A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
-QEJHAN HAIK)TrUK-OnZASTUK-LATTUK Kényelmes kerékpározás. Nem a hagyományos nyeregben ülve, hanem a nyugágyszerű ülésben félig fekve lehet kerekezni az új dán kerékpárral. A kerekezésnek ez a módja bizonyára sokkal kényelmesebb, de valószínűleg sokkal lassúbb is. Nehéz lehet megszokni a kormány furcsa elhelyezkedését is. Kismosáshoz kis mosógép. Kujbisevben elkészültek a kisméretű „Szamara" mosógép kísérleti példányai. A kismosásra való gép villanymotorja mindössze 250 wattos, egyszerre egy kilogramm fehérneműt lehet berakni és a mosás időtartama 12 perc. Nadrágélező. A Lobilette nadrágakasztón úgy száradnak meg a kimosott pantallók, hogy közben visszanyerik élüket is. A pillangószárnyakra emlékeztető rugós akasztóval könnyen elhelyezhető a ruhásszekrényben minden nadrág. Balázs Árpád: ZENELESEN Régi kedves ismerősömtől kaptunk üzenetet egy ízlésesen csomagolt és mondanivalójában szellemes könyvecske lapjain keresztül. Balázs Árpád, aki hosszú időn át vezette a Hangoskodó című zenés gyermekműsort, szép muzsikálásával, dalainak szép csengésével, bájával észrevétlenül is belopta magát nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt nézők-hallgatók szívébe is. A Zenelesen című könyv most leskelödni, hallgatózni invitál bennünket — akár ä vadászt az erdei magaslesre — a zene csalitosaiba. Hallgatni tanít bennünket, odafigyelni az olyan hangokra is, amelyek eleddig észrevétlenül suhantak el mellettünk, a szerző szavaival: „Egy képzeletbeli búvóhelyről meglessük a ZENE születését, a MUZSIKA titkait!" Balázs a tájékozatlan érdeklődőknek írta e könyvet, szép egyszerűséggel, kerülve minden kétértelmű buktatót. Mondanivalóját megérti a gyermek éppúgy, mint a felnőtt, Gaál Éva rajzai pedig alátámasztják a mondanivalót és segítik az olvasót a tájékozódásban. Ajánlom a könyvet kicsinek, nagynak egyaránt, s örülök, hogy a Madách Könyvkiadó átvette a munkát. A szerző ígérete szerint már készül az újabb alkotás. Úgy vélem, aki a mostanit olvasta, türelmetlenül várja a folytatást. Soóky László <°v A MEGÚJULT FORRÁS Új köntösben, korszerűbb tipográfiai megoldásokkal, ám az eddig kialakított értékek megőrzésével és továbbfejlesztésének igényével lépett a kecskeméti Forrás tizennyolcadik évfolyamába. A havonta megjelenő lapot már eddig is a szociografikus, valóságfeltáró vonulat jellemezte. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy „a szociográfia nem lehet életképes a kapcsolódó tudományok éltető légköre nélkül", a Forrás mostani évfolyamától fokozottabban igyekszik vállalni „a gondolkodásra serkentő tudományos közirás fölkarolását". E célkitűzéseket a szerkesztőségnek az idei 1. számban megjelent évfolyamnyitó köszöntője mellett a figyelmes olvasó az eddigi első két szám átböngészése után is érzékelhette. Az 1. szám egy terjedelmes összeállításában az agrárkérdés tárgyköréről történészek, agrártörténészek és néprajzkutatók mondják el véleményüket. Számomra az egyik legérdekesebb írás Katona Imre tollából származik az „átalakuló és átalakult" parasztéletről. A szerző ebben a parasztságnak, mint történeti és társadalmi kategóriának a meghatározására, fő alakváltozásainak megrajzolására tett kísérletet. Szilágyi Miklós az „Új elemek a parasztság kultúrájában" c. írásával néhány olyan jelenségre (pl. fényképek, helyi újságok, kerékpár) hívja fel a figyelmet, amivel néprajzosaink ez ideig nemigen foglalkoztak, pedig ezek az — igaz nem népi eredetű — tárgyak már fontos szerepet játszottak a nem is annyira közelmúlt falvainak kultúrájában. Az első számot Kunkovács László néprajzi ihletettségű fényképfelvételei illusztrálják. A közelmúltban megjelent 2. szám anyaga egészében véve valamivel közelebb áll ugyan a szépirodalmi műfajokhoz (ezek szemlézése sem lenne a hozzáértők részéről érdektelen!), de itt is érvényesül a fentebb ismertetett újszerűbb szerkesztési elv. A tudományos esszé műfaját képviseli többek között Kosa László „tudománytörténeti töprengése" a néprajz és a magyar őstörténet kapcsolatáról. Az írás — Henkey Gyulának, a magyarság mai antropológiai képét összefoglaló dolgozatával együtt — méltán tarthat számot a szűkebb szakma és a nagyközönség fokozottabb érdeklődésére. Liszka József NYÁRI VENDÉGJÁTÉKOK Július első felében, a bratislavai Óvárosháza udvarának színpadán — a XI. évfolyamába lépett Kulturális Nyár rendezvénysorozatában —, a kellemes nyárestéken egymást követték a kassai (Košice) Állami Színház, illetve a prešovi és a Banská Bystrica-i társulatok méltó figyelemmel kísért vendégszereplései. Helyszűke okán, én hadd szóljak csupán két estéről a patinás környezetben játszódó előadások közül. Például a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő prešovi Ukrán Nemzeti Színház vendégjátékáról. Már csupán azért is, mert ez az együttes nemcsak a bemutatkozás, hanem egyben a hagyományalapozás szándékával is érkezett Szlovákia fővárosába. E jeles művészgárda ugyanis az első hazai, nemzetiségi színésztrupp, amely meghívást kapott az elmúlt évtizedben hagyományossá vált Kulturális Nyár színházi rendezvényeire. Bratislavában aratott sikerük részint az együttes művészi érettségét, részint a rendezőség okos leleményességét igazolta. Jómagam mindehhez pusztán annyit fűznék hozzá, hogy minden kezdeményezés csak akkor válhat hagyománnyá, ha annak folytatása is van. Ezért az Ukrán Nemzeti Színház nyári bratislavai bemutatkozása után, a jövő esztendőben, szívesen tapsolnék az Óvárosháza udvarán a Magyar Területi Színház művészeinek is. Méghozzá legalább olyan lelkesen, mint azt a besztercebányai Tajovský Színház operaegyüttesének vendégszereplésén tettem, akik Domenico Cimarosa: A titkos házasság című kétfelvonásos operáját adták elő kiváló derűvel és lendülettel. És persze a szerző szándékához hűen, hiszen a 18. század jeles olasz komponistájának igazi énje az opera buffa világában bontakozott ki. Mesteri felkészültsége, biztos ízlése és zenéjének szeretetre méltó kedvessége méltán kivívta a kortársak, no és az utókor elismerését is. Nem véletlen hát, hogy a Peter Dörr rendezte és a Miloslav Šmíd vezényelte előadásban kedwel éneklő s jól játszó színészek, valamint a zenekar teljesítménye nyomán is fel-felcsattan a taps. Mindez azt bizonyítja, hogy ez az előadás nemcsak kellemes nyári szórakozásnak, hanem kőszínházi produkciónak is kitűnő. Miklósi Péter A CSEH ^ FILHARMÓNIA EMLÉKLEMEZE Prága és az egész cseh zenekultúra életében nagy jelentősége van az 1896. január 4-ei dátumnak. Ezen a napon lépett ugyanis először közönség elé Antonín Dvoŕák vezényletével egy új zenekar, nevezetesen a Cseh Filharmónia. Természetesen ez az új, a Nemzeti Szinház mellett a legjelentősebb létesítmény, mely most lépett életének tizedik évtizedébe, nem a semmiből jött létre egyik napról a másikra. A szimfonikus koncertek gondolata a cseh főváros életében már régen izzott a hamu alatt. A múlt század harmincas-negyvenes éveiben a prágai Konzervatórium zenekara adott szórványosan hangversenyeket, s például Liszt Ferenc is ezzel a zenekarral lépett pódiumra. Később Bedrich Smetana az, aki szorgalmazza a rendszeres szimfonikus koncertek megvalósítását. Erre a célra először a színházi zenekart, majd az egyesített cseh és német színházi zenekarokat próbálja mozgósítani, sajnos, csupán részleges eredménnyel. Az állandó és önálló szimfonikus zenekar világrajöttére tehát 1896-ig kellett várni, de ettől kezdve a Cseh Filharmónia már megszakítás nélkül napjainkig működik. A Dvorák-művekből összeállított első koncert színtere és azóta is állandó hajléka a pompás akusztikájú Rudolfinum, melyet a mai közönség Művészek Háza, azaz Dűm Umélcú néven ismer, s hangversenyterme Dvoŕák nevét viseli. Prágát a múlt században Európa konzervatóriumaként emlegetik, mert jól képzett zenészeit minden zenei központ szíves örömest fogadta. így nem csoda, hogy az új zenekar hamarosan megalapozta hírnevét, s Gustav Mahler VII. szimfóniájának bemutatóját a Cseh Filharmóniára bizta, melynek hangversenyeit a kor nagynevű dirigensei irányították. Az első igazi fellendülés 1919-ben veszi kezdetét, amikor állandó vezetőként Václav Talich áll a zenekar élére. Ő az, aki megalapozza és teljes pompájában kivirágoztatja a zenekar hazai és nemzetközi hírnevét. Talich későbbi segítőtársa — mikor már a. Nemzeti Színház operarészlegének irányítását is átveszi — Rafael Kubelik. Ezután Karel Ančerl érája következik, akit a mai fő zeneigazgató Václav Neumann követ. A 90. születésnap tiszteletére a Pánton egy kettős albumot adott ki, melyen csupa ritkaságszámba menő újdonság szerepel. A Cseh Filharmóniának 1929-töl, első lemezfelvételétől kezdve rengeteg hanglemeze látott napvilágot, de ezek a mostani felvételek, melyek mind koncertek élő feljegyzései, most szerepelnek először hanglemezen. A legértékesebb ritkaság Talich vezényletével egy rövid részlet Smetana Šárkájából, továbbá egy Talich próba rejtett mikrofonnal, lopva felvett töredéke. Ugyancsak nagy jelentőségű ritkaság annak a nevezetes koncertnek a felvétele, melyen 1954-ben Talich először és egyben utoljára működött együtt Szvjatoszlav Richterrel, akit ez a koncert indított el a világsiker útján. Ančerl Muszorgszkij ritkán felcsendülő A halál táncai és dalai című ciklusát vezényli, szólót a sajnos oly korán meghalt Ladislav Mráz játszik, mig Neumann Martinu utolsó, VI. szimfóniáját szólaltatja meg. Varga József 9
