A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-08 / 32. szám

Ha nős, házasember volt a regruta — nagyritkán ilyen is akadt — jelzése egész Zoboralján a kalap köré csavart egy szál, leggyakrabban nemzeti színű keskeny szalag volt. Öt már nem illette meg a sok hosszú, földig érő színes szalag.-J

Menyhe és Béd (Podhorany) a két „hegymegi" falu területileg is közelálló községek. Viseletűkben is egy csoportot képeznek. A közelség ízlésbeli azonosságot is mutat. Az az egymásra utaltság alakította ki a hasonló szokásokat, a viseletét és annak kiegészítőit is.

A legényavatás, vagy ahogy itt emlegetik a „keresztapa-választás" jelezte a legénykor határát. A legénnyé avatás bármelyik vasárnapon megtörténhetett, ha a legény úgy érezte, itt az alkalom. Ez úgy történt, hogy az avatandó és a keresztapa a kocsmában mulatozás közben kezet fogott és ettől kezdve magázták egymást.

A legényi állapot

jele a kalap melletti bokréta volt. Legrégebbiek a „Sastyinban" (magyarul Sasvár) vásárolt ragyogó, csüngős, tükrös, lógós bokréták. Ezeket a legények még az első világháború alatt és közvetlen utána is viselték. Művirág és gyöngyös bross-szerű ékességek, melyeket általában a búcsúkon vásároltak.

Később ugyancsak a legények jele volt az élő muskátli virág, amelyet a mellre vagy a kalap elejére tűztek. Általában itt is piros muskátlit, mert ez volt a kedvelt szín, de lehetett másmilyen színű is. Egy-két szál muskátli a zöld levelével szépen mutatott.

Mulatságok vagy nagyobb ünnepek alkalmával a kalap bal oldalára szalagos rozmaringot tűztek. Farsangi táncokon is a kalap mellett hosszú ágú maslis rozmaring díszlett. Ugyanilyen díszes kalapban jelentek meg a templomban és az utcán a legények. De ez csak az ünnepi jel volt.

Regruták

A legényeket 18—19 éves kortól sorozták. Volt, akit elsőre bevettek, volt olyan legény is akit csak harmadszorra. A sorozás ideje február vége, március eleje volt. A bíró kíséretében a falu összes legénye egyszerre ment be szekéren Nyitrára, ahol a sorozást tartották. Este, amikor a legények megérkeztek vissza a faluba, a kalap mellett lévő szalagról tudták, hogy ki az, aki ősszel katonának megy. A besorozott legények a kalap köré csavarták a sok keskeny szalagot, amely 20—30 darab is lehetett. Minden ünnepen, lasámap és a mulatságokon is viselték ezt a szalagdíszt. Még hétköznap is a kalap

Lakodalmi jelek

Vőlegény. A kalapja bal oldalán, hosszú ágú csatos, aranyporos rozmaring volt. A rozmaring mellett régebben bokrétát is viselt. A mellén vásárolt' viaszos-gyöngyös bokréta volt, a bokréta mellé tettek még rozmaringot is, amelyet a széles (háromujjnyi) fehéralapú rózsás hajkötővel kötöttek meg. Régebbi a piros vagy rózsaszínű szalag. Később, amikor már kezdik elhagyni a díszeket, tehát kezd a szokás és a népviselet kimenni a divatból, a rozmaringot meghajlítva, inkább körbe teszik a kalap mellé.

Dorozsbák. A századfordulón még ún. hídosók jártak. Ez lehetett a rokonsághoz tartozó idősebb férfi is. aki görbebottal a kezében, ismerve a rokonságot, hídosni járt.

A két világháború között a dorozsbák már a vőlegény, vagy a menyaszszony keresztgyerekei (fiúk). Ezeket már kellőképpen jelezték. A nádpálca végén rozmaring és csatra kötött szalag volt. A mellen a bukéta, melyet csatra kötött szalag díszített, rövidebb mint a vőlegényé. A kalap mellett a legénynek kijáró csatos, aranyporos rozmaring.

Principálos. Avőlegényésmenyaszszony keresztszülei. Ezeknek a jelük a télizöldből font nagyméretű köszöni volt, melyet az egész menyegző alatt viseltek. Az árát persze nekik kellett megfizetniük a koszorúslányoknak. Itt az egész lakodalmi jelet a „villő"-ágat (nászbotot) a keresztmama vitte.

Násznép. A legények jele az aranyporos, csatos rozmaring a kalapon, a nős embereké pedig az aranyporos télizöld bukríta a mellen.

JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre