A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-07 / 6. szám

At* FOTÓKIÁLLÍTÁS EMBERI SORSOK Súlyosabbá váltak a vámbűntettek • „Kishalak" és „hagyhalak" • Vendégjá­rás, pénzkörforgás • Kvarcórák — kilószámra „ÁRU" A FŰTŐTÉRBEN A fotóművészet, mint egyedülálló képzőmű­vészeti műfaj csak néhány évtizede nyert polgárjogot a kiállítótermekben. Hazánkban a felszabadulás után indult fejlődésnek. A lendületes kezdetet a csoportokba tömörülő amatőr fényképészek bemutatkozása és egyre nagyobb közönségsikere követte. A fotóművészet az alkotók tiszteletadása a környezetüknek, a szülőföldnek, a termé­szettel való szoros kapcsolat kifejezése. Ilyen szellemben nyílt meg a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ fotóklubjának hagyományos kiállítása a Vá­rosi Művelődési Házban. A kiállítást a kerü­leti fotószövetség titkára, a zsűri elnöke, Keppert József nyitotta meg. Méltatta az alkotók munkáit és a művészeti fotó szere­pét és helyét hazánk kulturális életében. Almási Róbert festőművész és Majda Dušan fényképész válogatta ki a benevezett fotók­ból a kiállítás anyagát és javasolta díjazásra a legjobbakat. A tárlatnyitót színes diafelvé­telek vetítése tette egyszerivé, megismétel­­hetetlenné és ünnepélyessé. A zsűri az első díjat Farkas Jánosnak a Tél című sorozatáért ítélte oda. A második he-KIS SZERVEZET — A cím egyben jellemzi is a Vöröskereszt madari (Modrany) alapszervezetének elmúlt évi munkáját. A szervezet tagsága az 1985. évre beterve­zett kötelezettségvállalásait teljesítette. Ti­zenhárom új tagot nyertek meg a szociális és egészségügyi munkának. A járási vezetőség által szervezett önkéntes egészségügyi alap­­ismereti továbbképzésen a szervezet két tagja: Édes Ferencné és özv. Kun Dezsőné vett részt. Ebben az évben a fiatal korosztály továbbképzésén ugyancsak két tag vesz részt: ifj. Kun Andrásné és Ryšavý Edéné. A szervezet nö tagjai a falu szépítésén végzett munkájukért, a férfiak a futballpálya öltöző-HOCMAN GÁBOR: A VEZÉR A gyalogjáró szélén egy nagyobbacska erti­­bercsoport álldogált. Vágyakozással telve, feszülten szemlélték a járdát az úttest túlsó oldalán. És bár az úttesten nem közlekedett egyetlen autó, teherkocsi vagy villamos, de még egy bicikli sem, egy árva lélek se kísérelte meg, hogy átkeljen az úttest túlsó oldalára. Ez azonban már szeget ütött a fejembe. Nyomban meg is érett bennem a nagy elhatározás. Erélyesen átvergődtem a tömegen egészen a gyalogjáró széléig és halálmegvető bátorsággal kiléptem az út­testre. És lám! Nyomban az első lépésem után hozzám csatlakozott az embertömeg, A MŰVÉSZ Kénytelen-kelletlen beismernem: sose tud­tam rajzolni. Legalább is ezt képzeltem ön­magámról. De történt egyszer — még az iskolában —, hogy lerajzoltam egy lovat. A tanítónő azonban úgy vélte, hogy alkotásom egy kutya. Erre én hosszú fülekkel áldottam meg a lerajzolt állatformát és az így keletke­zett csodabogarakat szamárnak neveztem. Ha felcseréltem hosszú füleit egy ormányra, alkotásomból elefánt keletkezett; az ormány átváltása egy púpra tevét eredményezett. lyet Kontár Gyula érte el, megkapó, színes felvételeivel a virágokról, a játékokról, a ter­mészet szépségeiről. A harmadik helyre Ján Kuky alkotásai a Tárgyak és arcok, valamint a Puszta című fotóival kerültek. A színes diák rangsorolásában Benedek Péter a spartakiád­­ról készített kollekciójával került az első helyre. A második helyen Nagy Géza végzett, ő a népi hagyományokat, a népszokásokat, a kenyérsütést, a kukoricafosztást örökítette meg. A harmadik helyet Bartalos Lászlónak ítélte a zsűri a Gyermeknapi játékok című felvételeiért. Bödök Zsigmond szemet gyö­nyörködtető diafelvételeiért a villámlást pa­zar színekben, a csillagokat és a Napot megörökítő felvételeiért elismerő oklevelet kapott. Meg kell említeni Krascsenits Géza, Beke Zoltán, Szitás Zoltán, Egri Péter, Varga Zoltán és Puss Rudolf fényképeit