A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
népi ékszerek Népviseleteink történetében nagyon sok fajta gombot ismerünk. Régebben készítettek ásványokból, fából, csontból, bőrből vagy lószőrből, kötöttek zsinórból is, azonban a legjelentősebbek az ékszer és egyben rangjelző szerepet betöltő fémgombok csoportja. Ezek főleg a XIX. században divatoztak, de falun sok esetben csak a XX. század elején vették át — főleg a nőknél — a csatok és kapcsok szerepét. A díszes fémgombok elsősorban a kék és fekete posztó férfi ruhadarabok járulékai, a méltóság, a vagyon és a tehetőség jelölésére szolgálnak. Legjelentékenyebb csoportjuk a pitykék. A pitykék anyaga a középkorban a közrendűeknél is gyakran ezüst volt, de előfordult rézből is. A török hódoltság után a köznép inkább csak ón (cin)- és rézgombokat viselt. A XIX. században az anyagi helyzet javulásával ismét elterjedt az ezüstgomb. Hazánk területén főleg Léva (Levice) környékén, a Csallóközben, Komárom környékén, az Ipoly mentén és a gömöri kisnemesség körében volt jellemző. A szegényebb falvakban, de főként a szegényebb rétegeknél helyette a pakfongombok voltak általánosak. Az ezüstgombokat nagy becsben tartották és ismerték az értéküket is. A komáromi szekeresgazdák családjában az ezüstgomb-készletek öröklődő vagyontárgyakat képeztek, még a XX. században is, amikor már kimentek a használatból. Az ezüstgomb-készletek értékét jól érzékelteti egy 1851-beli hagyatéki leltár, amit Kecskés László közölt: egy posztómente és mellény értéke „ezüst nélkül" 31 Ft és 15 krajcár, míg a rajtuk „található ezüstnemű öszvesen becsültetett" 166 Ft 30 krajcárra. A régebbi ezüstgombok nagyrészt öntött vagy kovácsolt munkák voltak. Későbbiek a filigrángombok, amelyek csupán a XIX. század második felében és a XX. században voltak gyakoribbak. A nagyobb méretű pitykék általában régiesebbek, a lapos, kerekek későbbiek és ritkábban forulnak elő. Lapos, kerek pitykéket Komárom környékén hordtak a falusiak, mert azok durvább, olcsóbb készítmények voltak a városiak domború gombjainál. Leggyakoribbak a gömbölyded két préselt félfelsőruházaton is. A férfiöltözetben elsősorban az ujjas dolmányon és az ujjas mentén, majd a XIX. században divatba jött ujjatlan mellényen. A mellényre általában gombolási lehetőség céljából varrták, de előfordult, például az Ipolymentén és Gömörben is, hogy a mellény elejére és hátára több soron vagy pásztorbot alakra kerültek díszítés céljából a díszgombok. Azok a gombok, amelyek gombolásra valók gömbölydedek, nehezebbek voltak. A díszgombok könynyebbek, inkább felezett alakok, vagy laposak. Ezeket, mivel kisebbek és könnyebbek voltak, egyszerűen felvarrták a ruhára, míg a gomboló pitykéket úgy erősítették fel, hogy a kelmét a gombok helyén átlyuggatták, kívülről beledugták a pitykék fülét, és a ruha belső oldalán keskeny szíjat vagy erős spárgát fűztek a fülekbe, s ezt hozzádolgozták az ujjas és a bélése közti vászonhoz. A férfi pitykéknek hangsúlyos a vagyon és rangjelző szerepük. A Csallóközben pl. csak a református jó gazdák „gazdacéhének" és „legénycéhének" tagjai viselhettek ezüstgombos ünneplőt. Somorján (Samorín például azt, aki rendszabályaik A gombokat a lévai (Levice) Bars Múzeum és az Érsekújvári Járási Múzeum gyűjteményéből fényképezte Prand! Sándor. ellen vétett, kiközösítették és nem viselhetett többé ilyen ruhát, nyilvánosan levették az ezüstgombjait. Több helységben is nagyon gyakoriak a nagy ezüstgombok, Komárom környékén Izsán, Hetényben, (Chotín) Szentpéteren, (Dolny Peter) de a szegényebbek is igyekeztek pitykéket szerezni, hogy a gazdagokkal lépést tartsanak. A női ujjasokon Udvardon, Izsán, Hetényben, ^/ámosladányban. Mohiban fordulták elő nagyobb mennyiségben, de több tájegységünkön jellemző. MÉRY MARGIT bői álló pitykék és felezett változataik voltak, azonban a legtipikusabb pityke tojásdad alakú. A végére rozetta formát és pici gömböcskét forrasztottak. Dél-Szlovákia területén nagyon gyakoriak az áttört filigrángombok, főleg Érsekújvár (Nővé Zámky) környékén. A pitykéket főleg férfi ruhadarabokra varrták, de előfordult a női t*,:
