A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
VENDEGEK A BELLEVUE A Bellevue Téli nap fürdő BEN Krúdy Gyulát kellene segítségül hívnom a szállodai világ leírásához, vendégek és szobák bemutatásához, az olyan négy fal közötti titkok feltárásához, amelyek meglódítják ugyan a képzeletet, azt azonban nem teszik lehetővé, hogy valóságos személyek is belesétáljanak a történetbe. Sem időm, sem türelmem nyomon követni, hogy a Magas-Tátra híres-nevezetes szállodái közül melyek azok, amelyek bekerültek írók műveibe. Nyilván a legrégebbiek. Ótátrafüreden (Starý Smokovec) az 1904-ben épült Grand Hotel ilyen, vagy a jóval későbbi, az 1930-ban elkészült Sport Hotel, amelynek az 1965-ben átadott impozáns, hétemeletes Hotel Bellevue az utóda. Erről lesz szó ebben az írásomban. Tavaly ünnepelték születésének huszadik évfordulóját, s nekem számitógépes műveletre lenne szükségem ahhoz, hogy számokban kifejezhessem, ennek a 950 méter tengerszint feletti magasságban álló szállodának, illetve 110 szobájának és hét apartmanjának hány lakója volt e két évtized alatt, hányán étkeztek éttermében, hányán reggeliztek büféjében, hányán szórakoztak, nevettek, búslakodtak árván, hajoltak össze szerelmesen kávéházában, hányán épültek lelkiekben nagyobb és kisebb termében valamilyen hasznos tanácskozás résztvevőiként, hányán ürítették poharukat bankett termében esküvői párok, családi események részesei? A fényűzőnek tetsző szállodai élet a teljesség benyomását kelti. A kívülállók irigykedve pislognak azokra, akik ezt az életet élhetik, amelynek a Bellevue-ban és mindenütt a portás, a recepciós és felszolgáló személyzet, valamint a nélkülözhetetlen föpincér a főszereplői, nélkülük nem képzelhető el semmilyen szállodai élet, sivár lenne minden, mint az esőt nem látott sivatagban. A Hotel Bellevue recepciójában most éppen Eleonóra Reichová teljesít szolgálatot. Megnyerő külsejű, kedves, idősebb hölgy, tizenhárom éve alkalmazottja a szállodának. Poprádon lakik, onnan utazik villamosvonaton a munkahelyére. Kedvébe járva mondom neki, hozzá jövök először tudnivalóért, de nem hatom meg a szavaimmal. Mindenki hozzá jön, vagy hozzá szól először személyesen vagy telefonban, ö a vendégfogadó, az elszámoló, a pénzbeváltó, s mivel a Čedok rendelkezik a Bellevuevel, beutalóval és hitellevéllel is jönnek hozzá, és nemcsak az országból, külföldről is. Itt a szinte naponta ismétlődő szavak: danke schön, thenk you, szpasziba és köszönöm. Az olasz és a francia nyelv használata is elég gyakori. Persze a recepciós szolgálatról még korántsem mondtam el mindent. Eleonóra Reichová(ék) televíziót kölcsönöznek, telefonbeszélgetést bonyolítanak, menetjegyet intéznek, taxit hívnak stb. Igyekszem most már más irányba terelni ennek az ötven-hatvan év közötti hölgynek a figyelmét, borongós hangulatú regények és novellák témájára gondolva szeretnék én is tragikus dolgokról hallani, olyanokról történetesen, hogy megöltek valakit, vagy kidobták a hetedik emeletről, vagy hogy a Bellevue tiszteletre méltó lakója lavinaomlás áldozata lett. A recepciós hölgy azonban megszakítás nélkül ingatja a fejét, hogy semmi ilyen nem történt. És ezt babonásan le is kopogja. Az előcsarnok (hall) falára mutat, amelyen ott függ a tájékoztató tábla szlovákul és magyarul a következő figyelmeztetéssel: „Kirándulását szíveskedjék a túrakönyvbe beírni!" — Tudni akarjuk, hogy a vendég hol járl — mondja Eleonóra Reichová magyarázatképpen. — Csak így kereshetjük, ha szükséges. A leadott kulcsok alapján is tájékozódunk. Egyszer fordult elő, hogy néhány vendégünk a Lomnici-csúcson rekedt egy hirtelen tá-4 madt tartós szélvihar következtében. Telefonáltak, ne aggódjunk, csak másnap jönnek. Hall, illetve előcsarnok nélkül talán nincs is szállodai élet. A vendégek itt várnak elszállásolásukra, itt szórakoznak a már elszállásolt és baráti társaságot kialakító szállodabeliek, az alacsony, keskeny asztalok körül elhelyezett fotelokba süppedve böngészik át a hazai lapokon kívül az orosz, a német és magyar nyelvűeket, innen indulnak az étterembe, csigalépcsőn a kávéházba, s még lejjebb az úszómedencébe, amely a Bellevue érdekessége. Innen veszik célba a Magas-Tátra legvonzóbb kirándulóhelyeit, szánkázó és síző helyeit. Fájdalmasan nagy itt a csend 11 és 14 óra között, amikor majdnem minden vendég a magaslati levegőn tartózkodik. Véletlen, vagy kényszerűség, kiderül majd, hogy egy budapesti lakosú, nyugdíjas építésszel és feleségével éppen a legnyugalmasabb időpontban találkozom. Tizedik alkalommal töltik bizonyos napjaikat a Magas-Tátrában, és mindig a Bellevue-ben. — Nagyon szeretjük a szálloda uszodáját, és a kiszolgálást is kifogástalannak találjuk — mondja Stefkó András. — Karácsony második napján jövünk kocsival, sífelszereléssel, szánkóval, és újév második napján megyünk. Sajnos, most nem a legjobb időt fogtuk ki sízésre. Meg a kisunokánk is belázasodott, szobafogságra kényszerültünk. No de sebaj, jövőre minden jobb lesz! — Törzsvendégeknek tekintik magukat? — Igen. A személyzet már ismer bennünket, tudja a kívánságunkat, a kedvenc ételünket és szobánkat. Klaudia Vyskočilová mérnök bratislavai születésű és hét éve áll az Interhotel Tátra szolgálatában. Ebből kettő a Bellevue-re esik, amely a Magas-Tátra legkorszerűbb és
