A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 4. szám

EMBERI SORSOK A PARAGRAFUSOK SZIGORÁVAL... VITAUTE ZIUNSKAITE Jó tanácsok nőknek Már annak idején helyesen jegyezte meg az egyik nagy bölcs, hogy a férfi mindig az ellenkezőjét akarja annak, amije van. Vonatkozik ez általában a nőkre és kiváltképp a feleségekre. Én már régóta sejtettem ezt, mi több, kita­láltam, hogyan lehet harcolni a férfiak állhatatlansága ellen. Van erről néhány jó tanács a tarsolyomban, és szívesen megosztom őket másokkal. Tehát: 1. Ha egy férfi felesége csinos, de — neki legalább úgy tűnik — korlátolt nőszemély, akkor a férfi elöbb-utóbb egy, bár nem túl szép, viszont értelmes lény után kezd sóvárogni, csak az illető — isten őrizz! — ne legyen okosabb, mint ő maga. Ezért, ha a feleség gya­nakszik valakire, akkor mindenáron be kell jutnia abba a társaságba, amelyben vetélytársnője forog. Azután a kedvező pillanatot kilesve, hogy a körülötte le­vők mind hallják, kijelenti a férjének: — Tudod, én eddig eléggé okos férfi­nak tartottalak, de ehhez az Aldonához képest te egyszerűen tökfilkó vagy! — És punktum, szót se többet. 2. Ha a feleség — buzgó háziasszony és gondos anya, akkor holtbiztos, hogy hitvestársa valamilyen könnyelmű, nap­lopó teremtés után epekedik. Az egyet­len eszköz, amely ilyenkor a szenvedő félnek ajánlható — az. ha arra a francia aforizmára gondolunk, amely szerint „a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út". És ennek értelmében cselek­szünk. A férfi, aki teleette magát, lusta és álmos lesz. Ahogy felkel az asztal mel­lől, igyekszik mindjárt ledőlni a díványra vagy a karosszékben szundítani egyet. Mihelyt felébred, máris új, étvágyger­jesztő illatok csiklandozzák az orrát. Ha a feleség észreveszi, hogy a férfi szima­tol, akkor kínálja meg az eközben elké­szített eledellel... A bőséges étkezés­től a férj lassanként annyira meghízik derékban, hogy egyre nehezebb lesz számára a szelet csapni a csinos nők­nek. Ha pedig a feleség még arról is gondoskodik, hogy a televíziót egész este ne kapcsolják be, a sportújság pedig állandóan a kimerült családatya keze ügyében legyen — akkor emelő­­daruval sem lehet kihúzni a fotelból. 3. Ha a férj művészember, akkor a család alapja abban a mértékben szi­lárd, amennyire a feleség magasztalni tudja a férfi tehetségét és izzé-porrá zúzza ellenségeit és versenytársait. A férj végül már egyetlen bíráló szót sem visel el, ha pedig ilyen éri — azonnal hazasíet a feleségéhez: együttérzésért, vigasztalásért, dicséretért. 4. Ha a feleség zsarnoki természetű, akkor a férjet az az ábránd keríti hatal­mába, hogy egy csendes és szelíd lény­nyel találkozzon. A zsarnoki természetű feleségeknek azonban nem kell a gyen­géd és gyenge akaratú vetélytársnőktől félniük, mivel ők nem állják meg helyü­ket a harcban. Csupán a zsarnok nőktől kell óvni férjüket: ha a férfi még kemé­nyebb kézbe kerül, akkor már nem vágja ki magát. És mégis akadnak olyan esetek, ami­kor a férj egyik kategóriába sem illik bele. Mégpedig, ha maga sem tudja, mit akar, és — akárcsak a bölcsek kövét kereső alkimista — egész életében igyekszik megtalálni ábrándjainak asz­­szonyát, aki valamiféle keveréke a gyö­nyörű, házias és hűséges Pénelopének és az ördögien csábító szirénnek, aki a vonzó kaland örvényébe sodorja. Kije­lenthetem azonban, ez sem túl veszé­lyes. Hiszen közismert, hogy a férfiak — nagy gyerekek, a gyerekek pedig olykor illúziókban ringatják magukat. Ford.: Gellért György Az igazságügyi és bűnüldöző szervek rend­szeresen tájékoztatják a sajtó dolgozóit munkájuk tapasztalatairól és eredményeiről. A közelmúltban az egyik ilyen sajtótájékozta­tón merült fel az a nézet, miszerint nemcsak sok, de a laikus számára egyben nehezen megismerhető a rengeteg jogszabály... Nos, ha így van, jogos-e az a kívánalom, hogy minden reá vonatkozó jogszabályt is­merjen az állampolgár?! És vajon igaz-e ma is, hogy a törvény nem ismerete (állítólag) mentesít a felelősségtől? A törvényesség betartását és az emberek jogi ismereteit érintő kérdések ezek, melyekről dr. Jón Raö­­koval, a Bratislavai Fővárosi Bíróság elnöké­vel beszélgettünk. — Felborulna-e a jogrend, ha elfogad­nánk, hogy a törvény nem ismerése men­tesít a felelősségtől? — Lényegében igen, bár ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a jogi területeken is jelentős specializálódás folyik, amit a jogsza­bályok gyarapodása is tükröz. Ezért a tör­vényismeretre vonatkozó tételt, legalábbis klasszikus értelemben s általában, nem lehet fönntartani. Természetesen, más a helyzet a büntető eseteknél, ahol a szabályoknak olyan erkölcsi tartalmuk van, amelyek az állampolgár számára szinte sugallják: ezt teheted, ezt nem!.. — A régebbi és az újabban elfogadott jogszabályok rengetegében mutatkozik-e valami egyszerűsítésre való törekvés? — Ezt egyre határozottabban kell meg­követelni a jogalkotástól és a jogalkalmazás­tól, mert ellenkező esetben a jog éppen azok számára válik érthetetlenné, akiktől a parag­rafusok szabályainak betartását várjuk. A lakosság minél szélesebb és alaposabb jog­ismereteire nemcsak azért van szükség, hogy az emberek tudják: egy-egy adott kér­désben mit tehetnek, vagy mit kellene csi­nálniuk. hanem azért is, mert a kellő jogis­meret a szocialista törvényességet is erősíti. A hatóságoktól, a hivatásos jogalkalmazók­tól, az ügyintézőktől, az emberek ügyes-ba­jos dolgaival foglalkozó szervektől éppen úgy elvárható, hogy felvilágosítsák az állampol­gárokat azok kötelességeiről és jogairól, mint ahogy az állampolgároknak is kötelességük betartani a paragrafusok szabta törvényes rendet. — Ezen kívül is van gyakorlati haszna annak, ha a lakosság ismeri a jogszabá­lyokat? — Egyszerűsödhet, meggyorsulhat a hatóságok munkája, hiszen aki tudja a jogait és ismeri a kötelességeit, az megalapozot­tabb jogi tudással fordul az állami szervek­hez, kerüli az alaptalan vitákat és az értel­metlen pereskedést. — Úgy tűnik, hogy a hibás hatósági döntések, az állampolgárok ügyeinek nem mindig szabályos intézése szintén jogismerethiányból fakad, igaz, az ügyin­tézők részéről... — A köznapi gyakorlatban erre is van példa, s az ilyen ügyintézés, érthetően, ked­vezőtlen módon befolyásolja az emberek közérzetét. A statisztikai adatok tanúsága szerint hazánkban bizony még szép szám­ban fordulnak elő jogviták, ami arra int hogy a felvilágosító tevékenyégben, valamint a jogalkalmazásban, illetve a végrehajtásban is erősíteni kell a követelményeket. A szlovákiai bíróságok évente tíz- meg tízezerszámra tár­gyalják a különböző büntető-, polgári-, gaz­dasági- és munkaügyi pereket. Ha ehhez hozzászámítjuk a rendőrségi szabálysértési ügyek tömegét, még figyelmeztetőbb a kép. S akkor nem beszéltünk még a vállalati fegyelmi ügyekről, a különböző peren kívüli jogvitákról, amelyek többsége szintén a jog­ismeret hiányosságaira és a jogalkalmazás fogyatékosságaira utal. — Csupán az állampolgárok jogismere­tével van baj? A jogszabályok tartalma mindig megfelel a követelményeknek? — A gyakorló jogászok, elsősorban a bírák, ügyészek, ügyvédek és a közjegyzösé­­gek alkalmazottai a megmondhatói, hogy az egyes jogszabályok között gyakran fordulnak elő bizonyos átfedések. Ez számszerint ne­hezíti, tartalmilag viszont általában könnyíti a tájékozódást a jogszabályok tömegében. Ezt a helyzetet egyes jogszabályok módosí­tása, vagy újraalakítása csak tovább bonyo­lítja. — Kik foglalkoznak a leghatékonyabban az általános jogismeret szabályainak és a törvényesség előírásainak népszerűsíté­sével? — A hivatalos ügyintézés keretében el­sősorban a hatóságok, amelyek felvilágosítá­si kötelességéről már szóltunk. Ezen kívül a különböző szintű társadalmi szervek végzik ezt a fontos népművelői munkát. — A jogi felvilágosításban különleges szerepe van az ügyvédnek. Az emberek többnyire hozzá fordulnak tanácsért, amit meg is kapnak, hiszen az ügyvédeknek — a perképviseleteken kívül — ez a hivatásuk. Ugyanakkor több tapasztalat utal arra is, hogy olykor hiányos, olykor csupán mechanikus ez a jogi segítség­nyújtás. A jogismeret híján levő állampol­gár viszont igencsak rá van szorulva az ügyvéd pontos és több szempontot meg­világító tanácsaira... — Nem állíthatom, hogy az ügyvédi ta­nácsadás mindig és mindenütt kifogástalan, hiszen vannak lelkiismeretesebb és felülete­sebb, vannak gyakorlottabb és járatlanabb ügyvédek. Azt viszont nyugodt szívvel kije­lenthetem, hogy főképpen a fiatalabb ügyvé­dek körében erőteljes az a törekvés, hogy az ügyfelek érdekeinek védelmére minden ezzel kapcsolatos jogi felvilágosítást megadjanak. Fontos szempont ez a jogi ismeretek általá­nos népszerűsítésében. — Kire, vagy kikre vonatkozik elsősorban ez a megállapítás? —- Lényegében mindenkire! Azokra is, akik a jogszabályokat alkotják, és azokra is, akikre a végrehajtás tartozik. A jogalkotás, a jogalkalmazás, a jogismeret ugyanis akarva­­akaratlanul egy-egy pillére a szocialista tör­vényességnek. Ez viszont államunk, társadal­munk és mindennapi életünk fontos megha­tározója. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom