A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

VENDEGEK A BELLEVUE A Bellevue Téli nap fürdő BEN Krúdy Gyulát kellene segítségül hívnom a szállodai világ leírásá­hoz, vendégek és szobák bemu­tatásához, az olyan négy fal kö­zötti titkok feltárásához, amelyek meglódítják ugyan a képzeletet, azt azonban nem teszik lehetővé, hogy valóságos szemé­lyek is belesétáljanak a történetbe. Sem időm, sem türelmem nyomon követ­ni, hogy a Magas-Tátra híres-nevezetes szál­lodái közül melyek azok, amelyek bekerültek írók műveibe. Nyilván a legrégebbiek. Ótát­­rafüreden (Starý Smokovec) az 1904-ben épült Grand Hotel ilyen, vagy a jóval későbbi, az 1930-ban elkészült Sport Hotel, amely­nek az 1965-ben átadott impozáns, héte­meletes Hotel Bellevue az utóda. Erről lesz szó ebben az írásomban. Tavaly ünnepelték születésének huszadik évfordu­lóját, s nekem számitógépes műveletre lenne szükségem ahhoz, hogy számokban kifejez­hessem, ennek a 950 méter tengerszint feletti magasságban álló szállodának, illetve 110 szobájának és hét apartmanjának hány lakója volt e két évtized alatt, hányán étkez­tek éttermében, hányán reggeliztek büféjé­ben, hányán szórakoztak, nevettek, búsla­kodtak árván, hajoltak össze szerelmesen kávéházában, hányán épültek lelkiekben na­gyobb és kisebb termében valamilyen hasz­nos tanácskozás résztvevőiként, hányán ürí­tették poharukat bankett termében esküvői párok, családi események részesei? A fényűzőnek tetsző szállodai élet a teljes­ség benyomását kelti. A kívülállók irigykedve pislognak azokra, akik ezt az életet élhetik, amelynek a Bellevue-ban és mindenütt a portás, a recepciós és felszolgáló személy­zet, valamint a nélkülözhetetlen föpincér a főszereplői, nélkülük nem képzelhető el semmilyen szállodai élet, sivár lenne min­den, mint az esőt nem látott sivatagban. A Hotel Bellevue recepciójában most éppen Eleonóra Reichová teljesít szolgálatot. Meg­nyerő külsejű, kedves, idősebb hölgy, tizen­három éve alkalmazottja a szállodának. Pop­­rádon lakik, onnan utazik villamosvonaton a munkahelyére. Kedvébe járva mondom neki, hozzá jövök először tudnivalóért, de nem hatom meg a szavaimmal. Mindenki hozzá jön, vagy hozzá szól először személyesen vagy telefonban, ö a vendégfogadó, az elszámoló, a pénzbevál­tó, s mivel a Čedok rendelkezik a Bellevue­­vel, beutalóval és hitellevéllel is jönnek hoz­zá, és nemcsak az országból, külföldről is. Itt a szinte naponta ismétlődő szavak: danke schön, thenk you, szpasziba és köszönöm. Az olasz és a francia nyelv használata is elég gyakori. Persze a recepciós szolgálatról még ko­rántsem mondtam el mindent. Eleonóra Re­­ichová(ék) televíziót kölcsönöznek, telefon­­beszélgetést bonyolítanak, menetjegyet in­téznek, taxit hívnak stb. Igyekszem most már más irányba terelni ennek az ötven-hatvan év közötti hölgynek a figyelmét, borongós hangulatú regények és novellák témájára gondolva szeretnék én is tragikus dolgokról hallani, olyanokról történetesen, hogy meg­öltek valakit, vagy kidobták a hetedik eme­letről, vagy hogy a Bellevue tiszteletre méltó lakója lavinaomlás áldozata lett. A recepciós hölgy azonban megszakítás nélkül ingatja a fejét, hogy semmi ilyen nem történt. És ezt babonásan le is kopogja. Az előcsarnok (hall) falára mutat, amelyen ott függ a tájékoztató tábla szlovákul és magyarul a következő figyelmeztetéssel: „Kirándulását szívesked­jék a túrakönyvbe beírni!" — Tudni akarjuk, hogy a vendég hol járl — mondja Eleonóra Reichová magyarázatkép­pen. — Csak így kereshetjük, ha szükséges. A leadott kulcsok alapján is tájékozódunk. Egyszer fordult elő, hogy néhány vendégünk a Lomnici-csúcson rekedt egy hirtelen tá-4 madt tartós szélvihar következtében. Telefo­náltak, ne aggódjunk, csak másnap jönnek. Hall, illetve előcsarnok nélkül talán nincs is szállodai élet. A vendégek itt várnak elszállá­solásukra, itt szórakoznak a már elszállásolt és baráti társaságot kialakító szállodabeliek, az alacsony, keskeny asztalok körül elhelye­zett fotelokba süppedve böngészik át a hazai lapokon kívül az orosz, a német és magyar nyelvűeket, innen indulnak az étterembe, csigalépcsőn a kávéházba, s még lejjebb az úszómedencébe, amely a Bellevue érdekes­sége. Innen veszik célba a Magas-Tátra leg­vonzóbb kirándulóhelyeit, szánkázó és síző helyeit. Fájdalmasan nagy itt a csend 11 és 14 óra között, amikor majdnem minden vendég a magaslati levegőn tartózkodik. Vé­letlen, vagy kényszerűség, kiderül majd, hogy egy budapesti lakosú, nyugdíjas építésszel és feleségével éppen a legnyugalmasabb időpontban találkozom. Tizedik alkalommal töltik bizonyos napjaikat a Magas-Tátrában, és mindig a Bellevue-ben. — Nagyon szeretjük a szálloda uszodáját, és a kiszolgálást is kifogástalannak találjuk — mondja Stefkó András. — Karácsony második napján jövünk kocsival, sífelszere­léssel, szánkóval, és újév második napján megyünk. Sajnos, most nem a legjobb időt fogtuk ki sízésre. Meg a kisunokánk is belá­zasodott, szobafogságra kényszerültünk. No de sebaj, jövőre minden jobb lesz! — Törzsvendégeknek tekintik magukat? — Igen. A személyzet már ismer bennün­ket, tudja a kívánságunkat, a kedvenc éte­lünket és szobánkat. Klaudia Vyskočilová mérnök bratislavai születésű és hét éve áll az Interhotel Tátra szolgálatában. Ebből kettő a Bellevue-re esik, amely a Magas-Tátra legkorszerűbb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom