagyunk házasok. Mielőtt távoznék, még megnézem Fábry István kitüntetéseit. Köztársasági Érdemrend, Februári Győzelem Érdemrend, Munka Érdemrend, Az építésben szerzett érdemekért, s a katonai kitüntetések: a Szabadságért Arany Csillag Érdemrend, Vörös Csillag Érdemrend, A Nagy Honvédő Háborúért Érdemrend I. fokozata, a Nagy Honvédő Háború 40. Évfordulója Emlékérem. Nem beszél a kitüntetéseiről. A feladatai foglalkoztatják. Szeptember első felében antifasiszta küldöttséget vezet a Német Demokratikus Köztársaságba, november 8-án pedig Budapesten a Csehszlovák Kultúrában tart előadást. Vagyis: a forradalmár nem öregszik ... MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 13
