A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 5. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés dr. Sziegl Ferenccel Keszeli Ferenc: TÉLI HANGULATOK Tok Béla: A NÉPRAJZI GYŰJTÉS MÚLTJÁBÓL Gál Sándor: AZ ÖSSZEGEZÉS IDEJE Vajkai Miklós: SZERETŐK ÉS ÁTKOZOTTAK (elbeszélés) Lacza Tihamér James Watt Címlapunkon Rakovský F. felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ősi. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsva/d Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,-— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN • — Első kérdésem igen egyszerű: miért van szükség növénynemesítésre? — Nálunk a talaj természetes termöereje a háború előtt 10— 12 mázsa búzát volt képes produkálni, ami nyilvánvalóan nem lehetett perspektivikus, mert a szükségletek lényege sen többet kívántak. Különféle agrotechnikai beavatkozással ez a hozam ugyan emelhető, de csak annak árán, hogy azt a következő esztendők termése megsínylené, ami tartósan rossz végeredményhez vezetne. Amerikában például azért nem kultiválják a búzafajok nemesítését, mert az ottani adottságok mellett, kevés trágyával, igen olcsón, nagy területeken, régi fajtákkal tudják tartani a hektáronkénti húsz mázsát, ami végeredményben eszményinek mondható, ezért alig kell pénzt én energiát fordítani a nemesítésre. A mi feltételeink mások, mert intenzív fajtákat vagyunk kénytelenek kultiválni, az intenzív fajták pedig gyorsan fáradnak, ezért az új fajták állandó folyamatossággal kell, hogy kövessék egymást. • — Drágán termelünk tehát... — Sehol a világon nem olyan olcsó a búza, mint nálunk. A takarmánybúza forgalmi ára mázsánként 150, az élelmiszeripari búza 170 korona, ami nyilván jobban kedvez a felhasználónak, mint a termelőnek. Csehszlovákiában két éve elegendő búza terem. Korábban évi másfél millió tonna behozatalra szorultunk. • — Úgy tudom, hogy a Nyugat-szlovákiai kerületben ezt a többlettermést a négy új, intenzív búzafajta produkálta, amelyek közül kettőt itt. Sósszigeten Önök nemesítettek, kettőt pedig Bučanyban. . . — így van. E többlet értéke 1985-ben a kerületben mintegy 115 millió koronát jelent s az átlaghozam 68 mázsa fölött volt. Flozzá lehet tenni, hogy a részeredményekben nagyobb, 81 mázsa fölötti hozamok is voltak. Itt, a Szerdahelyi járásban például ezt produkálta a Danubia nevű búzafajtánk, ami a többi fajta átlagához képest 13 mázsás többletet jelent. • — A nemesítésnek tehát egyenes szerepe van a mezőgazdaság fejlődésében ? — Nem akarok szerénytelen lenni, de így igaz, mert hiszen a mezőgazdaság eredményei ezt egyértelműen igazolják, sőt azt kell mondani, hogy távlatilag aggodalomrra ad okot, ha nem tudunk szinte évente új fajtákat előállítani. A fajták exportálásának pedig épp az élesen megrajzolódott klimatikai specifikumok miatt nincs jövője, bár meg kell jegyezni, hogy mezőgazdaságunkban a szovjet búzafajtának még mindig áldásos a szerepe, s volt idő, amikor a Bezosztája és a Mironovi bevetése megduplázta a korábbi hozamokat. Úgy néz ki, hogy a nem nagy területű Csehszlovákia területén is igen eltérőek a termelés ember által nehezen befolyásolható feltételei, ezért az ember által kinemesített új fajtákkal kell folyamatosan idomulni ezen feltételekhez. • — Sokéves ismeretségünk során időnként volt alkalmam betekinteni a nemesítés egyes fázisaiba, de mindeb- \ bői valójában csakis a rendkívüli türelmet igénylő aprólékos munkát érzékelhettem. Emberek görnyednek a számtalan parcella fölött, apró csipeszekkel játszadoznak a kalászok belsejében, növénygenetikai terminológia nyelvén beszélnek ... Leírható, érzékeltethető egyáltalán ez a folyamat? — Talán csak igen hosszasan. Nekünk igen BARTALOS MENYHÉRT KLEMENT GOTTWALD ÁLLAMI DÍJAS MAG NEMESÍTŐ Bartalos Menyhértről aligha gondolná az ember, hogy immár két éve betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ma is aktívan dolgozik, ami az ő szakterületén korántsem rendhagyó, sőt igen természetes — lévén a hivatása növénynemesítő. Mindez röviden az alábbi magyarázatra szorul: egy növénynemesitő pályája a legszerencsésebb esetekben is sokéves intervallumokra tagolódik, ami azt jelenti, hogy ritkán mondhatja rá egy-egy munkájára: ezzel kész vagyok. A naponta becsülettel és örök optimizmussal elvégzett feladatok csak esztendők során állnak össze és válnak eredménnyé. A folyamat nem gyorsítható, mert a szakértelem és a szakmai szerencse mellett az egyik fő alkotóeleme a kitartás és a