is, amelyek gazdagabbá, szebbé tették a kiállítást. Ezek az amatör fényképészek tehetségük­höz, képességükhöz, műszaki felszereltsé­gükhöz mérten igyekeznek jó fényképeket készíteni. Igyekezetüket többször siker koro­názza, fotóikat képeslapjaink is gyakran köz­ük CSÖRGŐ ZSUZSA SZÉP EREDMÉNYEK jének építésekor nyújtott segítségért kaptak köszönetét a helyi nemzeti bizottság taná­csától. A szervezetnek 240 tagja van, közülük töb­ben önkéntes véradók. „Őszinte köszönet a humánus tettükért." Az évzáró taggyűlésen egészségügyi elő­adást tartottam az infarktus megelőzéséről. Felsoroltam a jellegzetes elötüneteket, hogy ezek ismeretében az emberek még időben felkereshessék az orvost. A Vöröskereszt madari alapszervezete jó munkát végzett az 1985-ös évben, ezért a jövőre nézve is sok sikert kívánunk nekik. N. G. és valamennyien elszántan követtek engem, át az úttesten>az utca túlsó oldalára. Jóleső érzés töltött el. Mégiscsak szükségük van az embereknek egy vezérlélekre, gondol­tam nagy megelégedéssel. Lám, senki sem volt képes átkelni az úttesten, de amint megjelent egy vakmerő, bátor hős — már­­minthogy én —, aki megragadta a tömeget példaképével, mindenki azonnal a nyomába lépett. Büszke voltam sajátmagamra. Emelt fővel, csillogó pillantással törtettem tovább az ut­cán. Csak egyetlen apróság kerülte el a figyelme­met: a közlekedési irányítólámpa jelzése, amelyik az útkereszteződésen éppen abban a pillanatban váltott át zöldre, amikor én bátran nekivágtam az úttestnek. amelyikből, beváltva az állat púpját egy mű­vészies sörényre, oroszlánt teremtettem. Megrendülve szemléltem saját alkotásomat. Ezekután már nem hagytam abba a rajzo­lást. Rájöttem ugyanis, hogy átfogó és kima­gasló művészi tehetséggel rendelkezem. Iri­­gyeim, gáncsolóim, bámulóim és egyéb jó­barátaim még ma is a képzőművészet kima­gasló csúcsainak vallják képeimet. Ugyanis volt képem egyszer kiállítani őket. A jogsértések széles körében jelentős helyet foglalnak el a vámbüntettek és a devizagaz­dálkodást sértő cselekmények, amelyek az ország pénz- és árugazdálkodásának érde­keit veszélyeztetik, lehetőséget nyújtva az elkövetők számára jogtalan anyagi előnyök szerzésére. Időszerű hát, hogy az idegenfor­galmi szempontból holtszezonnak tartott időszakban dr. Jiŕí Brož, a prágai Központi Vámigazgatóság vezérigazgatójának segít­ségével gyorsleltárt készítsünk, amely lénye­gében azt tükrözi, hogyan is alakult tavaly az idegenforgalommal kapcsolatos jogellenes cselekmények gyakorlata és statisztikája. — Nem szeretnék az új esztendő harmadá­ban ünneprontó lenni, hogy az idegenforga­lommal kapcsolatos visszaélések tekinteté­ben az 1985-ös év sem hozott javulást — tájékoztat a vezérigazgató. — Országos vi­szonylatban tavaly tízezernél is több bünte­tő-, illetve szabálysértési eljárást kezdemé­nyeztünk. Számszerűleg ez nem jelent hatá­rozott növekedést mondjuk az 1984-es esz­tendőhöz viszonyítva, ám a cselekmények pénzben kifejezhető értéke kereken 100 mil­lió koronára tehető, ez pedig számottevő növekedést jelent a tavalyelőtti év adataihoz képest. Példaképpen talán elég lesz megem­lítenem Bratislava két határátkelőhelyét, ahol 1985-ben nem kevesebb, mint hat és fél millió korona értékben tartottunk vissza csempészárut és tiltott úton szállított valu­tát. Ezek a tények arra engednek következ­tetni, hogy elszaporodtak a súlyosabb meg­ítélés alá eső vám- és devizagazdálkodást sértő bűncselekmények. — Mivel magyarázható ez az átrendeződés? — A vámszabályok megsértését célzó szer­vezett bűnözéssel, amelynek hatása, sajnos, nálunk is tapasztalható. Erre utal az is, hogy esetenként több tízezer korona értékű csem­pészárut foglalnak le a vámszervek. Az ilyen nagy összegű kockázatvállalás nehezen kép­zelhető el egy-egy személy részéről. A gya­korlatban ugyanis nemcsak arról van szó, hogy „suba alá rejtve" be kell juttatni ha­zánkba az árut, hanem az értékesítését is meg kell szervezni. Ehhez viszont nélkülöz­hetetlen a jól szervezett hálózat. A esem pészáru forgalmazásában ez szállító, raktá­rozó, elosztó és értékesítő személyeket je­lent. A láncolat bővülésére jellemző, hogy tavaly jelentősen növekedett azoknak az áruknak az értéke, amelyekhez a vámellenőr­zés során nem lehetett azonosítani a szállí­tót. — Mit jelent ez a gyakorlatban ? — Olyan eseteket, amikor például a vasút nemzetközi járatain, a mosdótól az üléshu­zatig, tehát a legkülönbözőbb helyeken eldu­gott árut talázunk. Amit ha a vámőrök vagy határőrök fel is fedeznek, nem lehet megta­lálni a tulajdonost. A csempészek tisztában vannak azzal, hogy az árut mindenképpen elkobozzák, de ha sikerül megúszni a lebu­kást, nem sújtják őket jogi következmények. A kevesebb rejtekhely miatt, ha kisebb arányban is, de előfordulnak ilyen jellegű bűncselekmények autóbuszokon is. — Az elmúlt esztendőben mi volt a csempé­szek számára a sláger? — Például a kvarcóra. Előfordult, hogy csak kilószámra tudtuk mérni az elkobzott tételt. Gyakran találkoztunk tetemes összegű valuta­kihágásokkal, de előfordult aranyékszerekkel való csempészet is. Mindez az imént márx említett szervezettséget igazolja. — Az áruk szállítói többnyire elkerülik a lebu­kást? — Szerencsére nem. A sors iróniája viszont, hogy a fülöncsípett szabálysértők közül so­kan csak úgynevezett „kishalnak" számíta­nak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy áruvásárlásra nincs tőkéjük, viszont bizonyos anyagi ellenszolgáltatásért vállalkoznak a „hordár" szerepére. Az áruval együtt, több­nyire külföldön, megkapják az utasítást is. Ez lehet teiefonszám vagy más jelzés, amelynek alapján az illegálisan behozott árut át kell adni a láncolat következő tagjának. — Mi a jellemző a belföldi, tehát a csehszlová­kiai turisták s egyéb utazók, illetve a hozzánk érkező külföldiek által elkövetett cselekmé­nyekre? — A külföldre induló hazánkfia elsősorban idegen országok fizetőeszközeinek illegális kivitelével próbálkozik. A kiutazóktól tavaly is jelentős tételre rúgó devizát foglaltak le a vámhatóságok dolgozói. A külföldiek általá­ban a vámbűntettek különböző egyéb for­máit követik el. Gyakori törvényszegésnek számít a korona tilos úton történő ki- és beáramlása is. Ez ellen szintén szigorúan kell fellépnünk, hiszen ha a külföldiek illegálisan kijuttatott koronát hoznak be, akkor hiába növekszik tételszerűen az idegenforgalom, elmarad az ország valutabevétele. Ennek megakadályozása népgazdasági érdek. Ter­mészetesen, azt sem engedhetjük meg, hogy a vendégek a vámellenőrzés megkerülésével behozott műszaki és egyéb híradástechnikai cikkek eladásából szerzett pénzből oldják meg csehszlovákiai üdülésüket, hiszen ez is csökkenti valutabevételünket. — Az idegenforgalmi bűncselekmények több­sége az esztendő melyik időszakára összpon­tosul? — Május és szeptember között találkozunk a legtöbb ilyen jellegű visszaéléssel, azután pedig karácsony előtt gyarapszik számotte­vően a vámelőírásokkal szembeni jogsérté­sek statisztikája. Rontja az ország valutabe­vételét az a jelenség is, amikor a vendégjárás ellenére nincs pénzforgás. Az ilyesmi olyan esetekben történik meg, amikor a csehszlo­vákiai családok itthon vállalják a külföldiek üdültetését, őket pedig azok látják vendégül, amikor odautaznak. — Egyéni véleménye és sokrétű gyakorlati tapasztalatai alapján mivel lehetne csökkente­ni az idegenforgalmi jogsértések és az egyéb, kisebb-nagyobb tételű visszaélések arányát? — Igyekszünk korszerű szervezési intézke­déseket tenni, növeljük munkatársaink szak­­képzettségét és tovább erősítjük a társszer­veinkkel, igy például a rendőrséggel fenntar­tott kapcsolatainkat. Természetesen, a ren­delkezésünkre álló eszközökkel bővítjük a tölünk kiutazók és a hozzánk érkező külföldi­ek tájékoztatását. (miklósi) 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom