A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-15 / 33. szám
A CSEMADOK Sallai verbunk ÖTÉVES A KISBOJTÁR Egy félév után Féléves tevékenységre tekinthet vissza a kassai (Košice) Fábry Zoltán Ifjúsági Klub. Az eddig elért eredményekről és a további tervekről beszélgettem a klub vezetőjével Varga Zoltán főiskolai hallgatóval. — A bratis/avai József Attila Ifjúsági Klubban tett véletlen látogatásom után határoztam el, hogy itt Kassán is alakítunk egy klubot, amely az itt tanuló közép- és főiskolás diákokat tömöríti. A helyi szervezet vezetősége egyetértett a tevékenység megkezdésével. — Milyen segítséget nyújtott a Csemadok ? — A Csemadok helyi szervezete csak átmeneti helyiséget tudott biztosítani, ahol hetente egyszer — szerdán — összejöhetünk. A technikai felszerelésünk minimális. Kaptunk egy kétezer kötetes könyvtárat is, amelyben rengeteg érdekes folyóirat könyv között válogathat az érdeklődő. Anyagi támogatást nem kaptunk, így a saját kis bevételünkből próbáljuk fedezni a kiadásokat A SZISZ és a Csemadok városi szervezete kidolgozott egy programot, miszerint közösen fogják támogatni klubunk működését — Mekkora a klub iránti érdeklődés ? — A klubnak jelenleg 130 klubigazolványnyal rendelkező tagja van. Az egyes akciókról krónikát vezetünk. Programjainkat csak hét közben tudjuk megvalósítani, mert a diákság nagyobb része hétvégeken hazautazik. Az utóbbi időben 30—40-en jönnek el egy-egy előadásra. A fiatalok ízlése szerint próbáljuk összeállítani a műsorokat Szerveztünk már író-olvasó találkozót különféle témájú vetélkedőket. fonotékákat, gitárestet, ismeretterjesztő előadásokat diszkókat. Véleményem és tapasztalatom szerint kevesen érdeklődnek az előadások iránt pedig sok hasznos és érdekes ismeretet szerezhetnének. — Milyen módszerrel igyekeztek nézőket toborozni az egyes előadásokra ? — Januártól kezdve minden hónapra műsorfüzetet adtunk ki a magyar tannyelvű középiskolák számára, plakátokat helyeztünk el a diákotthonokban, a Csemadok helyiségében, a Magyar Könyvesboltban. — Milyen klubokkal tartotok kapcsolatot? — ó az együttműködés a bratis/avai JA/K- kal, a nagyráskai (Veľké Raškovce) SZISZ- szel, a rozsnyói (Rožňava) FAZIK-kal és a szepsi (Moldava nad Bodvou) klubbal. — Jövőbeli terveitek? — Tervezünk egy állandó jelleggel működő klubot a lehető legjobb technikai felszereléssel. Kialakulóban van egy számítástechnikai kör. Filmvetítéssel is megpróbálkozunk, amihez a prágai Magyar Kultúra ajánlotta fel a segítségét Tervezünk még közös hétvégi kirándulásokat ügyességi játékokat igyekezünk bebiztosítani az állandó jellegű zenét tévénézést Ezek csak tervek. Ahhoz, hogy megvalósuljanak, nagyon sok utánajárás és fáradság kell. ISKI IBOLYA Fél évtized egy-egy együttes életében nem jelentős idő, de ahhoz elég, hogy a csoport, a művészeti kollektíva arculata kialakuljon, sőt ahhoz is elég, hogy az együttes jó hangzású nevet szerezzen magának. így történt ez a párkányi (Štúrovo) Kisbojtár gyermektáncegyüttes esetében is. Nagyon szép és kifejező nevet választottak maguknak, a kemény munkával eltöltött öt év alatt pedig a nevet a hazai közönség és a szakma is megismerte. Tudatosan irom a hazai jelzőt, mert annak ellenére, hogy magyar nemzetiségű tánckultúrát művelő együttesről van szó, nevüket és őket nemcsak a magyar nemzetiségű lakosság ismerte meg, hanem az egész ország. Tavaly részt vettek Prešovban a gyermektánccsoportok szlovákiai országos versenyén, ez évben pedig Východnán, az országos folklórfesztiválon. Rövid létezésük alatt ahol megjelentek, mindenütt sikerrel szerepeltek. Nyertek járási és kerületi versenyeket, 1985-ben pedig elsők lettek Zselizen (Želiezovce) a csehszlovákiai magyar dolgozók 30. Országos Népművészeti Fesztiválján a gyermektáncegyüttesek versenyében. Szerepeltek a csehszlovákiai magyar dolgozók 30. Országos Kulturális Ünnepélyéről közvetített tv-műsorban. A koronát a sikersorozatra a már említett prešovi versenyen tették fel, mert ott is díjat nyertek. Ez évben pedig eljutottak a legrangosabb országos népművészeti fesztiválra — Východnára. Kell-e ennél több, illetve lehet-e ennél többet elérni — kérdezhetnénk? Igen, lehet. Elismertté válni odahaza. S nekik sikerült ez is. A tavasz folyamán tartották — megalakulásuk 5. évfordulója alkalmából — ünnepi bemutató előadásukat otthon. A siker akkora volt, hogy a zsúfolt művelődési házba nem fért be minden érdeklődő. Meg kellett ismételni az előadást — és ismét teltház előtt — a siker fölülmúlta az előzőt. Pedig előzőleg is rendszeresen szerepeltek otthon. Különböző iskolai, társadalompolitikai vagy kulturális eseményhez kapcsolódva adtak részműsorokat. A határon túl. Magyarországon is megismerték őket, több alkalommal léptek fel a szomszédos Esztergomban, de az ország más területén is. Szereplésüket ott is nagy siker kísérte. Miben rejlik sikerük, feltűnésük titka? És egyáltalán van ennek titka? Az alkotó-, teremtövágy, és az együttes létrehozásához szükséges körülmények sikeres találkozásában keresendő a titok nyitja. A többi már a szorgos munka, a minden akadályt legyőzni tudó összefogás eredménye. Ez így talán nagyon egyszerűnek tűnik. Az is, egyszerű, hiszen minden nagy dolog a maga valóságában egyszerű. Mi is kell ahhoz, hogy egy együttes létrejöhessen és sikeresen dolgozhasson? Egy tehetséggel, mérhetetlen szorgalommal, akarati jótulajdonságokkal, önmagát a közös cél érdekében elkötelező művészeti vezető. Ez az egyik nagyon fontos alaptényező. Hégliné Bertók Marianna tanítónőt, művészeti vezetőjüket és koreográfusukat ezek a tulajdonságok jellemzik. Kéménden, a „kurtaszoknyás birodalom" egyik néphagyományait, szokásait, táncait, dalait, viseletét, stb. ma is őrző falujában született, nevelkedett, leány- és menyecskekorában ott, a falusi folklórcsoport tagjaiként mélyült el a népi kultúra iránti szeretete. Pedagógussá válása idején ez az ösztönös, veleszületett szeretet tudatossá vált nála. A Kisbojtár létrehozásakor aztán ehhez a „saját" kultúrához nyúlt. Megismertette a kisváros gyermekeivel — most már párkányi tanítóként — Kéménd néptáncos hagyományait. Az alkotói siker egyik titka ez: a színpadra állított műsor, illetve koreográfia tánc-, dal-, zene-, szokáshagyomány-, viselet-, stb. anyagának alapos ismerete és annak az előadókkal való élményt nyújtó megismertetése. Az már csak véletlen, hogy Štúrovo az együttes működésének helye, Kéménd pedig a néprajzgyüjtői területük alig tíz kilométerre esik egymástól. Az együttes létrejöttének másik fontos tényezője az együttes fenntartásához szükséges jó feltételek biztosítása. Ezek: politikai, szervezési és technikai jellegűek. Ez magyarul annyit jelent, hogy létre kell hozni a politikai-társadalmi igényt az együttes iránt, szervezésileg összefogni a társadalmi szerveket, szervezeteket és intézményeket a közös cél, az együttes megteremtése és működtetése érdekében, és végül biztosítani a működés technikai feltételeit: a próbahelyet, a viselettárat, a felszerelést, a napi munka szervezését, megfelelő anyagi bázist, stb. Párkányban, főleg a magyar tanítási nyelvű alapiskola, a zeneiskola, a Városi Művelődési Ház összefogásával ez sikerült is. A további segítőtársak, üzemek, iskolák, társadalmi szervezetek támogatásának a megszervezői is ők lettek. A támogatás szervezése egyben a társadalmi igény megteremtését, kiszélesítését is jelentette. Kölcsönös a segítség, mert a Kisbojtár fellépéseivel igyekszik minden irányban megnyilvánuló jóakaratot, tettet viszonozni. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma ötévesen az együttest az egész város magáénak tartja, büszke rá, szívesen hall sikereiről. Sikeres munkájuk dicsérete mellett a titkaikat is szívesen közreadjuk, eláruljuk, minden együttes számára eltulajdoníthatóvá tesszük. Emberi tulajdonságokon múlik a megfejtésük.' Annak ellenére, hogy csak az együttes létét művészi profilját fémjelző vezetőjüket említettem név szerint, szeretném hangsúlyozni: a Kisbojtár Táncegyüttest a közös összefogás tette és teszi naggyá: a táncosok, a zenészek, a szakmai segítők, a szervezők, a fenntartók önzetlen, művészetet szerető és tisztelő hangyaszorgalmú munkája. Ez a további eredmények elérésének is záloga-TAKÁCS ANDRÁS Archívumi felvétel 6