türelem. Bartalos Menyhért gazdálkodó parasztcsaládban született Tejfalun. Korai gyerekkora legnagyobb élményének a föld csodáját tekintette: elvetsz egy magot s abból növény, további magok lesznek. Győrben érettségizett, majd a nagyhírű mosonmagyaróvári egyetem padjaiban folytatta tanulmányait, de közbeszólt a háború, és az ambiciózus mezőgazdász egyszercsak franciaországi hadifogolynak tekinthette magát, ahol kitanult egy kényszermesterséget: bányász lett. így aztán a diplomáját csak megkésve, 1949-ben vehette át. Mosonmagyaróvárra aztán még egyszer, 1977-ben visszatért, hogy ledoktoráljon. Időközben, az eltelt negyedszázad során növénynemesítőként dolgozott, mialatt — szakmai és emberi tekintetben egyaránt — két fontos ember volt jelen az életében. Az egyik a mestere, Venéni Lajos, a legendás hírű növénynemesítö, a másik Rákóczi Lajos, a barát és munkatárs, Venéni másik tanítványa. Nevük szorosan összekapcsolódik, mert életüknek csaknem a nagyobbik felét együtt közös munkában, közös célokért élték le. Korántsem eredménytelenül. Bartalos Menyhért a sósszigeti növénynemesítő állomás vezetője 1983-ban Klement Gottwald államdíjat kapott. nagy lökést, lendületet adtak a krasznodarszki búzafajták. Azokból indultunk ki. De megpróbálom érzékeltetni. A nemesítő egyegy meglevő, de már esetleg a kifáradás tüneteit mutató fajtához válogatni kezdi a partnereket. Tréfás pikantériával — de talán ily módon érzékletesen — azt is mondhatnám, hogy a nemesítő amolyan házasságközvetítő a fajták világában. Válogatni kezdi tehát a partnereket, több száz, vagy annál is többb kombinációt. Ezután következik a rabszolgamunka — a maga szépségeivel persze. A kombinációkból igyekszik kiválasztani a legmegfelelőbbet, ami szaktudás, gyakorlat, de nem utolsósorban szerencse és intuíció kérdése is. A láncolat nem szakadhat meg, ellenkezőleg: előbb felépül, sokszor igen sok szemből, aztán lebontásra kerül, hogy ebben a folyamatban kiemelhető legyen a legmegfelelőbb láncszem. Egy búzaszem tehát, melynek genetikai tényezőit, élettani komponenseit a legaprólékosabban ismerni kell, azt le kell írni, elemezni és minden termelői szempont szerint ki is kell próbálni, bizonyos stádiumig pedig elszaporitani. Ha minden bevált, akkor e csekély mennyiségű termés fajtajelöltté léphet elő, majd a későbbi, széleskörű próbák során államilag elismert fajta válhat belőle. Csakhogy esetenként a kudarc folyamata is majdnem ennyiből áll. A jó nemesítő tehát folyamatosan építkezik, s minél nagyobb valószínűséggel zárja ki a kudarc lehetőségét, annál jobb, annál szerencsésebb mestere a hivatásának. Csakhogy erre sokszor egy teljes emberi életkor tartama megy rá, ami — ne essék félreértés — dehogy is sajnálatos, sőt: az élet értelmét adhatja. Nem véletlen, hogy az igazi nagy nemesítők csak jóval túl az életük delén lesznek híresek. Lásd például Ljukjanenko vagy Talanov életművét, vagy a mi mesterünkét. Venéniét, aki Tomszkban szabad mozgású hadifogolyként az első világháború után épp Talanov mellett ért el olyan eredményeket, hogy a nevére még hosszú ideig fognak tisztelettel emlékezni a szovjet szakemberek. • — Summázzuk akkor Bartalos Menyhért életművét és kérem, ne utasítsa vissza, hogy életműről beszéljek, mert tisztában vagyok vele. milyen szerepük volt és van az előállított fajtáknak. — Erre csak akkor vállalkozhatok, ha adatszerűén sorolhatom fel az itt elért eredményeket és nem hallgatom el annak a munkatársamnak a nevét, akivel immár harmincöt esztendeje együtt dolgozom. Rákóczi Lajosról van szó, akivel a lehetőség szerint elsőnek érkezünk erre a munkahelyre és szükségszerűen utolsónak megyünk el. Soha öt óra előtt, rendszerint később, mert a napi munkát és a másnapi feladatot szeretjük nyugalomban megbeszélni. Minket vált le az éjjeliőr. És persze a többi munkatárs szerepét is ki kell emelni. Lássuk tehát: Van négy államilag elismert búzafajtánk, a Solaris, az Istra, a Danubia és az Ágra. Szlovákia hét búzával is foglalkozó magnemesitő állomásának mezőnyében ez biztosította számunkra az elsőbbséget. De tudvalévőén dinnyefajtákat és cirokot is nemesítünk és hosszú ideig hozzánk tartozott a fűszerpaprika nemesítése is. Van négy államilag elismert görögdinnyénk, a Dunaj, a Melkó, a Lajkó 1 és a Lajko 2; három cukordinnye, az Oranzs, a Solartur, és a Solar F1 — továbbá nyolc fajta most van az állami kísérletben. Cirokból öt törzskönyvezett fajtát állítottunk elő. KESZELI FERENC A szerző felvétele 2
