A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
Ausztrália északi részén számos helyen látni bennszülötteket ún. „abókat" — egy abó favágás közben. Lent: Ausztrália egyik időszakos folyójának a medre száradt folyó medrében haladtunk. Megörültem, mikor friss kengurunyomokra bukkantunk és sikerült elejteni egy szép példányt. A kenguruvadászatnál nem kisebb élményt jelentett számomra a kenguru húsának Ízlelgetése. Az őz húsára emlékeztetett, nagyot lakmároztunk belőle. Trgo Imre A szerző felvételei GYERMEKEKNEK cm Születésnapomra egy fényképezőgépet kaptam. — Nagy fiú vagy már — mondta Apa —, tudsz rá vigyázni. A filmet meg majd együtt előhívjuk. Elkezdtem hát fényképezni. Először minden apróságot lencsevégre kaptam, úgy mint: szárítókötélre akasztott ruhákat, szemet csipegető madarakat, a ház jobb és bal sarkát, a szomszédék kutyáját, végül a postásbácsit. — Nem lesz ez így jó — mondta Buborék. — Összevissza fényképezel! Próbálj meg csak egy tárgyat fényképezni, de úgy hogy minden oldalról, reggel és délben. Este is. Gondolkodtam a dolgon. Aztán eszembe jutott, hogy Buborékról még nem készítettem felvételt. Szóltam neki: — Buborék! Légy szíves, gyere ide. Rólad fogok felvételeket készíteni. Állj ide a virág mellé! A manóval madarat lehetett volna fogatni, úgy ujjongott. — Fénykép készül rólam! Rajta leszek a képen! Még sose fényképeztek le! Izgatottan állt a cserép mellé, a legszebb mosolyát villantotta a lencse felé. Katt! Egy felvétel kész! Katt! Még egy— Most állj Misi mackó mellé! — rendelkeztem. Katt! Újabb kép. — Olyat nem lehet csinálni, amin mindketten rajta lennénk? — kérdezte félszegen Buborék. — Megpróbálhatjuk — mosolyogtam rá biztatóan, és beállítottam a gépet. Odaszaladtam Buborék mellé, mosolyogtunk és katt! a következő felvétel is elkészült. Végére is jutottunk a tekercsnek. Másnap apával előhívtuk a filmet. Nagyon izgultam, sikerülnek-e a képek. A képek sikerültek is. Rajtuk volt a virágcserép, Misi mackó, végül én, ahogy vigyorgok. Csak Buborék nem látszott egyiken sem. — Úgy néz ki, a zöld manókat nem lehet lefényképezni — szomorkodott. Láttam rajta, hogy nagyon búsul. — Ne lógasd az orrod, majd én lefestelek! — vigasztaltam, és magam is megvigasztalódtam a hirtelen jött ötlettől. Buboréknak felcsillant a szeme. — Jaj de jó! Még sose festettek le! — kiáltotta és segített festéket keresni. Aztán negpróbáltanrt lerajzolni, de folyton izgett-mozgott. — Ülj nyugodtan. Buborék, mert így nem fog sikerülni! Rajzoltam, festettem, az orrom is csupa zöld lett nagy igyekezetemben, de az eredmény bizony cseppet sem OOuÍaha QyvijJiíJi! ____k> A&uA&cu Koldj rma/>wíi sttwUj mjdwrw *&hooy ScoüL kjjldiíÁsLkj lL a L i J Aŕi h . f /TdxJUin\Áz ! u ßUzü 'll rOi*í*-V . .JMe ‘ % 4 hasonlított Buborékra. Vagy Buborék nem hasonlított a képre? Míg ezen törtem a fejem, a manó nagyszerű dolgot eszelt ki: — Tudod mit, Peti? írjunk egy nagy táblát, miszerint — Az ötlet jó, de kevesen fogják olvasni. Mi lenne, ha valamelyik újságba írnánk? — lelkesedtem, s máris fogtam a tollat. Megírtam a levelet a Hét szerkesztőségébe, megcímeztem: HÉT GYERMEKEKNEK OBCHODNÁ 7. 815 44 BRATISLAVA Kedves gyerekek! Rajzoljátok le Buborékot és küldjétek el rajzaitokat erre a címre! Peti Szóval megírtuk a levelet, s azóta várjuk a rajzokat. HARASZTI MÁRIA Töltsétek ki a négy kitakart részletet a kép mellett található kivágásokból. Kettő kimarad. Melyik ? 21
