A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-22 / 34. szám
Gustáv Husák beszédei és nyilatkozatai Rendszeressé vált. hogy a Pravda Könyvkiadó magyarul is megjelenteti a párt és az állam vezetőinek kötetbe gyűjtött beszédeit, cikkeit, nyilatkozatait. Legutóbb a Gustáv Husák Beszédei és nyilatkozatai című kiadvány hagyta el a nyomdát A vaskos gyűjtemény Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének az 1981 májusától 1983 decemberéig eltelt időszakban mondott beszéded és nyilatkozatait valamint a folyóiratokban megjelent cikkeit tartalmazza. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa 1981 áprilisában ülésezett. így érthető és természetes, hogy a gyűjtemény anyagának mondanivalója kiemelten a XVI. kongresszus célkitűzésére és e célkitűzések elérése érdekében végzett munkára irányul. Emellett azonban az említett időszaknak valamennyi jelentősebb bel- és külpolitikai vonatkozásaira kiterjed. A gyűjtemény anyagának alapvetően fontos dokumentumai a CSKP Központi Bizottságának ülésein elhangzott beszédek. De fontosak és ma is iránymutatóként szolgálnak azok a beszédek és nyilatkozatok is, amelyeket Gustáv Husák elvtárs a társadalmi és tömegszervezetek konferenciáin, a prágai dolgozók május elsejei felvonulásain, a Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok és szervezetek, valamint a hadsereg, az ifjúság, a nők, a művészek képviselőivel tartott találkozókon, nem utolsósorban a népgazdaság különböző ágazatai küldötteinek fogadásain, a nemzetközi fórumokon és más összejöveteleken és megbeszéléseken mondott. Forrásértékűek a kötetnek azok a dokumentumai is, amelyekben Gustáv Husák elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60., a mosti sztrájk 50., a februári győzelem 35. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulójával foglalkozik. A kötet azt a tanulmányi amelyet Gustáv Husák a Julius Fučík műveiből a moszkvai Politikai Könyvkiadó által 1983-ban megjelentetett kétkötetes válogatás előszavaként írt Julius Fučík — a csehszlovák nép hőse címmel közli. A meleghangú, gazdagon adatott méltatásból hűen kibontakozik Julius Fučík emberi, írói és politikusi magatartása. A bel- és külpolitikai szempontból egyaránt kulcsfontosságú megállapításokat tartalmazó kötet anyagának vissza-visszatérő gondolata, hogy napjaink egyik legfontosabb feladata a béke megőrzése, az államok közötti bizalom megteremtése, a fegyverkezési verseny megszüntetése. A Prágában 1983. júniusában „A békéért és az életért, a nukleáris háború ellen" jelszó jegyében megrendezett világtalálkozón mondott — a kötetbe szintén felvett — beszédében Gustáv Husák egyebek között így érvelt: „Az a tétel, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra, nagyon helytelen, embertelen... A társadalmi rendszerek erejét és előnyét nem azzal kell bizonyítani, melyik képes tökéletesebb, borzalmasabb gyilkos fegyvert előállítani, hanem azzal, melyik képes jobban biztosítani az emberek békés, nyugodt jobb életének feltételek, létrehozni új értékeket megoldani az égető problémákat" A Gustáv Husák beszéded és nyilatkozatait tartalmazó sorozat új kötete magyarul ezer példányban jelent meg. BALÁZS BÉLA Vázlat a japán Nagaszakiban felállított „Béke" című szoborhoz (1976) Mihail Anyikusin műtermében Évek óta vártam erre a találkozásra: a Lenín-díjas Mihail Konsztantyinovics Anyikusin, a Szovjetunió népi művésze ugyanis véleményem szerint a világ egyik legnagyobb élő szobrásza. S Leningrád szerelmesei bizonyára egyetértenek velem ebben, hiszen Lenin városát Anyikusin művei nélkül ma már el sem lehetne képzelni. Aki repülőgéppel érkezik a nagy Néva parti városba, azt mindjárt a város „kapujában", a Győzelem térem az ő monumentális szoborcsoportjai fogadják: a blokád éveiről, a leningrádiak hősi harcáról, ellenállásáról, hőstetteiről és szenvedéseiről, győzelméről beszél itt Anyikusin a realista szobrászművészet pátosztól mentes nyelvén — nekünk, az utókornak. A résztvevő és szemtanú hiteles, kifejező, korszerű műalkotásokban szól hozzánk a tragikus, ám ugyanakkor heroikus eseményekről s az emberekről — katonákról, nőkről, gyerekekről —, akiknek Leningrád az életét és dicsőségét köszönheti. Az optimista — mert jövőbe mutató — alkotások már itt, a város kapujában tiszteletteljes főhajtásra indítják a látogatót. A város legforgalmasabb terein ugyancsak Mihail Anyikusin müveivel találkozunk: a Moszkva téren az ö Lenin-szobra, a Művészetek terén (az Orosz Múzeum épülete előtt) az ö Puskin-szobra dominál. Az 1957-ben felállított Puskin-szoborról három évtized alatt már komoly elemzéseket, tanulmányokat írtak, ám Anyikusin másik Puskinja, amely a „Csornája recska" nevű metróállomáson, a halálos kimenetelű párbaj színhelyének közvetlen közelében áll, nem kevésbé figyelemreméltó. Ami a szoborra tekintve a leginkább megragad bennünket, az tulajdonképpen Anyikusin minden müvére jellemző: a derűs, hittel teli jövőlátás. Puskin bronzba öntött alakját itt, a végzetes párbaj színhelyén sem az elkerülhetetlen halál elöérzete, hanem a közelgő halhatatlanság nimbusza lengi körül... Mihail Konsztantyinovics hatalmas, egyebek között emelödaruval is felszerelt műterme a Peszocsnaja naberezsnaján, a Nagy- Nyevka festői szépségű rakpartján áll. Mint már említettem, évek óta készülök ide, csak hát Anyikusint nem éppen könnyű itthon találni: azon kívül, hogy aktívan részt vesz az immár ötmillió lakosú város kulturális és politikai életében (különféle szövetségek, komissziók stb. munkájában), a Képzőművészeti Akadémián is tanít. Meg is kérdezem tőle, mikor jut ideje a saját munkájára, mert „A háború útjain" (agyag, 1982) hogy folyamatosan, s egyszerre több művön is dolgozik, azt a műterembe lépve rögtön megállapítom. Mihail Konsztantyinovics a szombatot meg a vasárnapot tartja munkanapjának, ám ezt is hitetlenkedve hallom, hiszen ma szombat van, asztalán mégis szinte állandóan csöng a telefon: hol kiállítás megnyitására, hol valamiféle bizottságba hívják, a végén aztán ráun a dologra, s többé nem veszi fel a kagylót. Végigkísér az óriási műtermen, ahol számos ismert szobrának a vázlatai, tervei is megtalálhatók. Korszerű, mához és jövőhöz szóló, kifejező műalkotások: szoborcsoportok, emlékművek, portrék. Egy csodálatos, gazdag birodalom, amelyben akár napokig bolyonghatna a művészetek kedvelője, s nem tudna vele betelni. E birodalom gazdagságából szeretnék most — néhány képben — ízelítőt adni a Hét olvasóinak: bár az egyes szobrokat meggyőződésem szerint a róluk készített fényképek nem mutathatják be tökéletesen, bizonyára többet mondanak az olvasónak, mint ha szavakban próbálnám a látottakat reprodukálni. VARGA ERZSÉBET Vázlat a „Csornája recska" nevű metróállomáson felállított Puskin-szoborhoz (agyag. 1982) 10
