A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-18 / 16. szám
MAN Menj és láss a címe annak a szovjet filmnek, amely májusban kerül a mozik műsorára. Ales Adamovics és Elem Klimov filmje a háború szörnyűségeiről, a megszállás borzalmairól szól, de egyben az embert is ünnepeli, az embert, aki képes a túlélésre. David Shilling divattervező Londonban bemutatta az új kalapdivatot. A baloldali maneken az Én szép zebrám nevű kalapkreációban mosolyog. A tengely nélküli kocsit mutatja be ez az 1926-ból való felvétel. A Freres Sizaire automobil minden kereke külön mozgatható. HAIK)TTUK-OLVASTUK-IÁTim ..^c1 Babits Mihály: *° AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ (Kötetekből kimaradt versek és töredékek) „Mint a napfény a vizeken" című versében írja Babits Mihály: „Mint a napfény a vizeken/ a szemed fénye olyan volt/ Ismerős, mégis idegen/ remegő reményre hangolt/ az ajkad dacos tagadás/ dadogó és meleg élet:/ ó Ígéretes tagadás/ tagadást rejtő Ígéret!..Bizony, kevesen sejtik, hogy ezt a verset Csinszkához irta Babits, Ady feleségéhez, Boncza Bertához. Az irodalomtörténetek, monográfiák nem említik, hogy Babits gyöngéd érzelmekkel viseltetett Csinszka iránt és több szerelmes verset írt hozzá. A kimaradt versek és töredékek jegyzetanyagában és utószavában erről és más Babits-csal kapcsolatos tényekről is értesülhetünk Melczer Tibortól, a könyv szerkesztőjétől. E verseket olvasgatva önkéntelenül is fölvetődik- az emberben a kérdés: a költő miért is hagyta ki kötetben megjelent verseinek sorából a poémák egyikét-másikát. Hiszen a versek egyharmada semmivel sem marad alul a kötetekben megjelent versektől. Babits ugyanolyan bravúrral vetette papírra a kötetből kimaradt korábbi és későbbi poémáit, ugyanaz a formaművészet fémjelzi és sugárzása sem haloványabb. A könyv utószavában kutatja, magyarázza Melczer Tibor, aki így vezeti be tanulmányát: „Babits sokezer tételes kéziratos hagyatéka veszélyeztett nemzeti kincseink közé tartozik. Halványuló ceruzasorok, rongálódó papírlapok, a nagy palliumokban könnyen kallódó apró följegyzések sokasága mind megmentést követel. Megnyugtatóan erre csak a teljes életmű kritikai szövegkiadásával válaszolhat az irodalomtudomány. Minden eddigi — ismeretlen vagy nehezen hozzáférhető anyagot közreadó *— szövegközlés egy-egy részleges mentőakció. Ezért éreztük kötelességünknek válogatásunkban a versek s szövegeinek — a költői kéziratok szerinti — hű visszaadását..." Hála Melczer Tibor figyelmes, gondos és hozzáértő szöveggondozásának — értékes Babits-kötettel lettünk gazdagabbak. A magyar irodalomtudomány és kritikai kiadás azonban még sokkal adósa Babitsnak és a költők, írók hatalmas seregének, akiknek értékes kéziratai még az Országos Széchenyi Könyvtár kéziratgyűjteményében vagy máshol pihennek. (Dénes) & ASPERN LEVELEI Tájainkon bizony nem hangzik valami ismerősen az 1843 ban New York-ban született Henry James neve. Azé az amerikai, később a mi kontinensünkön élő íróé, aki a lélektani regény művelője, s akit honfitársai a tengeren túli irodalom Balzacjának neveztek el. Munkáiban az amerikai és az angol felsőbb társadalmi körök lélektani problémáit elemezte iróilag csiszolt, tartalmilag bonyolult stílusban. Visszatérő témája az erőszakosan feltörő amerikai újvilág s az európai óvilág embereinek és eszményeinek összeütközése. Kiváló példája ennek az Aspern levelei című regénye, amelyet egy jónevű angol színész: Michael Redgrave ültetett át színpadra. Az eredeti szöveget sikerült úgy tömöríteni, jiogy annak arányai és írói gondolatai nem szenvednek csorbát. Igaz viszont, hogy az Aspern levelei nem egykönnyen előadható dramatizáció. Nyilván tudatosította ezt a bratislavai Kis Színpadon látható előadás rendezője: Miloš Pietor is, aki az emberi kapcsolatoknak valóságos csődraktárát tárja elénk ebben a fanyar humorral, itt-ott krimi jelleget öltő történetben. Az előadás második felvonása meggyőző erővel viszi el szinte a robbanásig a Julianna aszszony velencei házában növekvő feszültséget. Az egyszerre vonzó és taszító idős nagyasszony, akit Mária Prechovská alakít, hiába próbálja belső ellágyulásait leplezve fenntartani házának (látszat)nyugalmát. Tina, az unokahúga és az Amerikából érkezett idegen: Henry Jervis jóformán minden erotika nélküli tétova keresése és egymásra találása elvakult agresszivitásba csap át és kudarcba fullad ... Tinát Emília Vášáryová játssza olyan eszközökkel, hogy megosztja velünk kétségekkel, félelmekkel, öniróniával teli és minden új kapcsolattól félő gondolatait. Martin Huba alakítása szintén jó Henry Jervis szerepében, akiben a kudarc mániákusát formálja meg. Hiteles etűdök sorát játsza el Viera Topinková az elszánt és megfélemlíthetetlen Assunta szerepében; Maroš Kramárnak viszont az emberi kiszolgáltatottságáról van mondanivalója az inas: Pasquale figurájában. Az együttes játék harmóniája így külön erénye ennek az elsősorban az igényesebb nézők érdeklődésére számító előadásnak. Miklósi Péter A LENGYEL ZENE ESTJE A Szlovák Filharmónia átgondolt műsorpolitikáját dicséri a bérleti hangversenyek keretében rendezett lengyel est, mellyel koncertéletünk további fehér foltjait tüntette el és megismertetett északi szomszédunk gazdag zenekultúrájának néhány ritkán hallható alkotásával. Henryk Górecki vonószenekarra írt Három darab régi stílusban című 1963-ban született szerzeménye vezette be a hangversenyt. A Szlovák Filharmónia Zenekarának vonósai és a lengyel vendégkarmester, a Krakkói Filharmónia vezető karnagya Jerzy Katlewicz árnyaltan tolmácsolták Górecki sajátos, egyszerűségében is rendkívül kifejező zenei nyelvét, mely az archaizáló elemek mellett hangot adott a népi ihletésű táncritmusoknak is. A hangverseny kellemes meglepetése egy fiatal zongoraművésznő bemutatkozása volt. A huszonhárom éves Zuzana Paulechová játékával igazolta tavalyi szép nemzetközi sikerét (második lett Zwickauban a rangos nemzetközi Schumann-versenyen). Chopin e-moll zongoraversenyének előadásában alig volt érezhető az elfogódottság. Szugesztiv és csillogó játékával már az első tétel heroikus fötémájában, vagy az azt követő poézissel telített részekben megfogta a hallgatóságot. Zongorahangja telt és erőteljes — néha talán túlságosan is. Az intim vallomásba hajló részletek kidolgozásában még jobban el kellene mélyülnie. A szünet után a XX. századi lengyel muzsika legjelentősebb képviselőjének. Karol Szymanovskinak zene- és énekkara valamint szólóhangokra írt — nálunk először bemutatott — oratorikus müve, a Stabat Mater hangzott el. Szymanovski, aki valahol Debussy és Szkrjabin között találta meg a számára legmegfelelőbb kifejezésmódot, ebben a művében inkább középkori, gregoriánus zenei elemekre épít, de nem hiányoznak a népzenei motívumok sem. (Eredetileg Parasztrekviemnek nevezte az oratóriumot, s míg nálunk latin szöveggel adták elő, hazájában többnyire lengyelül éneklik.) A Stabat Materban a szerző áttekinthető formákkal, a végtelenségig leegyszerűsített harmóniákkal, szólamokkal, hangszereléssel éri el a mű emocionális hatását. S e hatás eléréséhez nagyban hozzájárult a Szlovák Filharmónia jól diszponált énekkara, a zenekar és lengyel vendég-koncertmestere, á három kitűnő lengyel szólista és az egész együttest nemcsak biztosan kezében tartó, de láthatóan inspiráló karmester. Delmár Gábor & & A NŐSTÉNYFARKAS Horrort ígér a mozi műsorplakátja s a jegypénztár hirtelen megnövekvő forgalma ismét meggyőzően bizonyítja a műfaj népszerűségét. Talán nem túlozunk, ha kijelentjük, hogy Marek Piestrak „hiánycikket" hozott a filmpiacra — műve már csak ezért is figyelmet érdemel. Izgalmat, borzongást, rémületet igér, s a néző feszülten figyel... A film eleje legalábbis biztató. A hazafelé vágtató lovast baljós előjel, ragadozók étkéül szolgáló lótetem állítja meg útjában, s valóban, mire hazaér, felesége máT halálán van. A nyugtalanító előjelek szaporodnak, egyre alaposabbá válik a gyanúnk, hogy a haldokló asszony voltaképpen bűnös életű boszorkány, titkos tudományok tudója ... Halála után karóval ütik át a szívét, hogy a majdani kisértetjárásnak elejét vegyék, ám a holt boszorkány szelleme reinkarnálódik egy nöstényfarkasban ... Sajnálatos módon a film a kezdet után • ellankad, meglehetősen vontatottá válik. Egy misztikus történet bontakozik ki előttünk, amelyben van lélekvándorlás, varázslat, okkult tudomány, végzetes szerelem, démoni mosolyú kacér grófnő — a filmen a végzet asszonya —, némi naturalizmus és időnként izgulhatunk is. A műfajt néhány „horror-szabadalom" hivatott jelezni: kísértet közeledik imbolyogva a fák között —, holdfényes éjszaka van és süvít a szél —, a halott feleség mosolyog ránk hátborzongatóan és nyújtja felénk véres kezét, az ö árnyéka suhan nesztelenül a sötét szobában, miközben egy fa ágai kísértetiesen verdesik az ablakot és arról is meggyőződhetünk, hogy a sírját „elhagyó" hulla cseppet sem épületes látvány. Mindezek ellenére is nagyon valószínű, hogy a néző, aki hajmeresztő rémségeket, válogatott szörnyűségeket óhajt látni, csalódni fog. Holott nem rossz film a Nőstényfarkas; a színvonalas operatőri munka, a szuggesztív zene mindenképpen elismerést érdemel, s a rendező atmoszférateremtő képességét sem vonhatjuk kétségbe. Mégis hiányérzetünk van: nem „igazi” horror, amit láttunk. Vagy ezirányú igényeink volnának túlzottak? G. Kovács László 9
