A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-08 / 32. szám

sárnap lévén is a helyén találom, hiszen nála szenvedélyesebb földsze­rető embert csak keveset találni, bár errefelé még sokan szeretik alföldet. Gaál Sándor azt mondja: „Ezek az év legszebb napjai. Magasztos napok, amikor az ember a vérében is pezseg­­érzi azt, hogy igen, ez mindennek a kicsúcsosodása. Tud, vagy nem tud, ilyenkor nem akar másutt lenni az ember, mint ott, ahol a szem pereg. Mert ilyenkor a tarló a legszebb ten­gerparttal, a világ legnyugalmasabb pontjával sem cserélhető fel. Egysze­rűen nem éri meg másutt lenni, mert ilyenkor itt a legjobb. Hajnal óta kint voltam a földeken és bár az idei termés szerényebb a tavalyinál, én ennél jobb napokat mégsem kívánok magamnak. De menjünk inkább a mezőre!" A csatorna partján rajba verődött hat kombájn már messziről látszik. Állnak, de nem lustaságból teszik, csak éppen végeztek ebben a dűlő­ben. Amikor odaérünk, uzsonnáznak az emberek. Állva harapnak bele a kenyérbe, mert már indulnak is to­vább. Uzsonnaidő lévén is sok van még hátra a napból, a hőség sem tikkaszt, s délben az elnök is mond­ta: fiúk, ha végeztek, menjetek át a A SZERZŐ FELVÉTELEI Vasárnap van. Haladok végig a Csal­lóközön, de meg-megállok, hogy so­kadszor is megcsodáljam ezt a va­rázslatosan szép tájat. Mert ilyenkor, aratás idején a legszebb. Amikor a gabonaföldek szőke- és óaranya a kukoricások haragoszöldjével, a jege­­nyések szelíd ... Nem folytatom a hasonlatot, mert félő, hogy magával ragad a táj iránti szeretet képfestő szenvedélye és szóban próbálom elmondani azt, amit képben is csak igen keveseknek sikerült. Igen, ez az a nap, amikor a legszebb. Nem is nap... ez az a pillanat. A naptár szerint most van az aratás csúcsideje, de mégsem ez jellemzi a tájat, hiszen tudvalevő, hogy már nem az aratás a legnagyobb mező­­gazdasági munka. De a legszebbnek talán még mindig a legszebb. Hogy is van ez pontosan? Nagymegyer (Čalovo) előtt úgy ha­tározok, hogy benézek Gaál Sándor­hoz, a szövetkezet elnökéhez — azt kérdezendő, vajon megvan-e még a régi aratások semmihez sem hason­lítható szépsége, hangulata ? Mert tu­dom: tőle pontos és igaz választ ka­pok. Mi sem természetesebb, hogy va­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom