A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
ILLEMEN INNEN ÉS TÚL Amióta világ a világ, írott és íratlan szabályok határozzák meg az emberek közötti viselkedési módokat. Az írott szabályok körül, legyenek azok törvények vagy rendeletek, rendszerint nincs vita. Bár előfordul, hogy megszegik őket, de az ilyesmi könnyen számon kérhető, esetleg meg is torolható. Más a helyzet az íratlan szabályokkal, amelyek éppúgy, mint amazok, végigkísérnek bennünket a bölcsőtől a koporsóig. Meghatározzák cselekvésünket, holott senki sem kérheti számon, ha éppen nem tartjuk be őket. Ennek dacára rengeteg bosszúságot és kellemetlenséget takaríthatnánk meg, ha a lehetőségekhez mérten az általánosan elfogadott konvenciók szerint igazodnánk. A kor és embere válogatja, hogy melyek azok a szokások, amelyek íratlanul is megszabják a társadalmi érintkezés formáit. Voltak idők, amikor gyermekszobában, nevelőintézetben tanították a viselkedés elemi szabályait és az embert aszerint ítélték meg, hogy volt-e gyermekszobája vagy sem, vagy hogy melyik intézetben nevelkedett. Mindemellett az íratlan törvények és szokások is változnak. Az Új Idők 1930-ban kiadott Illemkódexe például még azt tanította, hogy: „A púder az egyetlen szépítőszer, amely fiatal nőnek megengedhető". Ma azonban már senki sem ütközik meg azon, ha egy fiatal nő szépítőszereket használ, annál is inkább, mert bizonyos afrikai törzsek lányai, asszonyai korunkat jóval megelőzve már pirosra festették a körmüket. A felvett szokás aszerint változik, hogy valamely közösség helyesnek találja-e azt vagy sem. A jó modornak tehát semmi köze az örökkévalósághoz, ami azonban még távolról sem jelenti azt, hogy manapság nincs szükség jómodorra, udvariasságra. A szocialista társadalom a történelem első olyan közössége, amely az emberek közötti kapcsolatot intézményesen a kölcsönös segítökészség rangjára emelte. A szocialista konvenciók kialakítása, a szocialista illemkódex lerakása azonban még a kezdet kezdeténél tart. A ma uralkodó társadalmi szokásokban még elég erős a kispolgári életérzés. Bár ma már senkit sem ítélnek meg aszerint hogy melyik intézetben nevelkedett vagy volt-e gyermekszobája, francia nevelönője, azért aligha lehetnénk meg a jó modor, az udvariasság elemi szabályai nélkül. Természetes, hogy köszönünk, ha bemegyünk valahová, előre engedjük a hölgyeket vagy helyet adunk az idősebbeknek. Illetve már aki, már ahol, már amikor és már akinek. Mert mintha az udvariasságot kizárólag a baráti kapcsolatainkra, a közvetlen ismeretségi körünkre korlátoznánk. Merőben más jelenségeknek vagy jeleneteknek vagyunk szem- és fültanúi a villamoson, a boltban, a hivatalban, úton-útfélen. Gondoljuk csak el, mennyi bosszantó és felesleges szóváltásra, hangoskodásra kerül sor a villamosvezető és az utas, az ügyfél és a hivatalnok között. Az elárusítónő valóságos kőszobor, a hivatalban hidegen és ridegen, sőt, gorombán fogadják az ügyfelet, járókelők keresetlen szavakat vágnak egymás arcába. Úgy, hogy az ember lassan már akkor is •meghatódik, ha a boltban köszönnek vagy visszaköszönnek neki, ha nem csapják rá az ajtót vagy egyáltalán meghallgatják a hivatalban. Lám csak, milyen kevés kell a jó közérzethez. Elég egy kis figyelmesség, kedvesség, mosoly, amely máris szebbé teszi az életünket. S valahogy így, menet közben alakul ki új, szocialista illemkódexünk. PALÁGYI LAJOS HALÁLOS KOCKÁZAT Egy nyugatnémet egyetemista kábítószer-kereskedelem miatt üi börtönben az indonéziai Báli szigetén. Talán halálbüntetés is fenyegeti. Az indonéz szigetország ugyanis a múlt év közepétől drákói intézkedéseket vezetett be a kábítószer-kereskedőkkel szemben. A két nyugatnémet fiatalember által kitervelt csel ravasznak tűnt: a barátok megbeszélték, ha a kábítószerrel elcsípik őket az egyik magára vállal mindent, míg a másik nyugodtan visszatérhet az NSZK-ba. Ott aztán, a biztonságos messzeségben jelentkezik és egyedüli bűnösnek vallja magát, mire az indonéz bíróság társa ügyében felmentő ítéletet fog hozni. Eleinte ügy látszott, hogy sikerül a terv. Amikor Wilfried Weisse brémai egyetemistát tizenkét gramm heroin átadásakor őrizetbe vették — a „vevőről" kiderült hogy rendőr — rögtön azt vallotta, hogy ő az egyedüli tettes. Társa, Kai Janssen hamburgi szörf-oktató már másnap visszakapta útlevelét és elutazott. — Sajnos — panaszkodik Weisse a börtönben — az a gazember Janssen, akit szinte testvéremnek tartottam, nem állta a szavát Eszébe sem jutott jelentkezni. Azt azonban, hogy mi vár rá, Weisse csak a bírósági tárgyaláson kezdte sejteni. Amikor rádöbbent hogy talán az akasztófa fenyegeti, egy újabb vallomással próbálta menteni magát Eszerint még csak nem is tudta, hogy mi van nála. Csak amikor balul ütött ki a dolog, tudta meg, a barátjától, hogy az a bizalmával visszaélve heroin eladására használta fel őt. Az elrejtett port fájdalomcsillapítónak hitte. Mivel állítólag ezek a pirulák nagyon drágák, nem is csodálkozott, hogy a vevő pénzt vett elő. Valójában a köteg indonéz rúpia felmutatása volt a jeladás a három várakozó rendőrnek, akik előrántott pisztollyal vették őrizetbe Weissét és egy Giorgio Serantoni nevű olasz közvetítőt, aki később ugyancsak a vádlottak padjára került. A diák az új vallomásváltoztatással sem tudta magát tisztára mosni, az ügyész halálbüntetést követelt Bár a három bíró végül másként döntött, az ítélet mégis súlyos volt: a nyugatnémet fiú tizenhét az olasz tizenkét év szabadságvesztést kapott Az ügyvéd azonnali fellebbezésére a fellebbviteli bíróság módosított az ítéleten: Serantoninak elengedett egy évet Weisse büntetését azonban egy évvel súlyosbította. A brémai fiatalember számára, aki jövőre fejezte volna be tanulmányait, még ez a tizennyolc év sem jelenti azt hogy teljes bizonyossággal megmenekült a haláltól. Az ügyész ugyanis ismét fellebbezést nyújtott be, amelyben változatlanul a halálos ítélet kiszabását követelte. Az ügyben a végső döntést az indonéz Legfelsőbb Bíróság fogja meghozni. Nem sokkal Weisse esete előtt Báli szigetén a bíróság a huszonhét éves, szintén nyugatnémet Christiane Frankét ítélte el. akinél 228 gramm marihuánát találtak. Szerencséje voft, hogy nem a droggal való kereskedés közben érték tetten, és el tudta hitetni a rendőrökkel: egy svájci ismerőse kérte meg a csomag elvitelére, és ő nem is sejtette, mi a tartalma. Hét évet kapott, aztán fellebbezés után nyolcra emelték. szaküzletekben CHINON 132 PXL filmfelvevőgép. Super 8 mm-es kazettás filmre, F 1,3 transzfokátor irányította motorral, frekvencia 18 és külön filmkockák. Az automata biztosíték lehetővé teszi a felvétel megszakítását 10 s után, valamint az expoziméter kikapcsolását. Forrásceruzaelemek. 5 070,— Kčs. CANON 514 XL kamera, amely Super 8 mm-es filmmel működik. Objektív 1,4 (9—45), gyújtótávolság ötszörös, objektív: tizenhárom lencsés. 9—18 filmkocka másodpercenként, önkioldó, fényrekesz automatikus blokkolása. Forrás — 2 ceruzaelem. 6 600,— Kčs. Kölcsönre is kapható. 23
