A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 3. szám
GYERMEKEKNEK AUSZTRÁLIA CSODÁJA Ha Ausztrália érdekességei kerülnek szóba, gyakran mondják, hogy ott a fák nem is a leveleiket, hanem kérgüket hullatják. Valóban, bizonyos eukaliptuszfajok képesek erre. Talán egyetlen más fa sem szabadul meg ilyen könnyen a kérgétől. Olyankor — a leggyorsabb növekedésük idején — furcsán festenek az eukaliptuszok: lerongyolódnak, sima törzsükről szürkésen lefoszlik a kéreg. Nem megy azonban veszendőbe: az ember hasznát veszi a háztartásban, papírnak dolgozzák fel, vagy cserzőanyagokat vonnak ki belőle. A hulló kéreg azonban olykor bajt is okoz, különösen a nagy szárazság idején, amikor a finom, vattaszerű pihék könnyen lángra kapnak, és a tüzes foszlányokat nagy távolságra elsodorhatja a szél. Az eukaliptuszlevél az egyetlen tápláléka a ritka, kedves külsejű állatkának, a koalának, amely a megszólalásig hasonlít a gyerekek kis játékmackójára. Ez az állat csak eukaliptuszlevélen él, és elpusztul, ha nem kaphatja meg. Nemcsak az éhségét veri el vele, hanem a szomjúságát is, ezért vizet sohasem iszik, mert a levelek nedvességtartalma elég neki. „Koala" a bennszülöttek nyelvén annyit tesz, mint „vizet nem ivó". Van az eukaliptusznak még egy elképesztő tulajdonsága: a növekedési sebessége! A golyós eukaliptusz egyéves korában már háromméteres, ötéves korában 10—15 méter magas, átmérője kb. 20 cm, harmincéves korában pedig akkora óriás, mint egy kétszáz éves tölgy! A batumi botanikus kertben vannak olyan eukaliptuszok, amelyek bizonyosan fiatalabbak nyolcvanévesnél, de a törzsük átmérője jóval egy méter fölött van. Egy hektár eukaliptuszerdő húsz év alatt 800 köbméter fa anyagot is adhat; más fafajok ezt a mennyiséget 100—120 esztendő alatt állítják elő. Az eukaliptusz fája kitűnő minőségű. Tömör, súlyos, és erősebb a tölgyénél vagy a dióénál. A farontó bogarak nem károsítják, mert valamiért nem ízlik nekik. Ráadásul alig korhad, ezért előszeretettel használják hajóépitésre, cölöpnek, telefon- és villanypóznának. Az európaiak már három évszázaddal ezelőtt fölfigyeltek az eukaliptusz erényeire, és a XVII. századtól kezdve telepítették is a Földközi-tenger partvidékén, bár eleinte csak dísznövényként. Azután gyorsan terjedt. Az eukaliptusztelepités különösen meggyorsult, amikor kiderült a fának még egy rendkívüli képessége: óriási tömegű vizet képes felszívni a talajból. Hatalmas gyökérrendszerével egy hektárnyi eukaliptuszerdö 12 ezer tonna vizet is fölvesz a talajból egy év leforgása alatt! Az eukaliptusznak ezt a képességét használják ki mocsaras vidékek kiszárítására. Végül — de egyáltalán nem utolsósorban — az eukaliptusz leveleiben, a levél szövetében lévő kis hólyagokban igen nagy mennyiségű, a levél tömegének öt százalékát is kitevő gazdag aromájú illóolaj található. (így még érthetőbb, hogy annyira szeretik a koalák!) Az eukaliptuszligetek illatos levegője még a fenyvesekénél is egészségesebb. Meleg, verőfényes napokon a levegő egy köbméterében 2,5 mg illóolaj is lehet! Az eukaliptusz gyögyhatását hasznosítják például a jaltai bányászszanatórium dendráriumában, ahol eukaliptusz-, fenyő- és rózsaaromával gyógyítják a betegeket. MATTI HAAVIO Nagy volt a sürgés-forgás a zöld Seprű erdő nyírfája alatt. A Pirostollú kakas és a Cirmos cica éppen befejezték faházikójuk építését. A hézagokat betömték mohával, hogy télen melegebb legyen, az előszobába a szeget is beverték a törülközőnek. Meg is csodálta őket a fölöttük fészkelő bagoly. Alig hogy megpihentek, meglátogatta őket egy sovány, kis malac. Olyan sovány volt, hogy a bordái is kilátszottak — Jónapot, jónapot —, mondta — én vagyok a Görbefarkú kismalac. Adjatok enni, mert nagyon éhes vagyok. Nagyon megsajnálták, adtak neki nyolc vajaskenyeret, meg egy szakajtó főtt krumplit. — Röf, röf, jaj, de álmos lettem. Engedjétek meg, hogy lefeküdjem nálatok, de ha erre jönne a farkas meg a medve, költsetek fel. Ezzel lefeküdt, és elaludt. Éjfélkor huhogni kezdett a bagoly. Nyomban kopogás hallatszott az ajtón: a farkas meg a medve volt a ház előtt. — Mit tanácsolsz? — kérdezte a kakas —, ezek megesznek minket. — Lehet, hogy ütött az utolsó óránk; talán keltsük fel a malacot. Fel is keltették. A malac ásított, megtörölte szemeit, álmosan kijelentette, hogy nem lesz semmi baj. A farkaséknak meg kiszólt, hogy ő bent van, majd kimegy, de várjanak, mert nagyon éhes. A kakas meg a macska megint adott neki nyolc vajaskenyeret, meg egy szakajtó krumplit. Ettől úgy meghízott, hogy rá se lehetett ismerni: nagy disznó lett belőle. A farkasék megint türelmetlenül kopogtak, és be akartak törni, hogy megegyék őket. No, most már a disznó maga nyitotta ki az ajtót, és harsányan odaröfögte; Röf, röf! Erre a farkas meg a medve úgy megijedt, hogy hanyatt-homlok elszaladtak. Tán még ma se álltak meg. Látta ezt a bagoly, és nagy bölcsen megjegyezte; Hát kellett ez nekik? Finnből fordította: Szabó Zoltán Melyik állat nem illik a többi közé? És miért? GÁL SÁNDOR:Gulyarét, gulyarét Gulyaréti kunyhó. Abban lakik három juhász. Aki három juhot vigyáz. Három juhász, három juhász, Mind a három jó furu/yás. Gulyarét, gulyarét. Gulyaréti kis tó. Abban lakik három béka. Három béka három házban. Igaz békakirályságban. Vízalatti gyöngy világban. Gulyarét, gulyarét. Gulyaréti erdő. Abban lakik három táltos. Három táltos, három csillag, Égre szállnak, meg is virrad, Gulyarét felett megvirrad. 21
